Lelki magány

Lelki magány

Írta: Kovács L. István

Kalap a fején, vándorbot kezében,

mérhetetlen bánattal küzd szívében.

Lassan ballag, meg, megbotlik a lába,

már nem számít, ügyet sem vet rája,

csak megy némán, mélyen lehajtott fejjel,

árva lelkében hatalmas kereszttel.

Cipeli a súlyt, görnyed bele háta,

mégsem esik el, angyal vigyáz rája.

Valahol messze, Isten tudja merre,

talán miatta fáj valaki szíve.

Elsuhanó érzés, mintha érintenék,

lelkében motoz egy gyönyörű emlék…

2016. május 31.

Tiszakécske.

Nyugovóra

Nyugovóra

Írta: Kovács L. István

A Nap az alsó zenitre ér,

lassan alkonyba hajlik az ég,

kiürül a rét, és a mező,

elcsendesedik a legelő.

Éji szállásra ballag a nyáj,

már, csak a tücsök muzsikál,

s a kútostor nyikordul egyet,

mit a kósza réti szél lenget.

Tető alatt pihen az állat,

csapják az ajtót, rá a zárat,

az ember befejezte mára,

már őt is várja vacsorája.

Egy pocok motoz hodály tövén,

éhes, vacsorát keres szegény,

veszte lett figyelmetlensége,

ő lett egy Bagoly elesége.

Végre lenyugodott már minden,

a juhász is a subán pihen,

a puli vakkant néha egyet,

így verve föl az éji csendet.

2016. május 30.

Tiszakécske.

Kép: Literné Julika 

  

Meghitt percek

Meghitt percek

Írta: Kovács L. István

A gépnél van valami dolgod,

nyakadba lehelek egy csókot,

asztalodra  egy teát teszek,

majd, leülök és csendben leszek.

A kezembe egy könyvet veszek,

mintha olvasnék, majd úgy teszek,

de inkább nyakad ívét bámulom,

és pajzán lett minden gondolatom.

S mintha megéreznéd, hol vagyok,

érdeklődsz, biztos azt írják a könyvlapok?

Nem kedves, mondom én zavartan,

és a könyvben egyet lapoztam.

2016. május 30.

Tiszakécske.

Játsz tovább

Játssz tovább

Írta: Kovács L. István

Virtuózan zenélnek,

számtalan ifjú lélek,

ki birtokosa a tehetségnek,

és ennek tanú jelét adta,

milliók szemébe  könnyeket csalva.

Van kinek billentyűkön táncol az ujja,

egyik, másik  oly szépen fújja,

némelyik, hárfáját  pengeti,

 akad, ki vonóját húzza,

de mind a hangszerét nyúzza.

Tanulnak s próbálnak egyre,

hangszer a kézben reggel és este,

tudják a tehetség kevés,

ha  a szorgalom nem fogja kezét,

vajh’ mit érne  az egész.

És eljön a várva, várt nap,

elnémul a publikum, tiéd a pillanat,

és a zene száll, betölti a teret,

szíveket indít a szavak nélküli üzenet,

tapsvihar, virágcsokor a köszönet.

Megérkezett az üzenet,
könnyem szökött,

de, te csak játssz egyre,

játssz tovább, és én hallgatom,

ahogy dal születik a húrokon.

2016. május 29.

Tiszakécske.

kép: Agárdi Gabi 

Rajzolj szívembe...

Rajzolj szívembe…

Írta: Kovács L. István

Rajzolj egy verset a szívembe,

vagy, kérlek, fess nekem egy képet,

mi, ad nekem egy szép emléket.

Adj nekem hegyeket, fát, virágot,

add nekem magadból a világot,

egy percnyi csendet, gyertyányi lángot.

Engedd, hogy kísérve melletted lépjek,

mutassuk meg  együtt a sok szépséget,

ami mellett, csak elsuhanna az élet.

Festéket keversz, húzod a vonalakat,

én  oldalt ülve, hogy ne zavarjalak,

megszövöm hozzá gondolataimat.

Egy kép, egy vers csak apró részlet,

de a részek adják az egészet,

kérlek, fess, rajzolj szívembe egy képet.

2016. május 29.

Tiszakécske.