Gyertyafénynél

Gyertyafénynél

Írta: Kovács István

Gyertyát gyújtottam az asztalon,

Körül vesz a csend, a nyugalom,

Szememet lassan behunyom,

Kizárom a zajos külvilágot,

Ma csak nálad járok.

Bár pihenni tért a szíved,

De emléked örök,

Én vigyázom álmod,

És minden mit adtál, köszönök.

Gyertyát gyújtottam érted,

S a táncolólángba nézek,

Elő bújnak a szép emlékek.

Szépek, mert csúnya nem is volt,

Közénk nem esett soha folt.

Ahogy múlik rajtam az idő,

Egyre többet gondolok rád.

Vajon milyen életed van odaát?

Biztosan szép lehet,

Hisz őriz, éltet az emlékezet.

Lassan ballagok a létem útján,

Majd valamikor a tóhoz érek,

Ahol a fekete révész értem evez már,

Csónakja lassan a fövenyre fut,

Nekem már csak a harangszó jut.

Betakar a ködös félhomály,

S néhai létem emlék lesz már,

És veled Én is ott leszek,

Ahová visz majd az emlékezet!

2014-11-01

Tiszakécske

Fák télen

Fák télen

Írta: Kovács István

Kopasz ágak merednek az égre,

Lombjuk hullatva, készülnek a télre,

A hajnali dértől reszketnek az ágak,

Szokatlan még nekik is a hideg,

Örülnek a délelőtti napsugárnak.

Ágtoroknál árva fészek didereg,

Szél cibálja, de lelökni azt nem lehet.

Építésze tudta jól hová mit tehet.

Titkon az éjszaka köpönyege alatt,

Hó fedi be a fészket, a faágakat,

Szél furulyáz, táncolnak az ágak,

Hó pelyhekkel ölelkeznek és keringőt járnak.

Régóta tart, unalmas már nagyon a tél,

A keringőzve forgás, jobbra-, balra,

Úgy vágynak már zengő madárdalra,

És mozdul a föld, vége van a télnek,

A hó alatt megindul a tavaszi élet.

Örülnek a fák is a hóvirág kis fejének.

Megjött már a nyitni kék,

A rigót fészke várja.

Készül már a fáknak tavaszi ruhája.

Kabátja, rügyből pattan zöld levélke,

 Feslő bimbóból lesz a virág dísze!

2014-10-28

Tiszakécske

Nektek lobog a láng

Nektek lobog a láng

Írta: Kovács István

Temetők és emlékhelyek,

Oszlopok, útszéli keresztek,

Urnák, sírhantok, fejfák,

Koszorúk, mécsesek, gyertyák,

Hirdetik, nem halt meg az emlékezet,

Hogy híven őrizzük az emlékeket.

Minden szent és minden halott,

Mind ki életéből valamit hagyott,

Nektek adjuk ezt a napot.

Neveteket harangok zúgják a szélnek,

Értetek szól az ima, a templomi ének.

Ma rólatok szólnak az emlékek.

Nektek gyúlnak a parányi fények,

Nektek lobog a láng.

Koszorúk, mécsesek, gyertyák,

Urnák, sírhantok, fejfák,

Oszlopok, útszéli keresztek,

Temetők és emlékhelyek,

Ma fejet hajtunk előttetek,

Szívünkben őrizzük az emlékeket,

Ma nektek lobog a láng!

Elmentetek!

De a csillagok fényénél vigyáztok ránk.

2014-10-27

Tiszakécske

Kidobott szív

Kidobott szív

Írta: Kovács István

Csend honol, kihalt a táj.

Sötét az éjszaka, titkokra vár,

A felhők közül, csillagok mögül,

Elő bukdácsol a hold,

Gyér fényével keres, kutat,

Hátha meglát valahol.

Szomorúfűz lombja rejteget,

Huncut holdnak ezüstfénye be- beles,

Ki lesi a féltett titkot,

Hogy a fába késsel írok.

Oda vésem nevedet,

Ő is őrizze az emlékedet,

Hogy én nagyon szerettelek.

De kidobtad a szívemet,

Elloptál egy életet,

Már csak zombi vagyok, nélküled.

2014-10-27

Tiszakécske

Gyümölcsök

Gyümölcsök

Írta: Kovács István

A tavasz, ágak hegyén hintázó,

Illatos, tarka virágaiból,

A nyár,

Szép gyümölcsöket nevelt.

Lágy szellő simogatta,

Csendes eső megitatta,

A nap melege édesítette.

Az ősz szép színekkel festette.

A tarka színek, zamatok és ízek,

Most itt vannak a tálon,

Szívesen kínálom.

Kóstolj, bele kérlek.

S ha elfogyott?

Nem baj, nézzük a falon,

Ott azt a szép, meg nyugtató képet,

Siess Zsuzsától,

Gyümölcsök, csendélet!

2014-10-25

Tiszakécske