Aszalt világ

 

Aszalt világ

Írta: Királdi-Kovács István

.

Párától nyálkás hulló levél,

Ősz a Nyárral összeér,

nappal még izzik a Nap ereje,

de az éjszakát hűvös pára lepi be.

.

Hajnalra, mint harmat csapódik a tájra,

nehéz lesz tőle a fák tarkaruhája,

mint foszló szövet hullik a rőtlevél,

avarszőnyeggé válik, mikor földet ér.

.

A reggeli pír forrón cserkeli az erdőt,

elkerget minden kósza párafelhőt,

aszal mindent, amit sugara elérhet,

lángok nélkül égeti fel az egészet.

.

A kis tó is fuldokolva zihál,

nincs levegő, neki is forró a nyár,

vize apad, iszapszagtól, nehéz a levegő,

már nincs benne iható, sem ehető…

.

Eső kéne, jó kiadós, amitől újra éled,

a kínok között szenvedő, haldokló élet.

.

2023. 08. 28.

Tiszakécske.

Hol egykor...

 

Hol egykor…

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hullámzó aranykalászt lengetett a szél,

suhant a kasza, s rendre dőlt a gabona,

mit lányok, asszonyok szedtek marokra,

a Haza ünnepén, abból sült az új kenyér.

.

De a gőgös kivagyiság odáig jutott,

hogy a jó aranykoronás magyar földbe,

veszélyes hulladékot, mérget termő,

tájidegen vetőmagot hozott.

.

Keltek, nőttek a gyárak egyre nagyobbra,

egy nem tetszett, így hoztak még párat,

s ha hallatták szavukat, az volt a válasz:

balga nép mit beszélsz, fog be a szádat.

.

Benn forr a düh, egyre nő a harag,

s ha egyszer mégis kitörne a vulkán,

vajon minden kő kövön marad,

vagy  összeomlik a vár, mert nincsen alap?

.

Hol egykor, békés, dolgos emberek éltek,

ma még sötét, kilátástalan a holnap,

az emberek az erőszakkal dacolnak,

hiába, egy tollvonás elhallgattatja a népet.

.

2023. 08. 22.

Tiszakécske.