Várj reám

Várj reám

Írta: Kovács L. István

Várj, míg lemegy majd a Nap,

s árnyat vetnek a házfalak,

sötét csend borul a világra,

ezüstté lesz csillagok magánya.

Várj ha a hegy mögé bújt a Nap,

árnyékában jövök  fák alatt,

porköpenyt szél béleli hátamon,

nincs talpa csizma, dísz a lábamon.

Lyukas tarisznyámban morzsa sincs régen

friss madárfütty a reggeli étkem,

iszom reá hűs harmat cseppeket,

ebéd helyett számolom a lépteket.

Este a harangszóval érkezem,

boldog ölelést hoz két kezem,

forró csókodra szomjazik a szám,   

hozzád visz az út, csak várj reám.

2016. április 30.

Tiszakécske

Kép: Földesi Imre 

Hullámok csobbanása

Hullámok csobbanása

Írta: Kovács L. István

Apró fodrok csillognak a víz tetején,

kisimulva eltűnnek a part fövenyén,

hullámok ringatóznak kék messzeségben,

csacsognak, fecsegnek szikla ölelésben,

egyre többen jönnek fehér tarajokkal,

kőfalra támadnak zöldült haragjukkal,

csattannak a fal hátán s cseppekké törve,

visszahullnak  az anyjuk zöld köntösébe,

morajlik már sötétkékre vált haragja,

háborogva tör rá a szikla oromra,

ellen áll az orom, s a víz lehull csobogva,

dühöngve zúg, csapkod s emelkedik egyre,

nagy robajjal támad a kőszikla hegyre,

megmutatta neki rettentő erejét,

csattant a sziklán és letörte tetejét,

maga is összetört, loccsant ezer darabra,

csendesen folyt vissza  csökkent a haragja,

megbékélt magával, kiadta a mérgét,

a felszínen  újra fodrok jelzik a békét.

2016. április 30.

Tiszakécske

Patak csobog...

Patak csobog…

Írta: Kovács L. István

Patak csobog halkan a kövek között,

az erdő virágba, s zöldbe öltözött.

Itt, ott még tarkállik a tegnap nyoma,

avas fű, és néhány rozsdás fakorona.

Ők egy kicsit lusták, későn ébredők,

várják a jelet, a májusi esőt.

Ha májusi dalt zengnek a madarak,

majd ők is rügyet, virágot bontanak.

Addig pompáznak, míg a fagy be nem áll,

míg a hó, ismét ág karjaikra száll.

De a Tavasz még csak most érkezett,

az új nemzedék most kapott életet.

Még fészek alján sírnak a fiókák,

bokorban lapulva remeg a gida láb.

Apró kölyköket rejt minden kotorék,

az erdő fölött szikrázón kék az ég.

És a kékben aranyfényű Nap ragyog,

a patak pedig halkan tovább csobog.

2016. április 29.

Tiszakécske

Kép: Kasza Lászlóné Györgyi

Álmok hajóján

Álmok hajóján 

Írta: Kovács L. István

Csendben leszáll a harmatos est,

és minden madár, fészket keres,

ma, már nem szól a tücsök nóta,

tokjában pihen a vonója.

És ránk is vár a megvetett ágy,

még az égre föltekint a vágy,

a mélyből még egy sóhaj szakad,

és én hallom suttogó szavad.

A túl nagy távolság, mit sem ér,

a lelkünk még így is összeér,

az ágyad szélén ülök csendben,

a kezed gyöngéden kezemben.

És amíg lehunyt pillád pihen,

álmok hajóján küldöm szívem,

nem alszom, de álmodom veled,

Kedves, jó éjszakát neked!

2016. április 28.

Tiszakécske.

Selyemsál és szellő

Selyemsál és szellő

Írta: Kovács L. István

Nyakadban ajándék, festett selyemsál,

egy kis délutáni sétára indultál.

Lenge szellő játszik a selyemmel,

mit válladon pajkosan kerget,

mintha el akarná csenni tőled.

Kebledről  hol egyik, hol a másik

ágát lebbenti föl az arcodra,

néha, kendőként teríti fejedre,

majd  visszasimítja a kebledre.

A szemtelen, bebújik a blúzod alá,

hogy  ott dugja el az Íriszek illatát,

majd, kikacsint a lila szirmok közül,

s elinal, közben huncutul fütyül.

Visszatér, barackvirág szirmát hozza,

és nevetve, dísznek hajadba szórja.

Te is mosolyogsz, jó ez a játék,

szép tavaszi nap, s tetszik az ajándék.

2016. április 27.

Tiszakécske

Selyemsál, és fotó: Erika Dugas