Édenem

Édenem

Írta: Kovács L István

Fenn a magas kéklőhegyen,

hol szőlő és gyümölcs terem,

szendereg egy apró présház,

a lelkem ott el-elméláz.

Ajtó mögött mély a pince,

ott a hegyek drága kincse,

hol préselt szőlő leve forr,

érik a tüzes,  nemes bor.

Gyümölcs íze, Nap mosolya,

gyöngyözik a poharamba’,

heve éget, ahogy nyelem,

szép a világ így szeretem.

Házban áll egy öreg asztal,

terítetten itt marasztal,

kínál szőlőt, diót, almát,

imbolyogva gyertya lángját.

A kunyhó előtt tűz ropog,

szalonna izzad, zsír csorog,

a zsarátnokon krumpli sül,

az éjben tücsök hegedül…

2018. április 29.

Tiszakécske

 

Képek: Illés Krisztina munkái.

Hervatag világ

Hervatag világ

Írta: Kovács L István

Hervatag világ

Roskadó föld, hervatag világ,

feléljük, vérét addig szívjuk,

hogy nem terem rajta több virág.

Öreg fa

Még virágzik, de már nem terem,

lombja, mint nagyanyám öle volt,

puhán ringat, mesél, szeretem.

Nyomott lélek

Foltos, fércelt szívvel élni kár,

lassú  gyógyulásom bénítod,

szállj el rólam fekete madár.

Zombi

Mozog, pedig rég holtnak látszik,

szereplésének nincs már súlya,

a lét, nem lét küszöbén játszik.

Tetoválás

Tűvel a mellemre vésetem,

ha túl hosszan s mélyen aludnék,

már ne ébressz föl, ha kérhetem.

Utolsó szó

Testem hamu, lelkem vándorol,

szemfedelemen ne döngjön rög,

jelölt sírom se legyen sehol.

2018. április 27.

Tiszakécske.

A hintaló álma

A hintaló álma

Írta: Kovács L István

Paripa vágtat, mint a szélvész,

szikrát, csillagot rúg patája,

estétől reggelig a tejutat bejárja.

Az éjben feketén lobog sörénye,

ezüstöt hímzett bele a hold fénye.

Farka, mint üstökös csóvája,

milliárd csillagként száguldott utána.

Néhány meteorba belerúgott az égen,

az izzó fénnyel hullott alá szépen.

De a sötétség hasad, véget ér az álma,

valaki fölébredt, ablakot nyit,

friss, hajnali szellő leng a szobába’.

Ő álmából derűs mosollyal ébred,

mind ki hiszi, hogy éjjel itt volt, téved.

Messze járt nagyon hosszú volt a vágta,

fáradtan áll kicsit remeg is a lába,

leplezi, mintha hintaló lenne, úgy tesz,

ha leszáll az este újra táltossá lesz.

2018. április 24.

Tiszakécske.

fotó:Shutterstock/ PuzlePix  

Miért írsz...

Miért írsz

Írta: Kovács L István

... nem tudom. Valami hív,
finoman megremeg a szív,
nyúl a kéz, keresi a tollat,
szájban az első mondat.

Míg előkerül irón, papír,
a gondolat már sorokat ír,
mint ugart feltörő eke,
sorjáz a betűk tengere.

Miért érik gyümölcs, dalol madár,
miért virágzik tavasszal a határ,
és miért hull alá ősszel a levél,
mondd vajon miért hideg a tél?

Miért írok, miért fest a festő,
miért kel föl a Nap, zeng az erdő,
ma sírni fogok, vagy nevetni,
jó a gondolatot papírra vetni.

Miért írok? Nem tudom,
néha megremeg a szív.

2018. április 22.

Tiszakécske

 Kép: google.