Pára a tó felett

 

Pára a tó felett

Írta: Királdi-Kovács István

 

Múló pára száll a tó felett,

azért látom a fákat oly messzinek,

pedig csak a túlparton állnak,

Nap melegre, kikeletre várnak.

.

Fészekrakó madarak dalára,

zöld levelet minden ágra,

békáktól hangos brekegésre,

tücskök vonós hangszerére.

.

Nagyon hiányzik még a tó-parti élet

zöldellő, nádak, sások, és gyékények.

könnyű röptű pillangók, szitakötők tánca,

ezüstösen villanó halak csobbanása.

.

Pecázó emberek halk csevegése,

halfogó készségek neszező szerelése.

Tüzeknek tapintatos, ropogása,

bográcsban fővő ételek rotyogása.

.

A nyárson sülő étkek illataromája,

hegylankák hűs levének üde bugyogása.

Szerelemtő fűtött csillagfényes éjek,

pillanat hevében fogadott, ritkán örök esküvések.

.

2023. 01. 29.

Tiszakécske.

A Tél színei

 

A Tél színei

Írta: Királdi-Kovács István

 

Sötétszürke fellegek, érintik a fák hegyét,

csillogó fehér pelyheket szórnak szerteszét.

Alul fehér a világ, fent tisztul a szürke ég,

elúsznak a felhők, nyomukban millió csillag ég.

.

A Hold pufók arca fénylő mosolyra fakad,

egy magasabb fenyő felső ágán fenn is akad.

Gyönyörködik mily szép a havas erdő, a táj,

most pihen a természet, így semmi sem fáj.

.

A reggeli Nap első sugara elcsúszik a hóban,

feláll, magasabbra megy, és köszöni jólvan.

Fényét milliónyi apró tükör szivárványként veri vissza,

s a régen látott, várt képet bódultan issza.

.

Belopózkodik a fák közzé csendesen,

könnyen teszi, nem kell áttörni a leveleken,

egy jéggel keretezett pocsolyatükörbe belenéz,

hideg a víz, nem fürdik meg, annyira nem merész.

.

Délután szürke függöny mögé rejtőzik az idill,

nagy pelyhekben, hangosan szakad a hó, ahogyan bír,

öles törzsű fenyőkön már nem látszik a zöld,

könnyű, vastag takarót kapott a föld.

.

A hó csak hull, kavarog, keringőt táncol,

mint, aki éppen most jött ki a farsangi bálból,

csak álarca nincs, megmutatja magát,

a csillogó, hideg, szép fehér ruhát.

 

2023. 01. 28.

Tiszakécske

Rózsaszín köd

 

Rózsaszín köd

Írta: Királdi-Kovács István

 

Mint tüll ruha, mi titkokat rejt,

csak sejteti a vonalakat, mely

furcsa, szív körüli bizsergést okoz,

s benn valami földöntúli vágyat fokoz.

 

Aztán tovább áll, feloszlik a köd,

ott az igazság, mit semmi sem föd,

elszáll az illúzió, összedől a kártyavár,

s az ember ismét csalódottan áll.

 

Kitudja hányadszor hitt a szép szónak,

a rózsaszín ígéretnek, mit feléje szórtak,

mely csupán kongó, üres fecsegés volt,

bizalmán, hiszékeny lelkén egy újabb folt.

 

Vékony, üvegtörékeny szerelem, illúzió,

múlandó, tétova barátság, nincs rá infúzió,

s valahogy az egész élet oly esetlenné vált,

ki keres, félelemet, bizonytalanságot talál.

 

Mondják bízz Istenben, és segíts magadon.

Bízni, már nem tudok, de meg nem tagadom.

Körös-körül sötét erők által húzott falak,

kevesen tartanak kifelé, de befelé tolonganak.

 

Rózsaszín köd az emberek szemén,

hamis próféták ülnek az Istenek helyén,

nyelvük mint a kígyóé, kétágú,

gátlástalanságuk, farkasétvágyú.

 

2023. 01. 27.

Tiszakécske

Időjárási csalódások

 

Időjárási csalódások

Írta: Királdi-Kovács István

 

Tél van, sapka, sál, és paplan,

a ház, a táj hó alatt van.

Mily felfordult mára a világ,

hull a hó, a Nap süt ezer ág.

*

Sárgás barkát bont a fűzfaág,

virágot hoznak gyümölcsfák.

Szeszélyes Tavasz a Télben,

szakad az eső a hideg szélben.

*

Feketefelhő kövérre dagad,

vad fodrai között villám szalad.

Az ég duhajkodik, meg-megdörren,

az ablak üvege is belezörren.

*

A földben megmozdult az élet,

félek, nagy ára lesz e sietségnek.

Nincs még itt az idő a jóra,

nem ütött még Tavaszt az óra.

*

Nem dalolják még a cinegék,

hogy itt az idő, nyitni kék.

Ki tudja, mit hoz majd Február,

jön vele a Tél, vagy a korai Nyár.

*

Csak néz az égre, vagy maga elé az ember,

tágra nyílt csodálkozó szemmel.

Magát okolja, kiáltozik klímaváltozás,

míg ő nem volt, a bolygón ez volt a szokás.

*

Állandó a változás, jégkorszak és meleg idő,

pusztít majd újra épít ez az erő.

Az ember balga, nem sivatagba épít utat, házat,

erdőt írt inkább, ész nélkül vágja ki a fákat.

 

2023. 01. 18.

Tiszakécske

Belső találkozás

 

Belső találkozás

Írta: Királdi-Kovács István

 

Volt, hogy összecsaptak a hullámok felettem,

elhagyottan, kétségek között, térdre estem,

a felálláshoz minden reményt elvesztettem,

és jött egy érzés, hogy valaki fogja  a kezem.

 

A mélység, a zuhanás nem akart véget érni,

mikor mégis éreztem a testem égni,

puffanás és tört a csont, szakadt az ízület,

nem éreztem még ily szörnyű tüzet.

 

Akkor nem fájt semmi, csak égett a testem,

később derült ki, hogy az Ő kötényébe estem,

nem szakadt le belsőszervem, vérem sem folyt,

csak néhány csontom darabokban volt.

 

Hosszú volt az út, aminek végén felálltam,

mert erőt adott nekem, magamra találtam.

Mutatott még ezer csodát, felnyitotta szemem,

mit addig is tudtam, de természetesnek vettem.

 

Hallottad már Tavaszi éjben a rügyek pattogását,

az esőcseppek zuhanását, benne a tenger moraját,

a fákban folyó nedv keringését, a fa csúcsa felé.

Láttad már, ahogy kel a búza, amint a Nap húzza?

 

Hallottad-e mikor megszakad a töve,

mélyen a földfelé fordul aranysárga feje?

Voltál-e ott mikor az erdő vetkőzni kezd,

a surrogva hulló, koppanó levelek, az isteni csend.

 

Ott van mindenben, ami él és mozog,

fűben, fában, minden teremtményben az arcát látod,

feküdj a fűre, nézd a fák csúcsára, hunyd le szemed,

lazán figyelj, ott lesz, kiben nem hiszel, ott lesz Istened.

 

2023. 01. 13.

Tiszakécske

Rezgések

 

Rezgések

Írta: Királdi-Kovács István

 

Nincsenek közös emlékeink,

nem engedhettük meg magunknak,

és a tér, az idő mintha ellenünk lenne,

nem találunk közös megoldást benne.

 

Vagy mégis, mondd a vers mire való,

hisz van benne millió betű, ezernyi szó,

hogy elmond, s én elmondjam, mi titok van,

kettőnkre tartozik, mégis kikívánkozik.

 

Mert azt tudnia kell mindenkinek,

amiről senki, semmit nem tudhat meg,

megtaláltuk a közös pontot, az emlékeket,

feladó, s címzett nélkül küldjük a leveleket.

 

Versek, takarnak, mint apró tüllfüggönyök,

a lelkünkkel látjuk, mi van a szavak mögött,

és éjjel, ha túlfeszítve kirúg magából az ágy,

pislafénynél vers születik és csitul a vágy.

 

Rezgünk, mint a lámpa, mely égne,

de nincs benne annyi erő, hogy legyen fénye,

s majd egyszer miután megszűnünk,

senki nem fogja tudni, ki az kit így szerettünk.

 

2023. 01. 12.

Tiszakécske

 

 

Hölgyek kalapban

 

Hölgyek kalapban

Írta: Királdi-Kovács István

 

Vajon kit rejt e márvány merev arc,

nincs rajta mosoly, ránc, sem karc,

csak a szeme olyan mintha élne,

csak annak van némi felcsillanó fénye.

 

Az öltözéke, kalapja, sálja árulkodik róla,

nyakában lévő medál, s blúzának zsabója,

hogy nő lehet az illető, egy kedves dáma,

lám selyem szegfűt is tűztek kalapjára.

 

Valamely tolldísz is lett mellé téve,

farsangi jelmezének ez is egy kelléke,

A selyemruhán ezer fodor, sok-sok dísszel,

festett szája mosolyt még nem is mímel.

 

Pedig a farsangi ünnep a vidámságé lenne,

színes forgatag, zene, és tánc van benne.

víg ritmusra, énekszóra járnak a lábak,

ez adja szépségét az utcai bának.

 

De egy ilyen dáma, nem az utcabálba megy,

ott illegetve magát éppen csak végig tipeg,

őt egy más csillogás, egy fényes terem várja,

hol előkelő, finom urak, viszik a parkettára.

 

2023. 01. 11.

Tiszakécske

 

Felsőbb erő

 

Felsőbb erő

Írta: Királdi-Kovács István

 

Mikor találkoztam a felsőbb erővel,

nem kértem, nem könyörögtem,

de ő ott volt, fogta a kezem.

Nevezhetném Istennek is,

de, hogy tényleg az volt?- nem tudom.

 

Türelmes volt, és nyugodt, csodálkoztam,

hisz nevében, vagy rá hivatkozva,

túl sok aljasságot követnek el emberek.

Sír, melyik ujját harapja, mikor papok,

az Ő nevében áldják meg a küzdő feleket.

 

Nem ezt akarta, nem ilyen életet szánt,

de az intelem már akkor hiába volt,

mikor még csak két embert alkotott,

kapzsik lettek, kígyóra hallgattak,

megloptak, tiltott gyümölcsöt ettek.

 

A megjavításuk helyett kitiltotta őket,

örökre kitiltotta az édenkertből.

Azóta tévelyegnek, keresik a helyüket,

hamis prófétákat, csalókat, követnek,

üzleteik magával az ördöggel köttetnek.

 

Isten ma sír, -nem ezt akartam emberek-,

tudom, késő bánat, ami nyomja szívemet.

Mit tegyek, pusztítsam el, amit teremtettem?

Nem, azt én nem tehetem.

Ügyesek vagytok, megteszitek ti azt, nélkülem.

 

2023. 01. 10.

Tiszakécske

Hazámért kiáltok

 

Hazámért kiáltok

Írta: Királdi- Kovács István

 

Halljátok ifjak, veletek akartunk lázadni,

térdre kényszeríteni a csalárd zsarnokságot,

és kivívni egy jobb, egy másfajta szabadságot,

de elmenekültök, s ki marad, egymást falja fel.

 

A közérdek már csak keveseteket érdekel,

de hol lesz a hona, ha kitántorog az elme,

ez Bölcsőd volt, de vajon hol leszel eltemetve,

jövőt mondjátok, mely vidéken építitek fel?

 

Volt egykor ki elmét pallérozni külhonba ment,

tudományokat gyűjtött,  és gyakorlatot szerzett,

de hazánkat, fényre deríteni itthon kellett,

és csiszolt elmével tért vissza, mert a Haza szent.

 

S ki, mint én vénbolond, ha szóra kinyitom számat,

ágálni merek, harcolok veletek, értetek,

hogy lássatok, és értsetek ne csak nézzetek,

nevetség tárgya leszek, s jutalmam a gyalázat.

 

Emlékszem, mennyit vertük a kaput, csak úgy döngött,

mire nyikorogva engedett a zsanér, a zár,

bedőlt a régi világ, egy idealista vár,

nem ezt akartuk, most sírunk eszményeink fölött.

 

Gondolkozz, 1848, 1956, 1989-90. kik voltak az első sorban?

Mondjátok, most az a tűz, bátorság, szellem hol van?

Mint sokan, maradhatnék csendben, behúzott nyakkal,

Volt egy esküm, ami tudtommal ma is élő szöveg.

 

„Hazámat minden külső és belső ellenségtől,

ha kell, életem árán is megvédem”

Ma, külső ellenségről nem tudok.

Hazámért kiáltok rendületlenül!

 

2023. 01. 02.

Tiszakécske.

Első köszöntés

 

Első köszöntés

Írta: Királdi-Kovács István

 

Búcsúzni jöttünk, elköszönni tőle,

egy óra kattanással átmenni a jövőbe.

Egy az idő, huszonnégy és nulla óra,

búcsút mondtunk vidámzeneszóra.

 

Pezsgő durran, itt az első pohárköszöntő,

legyen eredményes, boldog az újesztendő.

Mit is kívánhatnék egyebet,

bőtermést hozzon az új kikelet.

 

Virágot a fákra, mezőre,

ringjon kalász az éltető esőbe,

gyermekáldást ki arra vágy,

éhezőnek kenyeret, új ruhát.

 

Művészeknek papírt, tollat, tintát, ihletet,

ki mivel dolgozik fát, agyagot, ecsetet.

ki munka nélkül tengeti napjait, életét,

becsületes munka koszolja be kétkezét.

 

Minden embert áldjon meg az Isten,

ha másban nem, legalább önmagában higgyen,

lelkét tartsa egyensúlyba, a világ búja kerülje el,

éljen, dolgozzon, bölcsen, emberséggel.

 

Mit kíván az ember, ahol világméretű a közösség,

tisztelni, megérteni, elfogadni, becsülni egymást,

hogy épüljön az egyetemes kultúra, a világ békéje,

az emberiség egészének örömére.

 

Az országoknak, hiteles, becsületes vezetőket,

kiknek nem maguk felé hajlik a kezük,

hogy mint a forrásvíz oly tiszta legyen az életük.

Emberséggel szolgálják az országot, a népet.

 

Kívánok nagyon Boldog Új Évet!

 

2023. 01. 01.

Tiszakécske.