Két világ

Két világ

Írta: Kovács István

Te a strandon élvezed a nyarat,

a paraszt kenyérnekvalót arat.

Vígan száll kézből kézbe a labda,

földműves kaszát lendít izzadva.

Surran a penge eldől a kalász,

lesz majd puha kenyér, finom kalács.

Míg a homokon fekszel napozva,

a zsellérlány kalászt szed marokra.

Te csónakban boldogan evezel,

ő meg, küzd a gabona keresztel.

A hullámot élvezed szörfdeszkán,

más búzát visz malomba a vállán.

Két világban zajlik így az élet,

itt önfeledten, amott keményen.

Bárhol is van, egy nap süt le rája,

legyen boldog minden ember,

mind a két világba!

2015-06-27.

Tiszakécske

Találkozás

Találkozás

Írta: Kovács István

Lehunyt szemmel, magamba szálltan,

kis vendéglő teraszán ültem,

nyugalomra, kávéra vágytam.

Áthatott egy különös érzés,

lassan emeltem föl fejem,

s ott ültél szótalan, szemben velem.

Tekinteted átölelt, jólesett.

feléd nyúltam, megfogtad kezem,

remegtünk, szemünk könnyezett.

Érzések emeltek magasra,

szárnyalt velünk a hallgatag perc,

és nem volt szükségünk szavakra.

Izzott köröttünk a levegő,

az idő mit sem feledtetett,

így rendelte el a teremtő.

Fölnéztél, lenyelted könnyed,

majd rám mosolyogtál ismét,

hitted, így elviselni könnyebb.

Szívünk még kicsit egymásra lelt,

lágyan szorítjuk újra kezünk,

s könnykérdésre,  könnypatak felelt.

Örökre néma búcsút vettünk,

nehezen váltunk el egymástól,

a sors ennyit engedett nekünk.

2015-06-27

Tiszakécske

A nyár menyasszonya

A nyár menyasszonya

Írta: Kovács István

Sűrű levelekből tör fel magasra,

büszkén állva, mint egy szép, ifjú ara.

Mint ha kora nyár menyasszonya lenne,

hófehér ruhát ölt, jól mutat benne.

Szoknyája ezer apró virág harang,

gyöngyözve  mélybe vesző szép zuhatag.

Szirmait lágy selyemből szőtte az éj,

kelyhei közt csendben lopódzik a szél.

Ringatózva mozognak, jobbra, balra,

mintha a jukka, tündér táncot ropna.

2015-06-22

Tiszakécske

Fotó: Kovács I.

Vívódás

Vívódás

Írta: Kovács István

Hol a kékek összeérnek,

s randevút ad föld az égnek,

ott sétálok, rád gondolok...

rád gondolok, s vívódom magammal.

…szeretném elmondani egyszer,

hogy mennyire …

de nem lehet,

nem lehet, mert félek…

félek, hogy ez lesz a méreg…

a méreg, mely tönkreteszi,

azt mi tiszta, őszinte, érdek nélküli.

Szeretném egyszer szavakba önteni…

de nem, mégsem,

szóval elmondani ezt nem lehet,

ide más kell…

egy érintésbe fúló mozdulat,

mimika, mely játszik,

a szemed, hogy rám vesd,

és a mosolyod…

ó, az a mosoly.

Jó volna elmondani egyszer,

bevallani, legalább magamnak,

…de nem, mégsem,

inkább eltitkollak…,

eltitkollak magam előtt is,

csak, hogy megmaradj nekem,

velem, itt belül, örökre.

2015-06-04

Tiszakécske