Gombolyítás

Gombolyítás

Írta: Kovács L István

Óh, ha már itt van uram, talán segíthetne a motringot felgombolyítani. Közben elcseveghetünk, előadná kérését, látogatása célját. Csak, ne némán gombolyítsuk a cérnát. Udvaroljon egy kicsit nekem, de csak lassan, ne hevesen. Látja itt a húgom, hogy pirul szegény ott a padon, vagy szavait nem nekem, neki szánja?

  Óh, hölgyek, nem az a célom, hogy bármelyikük elpiruljon, csak kinek szimpatikus lennék, azzal a kertben sétálni mennék. Neki címezném csak bókomat, hátha kapnék tőle édes csókokat. Mindketten szimpatikusak nekem, de a választást önöknek átengedem. Tisztes munkám van, erdőkerülő vagyok, fák között szép lak, mit adhatok, madárcsicsergés, a kertben vadak, melyikük jön, döntsék el mihamarabb.  

    Szerintem ön illene hozzám, de, ha szíve már foglalt elfogadom. A húgát is kedvelem, ha nem ön, akkor legyen ő a kedvesem. Már öreglegény vagyok, nem válogatok, megbecsülöm, mit az élettől kapok. Az egyedül, már nem kedvemre való, asszony kéne, egy jóravaló, meg egy-két lurkó! Hát döntsenek önök, kivel gombolyítsam tovább az életem fonalát.

A válaszért holnap visszajövök, addig is jó éjszakát!

2017. február 28.

Tiszakécske         

Kép: Heinrich Hirt 

Szavak...

Szavak …

Írta: Kovács L István

…repülnek oda-vissza,

van ki utálja, s van ki issza,

néha kő, de van, hogy kenyér,

nem tudni kit, hogyan ér.

Durva, vagy szelíd,

utasít, kér, simogat vagy üt,

harsányan, vagy csendesen,

de, ott van mindenütt.

De nem mindig kell a szó,

a némaság is lehet beszédes,

jel, mely néha fáj, néha jó.

dacnak kár, vigasznak édes.

Ha szólsz, érthető legyen,

szívvel jöjjön, ne kardhegyen,

ne, mint eldobott kő szálljon,

mint falat kenyér úgy találjon.

2017. február 27.

Tiszakécske

Aratás, életkép

Aratás, életkép

Írta: Kovács L. István

Érett a gabona, itt az aratás,

táblaszélén talál a hajnalhasadás.

Koppan és surrog kő a fémen,

víg táncot jár a kaszaélen.

Suhan a kasza harsog a szár,

az arató ember  így muzsikál.

Dől a gabona vastag rendre,

fehérnép hajlong markot szedve.

Éget a nap heve pihenni kell,

körtefa alatt vár az eledel.

Delelés után tompa kopogás,

életlen kaszával kín az aratás.

A falu harangja kondított már hármat,

pihent erővel újra neki állnak.

Levágnak néhány hosszú rendet,

amit az asszonyok hamar összeszednek.

Bukóban a nap, kaszát le kell tenni,

asszonyoknak főzni haza kell már menni.

Ám a kéve tarlón nem maradhat,

belőle a férfiak kereszteket raknak.

Lebukott a nap hazatér az ember,

várja már a párja gőzölgő levessel.

Est-ebédnek vége bort iszik rája,

aludni tér, aratáskor rövid az éjszakája.

2017. február 26.

Tiszakécske

Kép: Pálnagy Zsigmond (Aratás) 

Hajnal és Alkonyat

Hajnal és Alkonyat

Írta: Kovács L. István

Két nővér, Hajnal és Alkonyat,

egymástól messzire elszakadt.

Kapcsolatuk távoli, ködös,

csak a bíbor köntösük közös.

Hajnal keletről int,

bíborral  ékesíti az ágyad,

felébreszti korai vágyad.

Dúdolva indulsz, mint a gerlepár,

könnyedén röppenő kis madár.

Alkonyat nyugatról visszatekint,

bíborba füröszti a tájat,

kiszínezi romantikádat.

Tüzesen, táncot járva,

felkészít, egy vad éjszakára.

Vagy, csak magányosan nézed,

szemed a messzeségbe réved,

csendesen, valakire várva,

sajgó szíved sóhajokba zárva.

2017. február 25.

Tiszakécske

Tiszai jégzajlás

Tiszai jégzajlás

Írta: Kovács L. István

Sétálok a parton, nézem, hogy áll a jég,

félelmetesre gyűrt táblák és hordalék,

fent, mint hegy és szakadék recsegve tolul,

lenn, a víz ereje méltósággal vonul.

A kanyaron túl, mint ha nem is tél volna,

és a felső szakasz nem lenne jég foglya,

csak folyik szelíden, ahogy mindig szokott,

mikor nem „akarja elnyelni a világot”.

Magas parton sokan kíváncsian nézünk,

még ilyen látványban soha nem volt részünk.

Nagy robaj, a jégből leszakad egy darab,

víz tetején úszva lassan tovahalad.

Ez lett a jel, a jég recseg-ropog, szakad,

elviszi a folyó, nyoma nem is marad,

Visszatért a Tisza híres szőkesége,

letisztultan folyik kanyargó medrébe’.

2017. február 24.

Tiszakécske