Szín-oszlopok

Szín-oszlopok

Írta: Kovács István

Kép, színek, oszlopok,

színek, oszlopok, hangok,

hangok, oszlopok, színek,

hangszín-oszlopok,

Mint orgonajáték hangjai,

sorakoznak egy dal színei,

fehéren, pirosan vagy kéken,

hol magasabban, itt-ott mélyen,

néha lágyan máskor keményen,

ahogy kották a vonaltérben,

mintha szivárvány kelne dalra,

jelbeszéddel a szívre hatva,

néma öleléssel, ringatva,

ahogy azt a ritmus adja.

2015-05-30

Tiszakécske

Megnyugvás

Megnyugvás

Írta: Kovács István

…álmaimból ébredek,

kócos, ködös reggelen,

fáj, hogy nem vagy már velem,

búcsú nélkül mentél el,

szemem előtt vibrál még,

el-elmosódva arcod,

de, már nem vívok veled,

több, magányos harcot,

szívemet gyötörni kár,

engem nem érdekelsz már,

álmok kék tengerében,

fürdöm, virágok között,

szívembe a nyugalom

és békesség költözött.

2015-05-29

Tiszakécske

Kép: Erdei B. Ágnes

Ősi emlékek

Ősi emlékek

Írta: Kovács István

Átnéz a nap, magas hegyek ormán,

fénye, tusát vív a sötétséggel,

hogy beljebb jusson a barlang torkán,

az árnyakat, csillogva űzi el.

Megmutatja ősidők rajzait,

a homokfalról áradó szépség,

feltárja régmúlt idők titkait,

hogy bennük is élt a reménység.

Nyáron a tóban jó lesz a fogás,

a hóban utoléri a bölényt,

és friss hússal tér haza a vadász,

szednek bőven magot, vackort, kökényt.

Ha szerencsével ér véget a nap,

vidáman eltáncolja tetteit,

s velük festi díszesre a falat,

hogy így őrizze meg emlékeit,

barlang mélyén, örök idők alatt.

2015-05-28

Tiszakécske

Lángoló szív

Lángoló szív

Írta: Kovács István

Anyák izzadó, vérző

édesen fájó, boldog,

szenvedésében születtünk.

testükből volt étkünk,

óvó ölük, puha, meleg fészek,

s mily biztonság érzet,

hogy szívük halk dobbanása,

álmainkban megnyugtató hárfa,

aludtunk, s ébredtünk,

s míg,szívtuk a tejet

a legszebb zenét,

e szívhang, adta nekünk.

Van e szeretet, mi ezzel felér,

kincs mi ettől többet ér,

van e még ily lángoló szív,

mely érted ég?

S ha őszbe fordult is fejünk,

mint ők, már szülőként szeretünk,

az unoka is itt játszik velünk, mégis

egy kézért szívesen nyúlna kezünk.

És oda hajtanánk a kebelre fejünk,

hol, legszebb zenét játsszák nekünk,

feltétel nélküli a szeretetük,

és értünk, mint gyermekért lángol szívük.

2015-05-26

Tiszakécske

Tárlaton jártam

Tárlaton jártam

(Zsolnai Tímea, Gősi Vali)

Írta: Kovács István

Tárlaton jártam,

csodákat láttam,

gyapjúképek,

festmények,

a falon,

alattuk versek,

egy lapon.

Szobrok állnak,

posztamenseken,

megénekelve,

versekben.

Hol vershez

született szobor,

vagy szoborhoz a vers,

talán mindegy is,

lényeg,

két alkotó,

egymásra lelt,

s nekem ebben

örömöm telt.

Hölgyeim,

további sok sikert.

2015-05-22

Tiszakécske