Cipők a Duna
parton
Írta Kovács
István
A férfi mindenütt
hallotta a dübörgő lépteket, bakancsok koppanását, futólépések dübörgését a
lépcsőházban. Bement a szobába, felöltözött, ünneplőbe! Vasalt fehér inget,
nyakkendőt és misére járó öltönyt vette föl, szépen kitisztított cipőjét is
elővette a szekrényből. Leült az ajtóval szemben és várt.
Tudta, hogy jönni fognak érte, hiszen
megígérték!
Azt ígérte
neki egy ember, „ha az övéik győznek jönni fognak érte, kiviszik a Duna partra
a cipőjét ott hagyni”.
Hát az övéik
győztek!
Vége az örömünnepnek,
zászlóégetéseknek, újoncavatásoknak!
Nyolc-
tizenkét fős rajok futkosnak fel- alá, és akik ki lettek szemelve, mint
áldozatok azokat szedik össze.
Azt nem
tudta őrá mikor kerül sor, de érezte ma érte jönnek!
Oda kinn már
hideg volt, nyirkos őszidő járta, elkelt a nagykabát is, de Ő nem vette föl. A
nagykabát csak nehezék, jól megszívja magát vízzel, és ha nem halálos sebet kap
az ember, akkor a kabát húzza le és megfullad. Nem készített magának batyut
sem, minek a Dunába nem kell, ha meg megússza valami csoda folytán, akkor úgyis
lesz, ahol majd be tud szerezni némi holmit magának.
Menekülni
lett volna lehetősége, de nem az a fajta, aki menekülne sorsa elől.
Fölhangzott
a dübörgés a lépcsőn, ahogy néhányan fölrohantak érte, négyen voltak, mint ha
egy vadállatot akartak volna befogni úgy jöttek a szerény, csendes emberért.
Az ajtó nem
volt kulcsra zárva, de úgy törtek be rajta, mint ha egy acélajtó lett volna,
pedig csak egy félig üvegezett fa ajtó volt.
A férfi
fölállt, szemébe nézett a vezetőnek tűnő embernek,(bár átvillant az agyán, hogy
az ilyen magából kifordult lényt lehet egyáltalán embernek nevezni?) És
megkérdezte tőle.
Mehetünk?
A kérdezett meglepődött,
de intett pisztolyával az ajtó felé, és indulás dörögte fenn hangon mintha Ő
nem értené saját szavát!
Lenn már
álltak vagy húszan, Őt is belökték a sorba és elindultak a Duna part felé. Egy
férfi megismerte az utcán, és oda szólt neki.
Fogtad volna be a szádat, most nem lennél ott!
Tévedsz!
Gondolta
magában, nektek kellet volna kinyitni, nem nekem befogni, de nem szólt semmit,
ballagott lehajtott fejjel.
Útközben még
néhány embert belöktek a sorba, mire a tetthelyre értek.
Ott odajött
egy ember, aki válogatni kezdet közöttük és néhányat ki állított a sorból.
Ti még nem
kerültök sorra, mondta nekik.
A mi
emberünk szólt az egyiknek, nem tudja, honnan ismeri, de ismeri. És tudja annak
megígérték, hogy kiveszik a sorból.
Menekülj el
jó messzire és gyorsan, mert délután másik banda lesz szolgálatban és azok nem
biztos, hogy elengednek!
A
megszólított ránézett szomorúan és csak a fejével biccentett.
Értette a
célzást!
Ezután sorba
állították őket egyesével a parton szép hosszú sor lett, vagy inkább vonal.
Kiléptették őket a cipőből és arccal a Duna felé kellett fordulniuk.
Egyikük
megkérdezte.
Mi van nem mertek velünk szembenézni?
Választ nem
kapott.
A férfi
közép táján állt a sornak, örült neki. Tudott koncentrálva figyelni.
Az őrök
félre álltak és egy fegyver fölugatott, lassan pásztázta a sort, minek nyomán
az emberek hullottak a vízbe.
A férfi
figyelt feszülten, hogy közeledik feléje a halált osztó tűz. Ketten voltak
előtte mikor izmait megfeszítve a mellette lévővel együtt Ő is bele zuhant a
vízbe, és alábukott. A víz alatt gyors fordulattal a part betonfalához
húzódott, ha észreveszik is a turpisságát és a vízbe lőnek, akkor előre lőnek
és nem a part szélére így meg menekülhet!
Ezért hagyta
otthon a nagykabátot.
Terve
sikerült. Hamar vége lett a mészárlásnak, és gyorsan eltűntek onnan a kivégzők.
Már fázott nagyon a vízben, óvatosan kimászott, és eltűnt onnan. Mindenki azt
hitte Ő is a vízbe veszett a többivel. De évek múlva mikor rendeződtek a
dolgok, külföldről előkerülve egy könyvvel melyben mindent megírt. Eljárást indíttatott a bűnösök ellen. Nehezen találták meg őket, rejtőzködtek, nem mertek
szembenézni egykori tetteikkel, pedig akkor igen nagy hősöknek vélték magukat,
és a csordaszellem is sodorta őket, de előbb utóbb mindenkit utolér a sorsa!
És egyszer minden kezdődik újra,
mintha a történelem ismételné önmagát!
2014-09-30
Tiszakécske
