Örvények között

Örvények között

Írta: Kovács L. István

A pillanat elmúlt, hazugságok a listán,

ÉN nem folytatnám a rossz napot,

de a holnapot nem látom tisztán,

lesz még, vagy az ékes szó becsapott?

A fény káprázat, a zene kétes, hamis,

ahogy mosolyom is fanyar, erőltetett,

mennék, repülnék  el innen magam is,

de törött, bénult szárnyakkal nem lehet.

Álmok, kaleidoszkóp színes gyöngyei

helyett, cél nélkül lézengő lét szürkesége,

a vágyak, mint törött üveg cserepei,

örvénylenek elérhetetlen messzeségbe.

2016. november 1.

Tiszakécske

Emlék hely

Emlékhely

Írta: Kovács L. István

Nem járok a temetőbe,

nem vésettem senkit kőbe.

Akire kell, a szívem vigyáz,

kettőnk ügye a gyász.

Legyek hamuvá, ha meghalok,

szél hátára szórjatok.

Márvány nem kell nekem,

szíved legyen az emlékhelyem.

2016. október 30.

Tiszakécske

Megszületett

Megszületett

Írta: Kovács L. István

A férfi még nem érzi milyen apának lenni,

hogy milyen a gyermekét karjára venni.

Csak, van egy kis lény eggyel többen lettünk,

de a tény kicsit később érik meg bennünk.

Van tán, ki féltékenyen néz az apróságra,

mert neje vele foglalkozik, oda a boldogsága.

Vigaszt kocsmában keres a haverokkal,

ám, mélyen a lelkében egy hang megszólal.

Fülében régi szólam, mint ha apja hangja csengne,

vigyázz fiam a családra és a becsületre.

Ne ott keresd, a kocsmában egyiket sem leled,

Haza vár családod, otthon van a helyed.

S ahogy telnek a napok, hetek, halad az idő,

lassan, lassan az ész, a figyelem is meg nő.

Megérzi a család szó súlyát, felelősségét,

szívére öleli gyermekét, feleségét,

a pillanatban új ember született, apa a neve,

a büszkeségtől dagad férfiúi  keble.

2016. október 29.

Tiszakécske

Őszi szántás

Őszi szántás

Írta: Kovács L. István

Falu szélén a határban járva,

látom, éppen őszi munka járja,

gazduram az ekét lovak után köti,

és tenyerét parasztosan jól megpöki.

Ekeszarvát keményen marokra fogja,

vasa orrát jól a földbe nyomva,

„gyí te” szóval, biztatja két  lovát,

a két állat figyel, s fölkapja az orrát.

Szürke lódul, tüsszent egyet a mén,

beleállva nagyot húznak az ekén,

feszül az istráng,  az eke harap,

zsíros földet jól megforgat.

A frissen barázdált föld illata,

varjú népet oda vonzza,

kiszedik a kártevőket,

pajort,  lárvát, ló tücsköket.

Őszi szántás, kemény munka,

borul a föld szépen, sorról- sorra,

a dolgos trió estig izzad vele,

ha kész lesz, őszi búzát vetnek  bele.

2016. október 29.

Tiszakécske

Kulcs

Kulcs

Írta: Kovács L. István

Egy kis madár kezemre száll,

csőrében kulcs, de hol van a zár?

Óh, ki küldött dalold el nekem,

mert, tudod nem játék a szívem.

S pihegve szól a kis madárka,

nem tudom hova illik melyik zárba,

küldték, én elhoztam szívesen,

hogy mit nyit nem mondta senki sem.

Kulcs, szimbólum egy új lehetőség,

zárat keresni hozzá felelősség,

lehet, hogy a te szívednek kulcsa,

nyitottabb légy a szépre, jóra.

Engedd el a bút nyisd meg szíved,

sugárzik belőle gyönyörű  fényed,

majd lámpásként mutatja az utat,

és elküldöd másnak a kulcsodat.

2016. október 26.

Tiszakécske

Kép: Internet