Felállsz

 

Felállsz

Írta: Királdi-Kovács István

.

Falak, magas falak,

áthághatalanok,

nyomnak lejjebb, és lejjebb,

nincs menekvés.

.

Falak, sötét falak,

rés rajtuk sehol,

dohos, nyálkás kövek,

átkozott, bezárt világ.

.

Fel nem tett kérdések,

válasz nélkül,

hang nélkül kongó,

visszhangok a faltól.

.

Néha suttogva,

máskor üvöltve,

mellkast feszítő, észbontó,

miértek, kiértek.

.

Végül csendes könnyek,

megállíthatatlan folyam.

Hideg, érdes a padló, feltérdelsz,

egy apró rés dereng.

.

Távolból elér egy hang,

valahol harang kondul,

érzed, érted is szól,

a kép lassan tisztul, felállsz.

.

2023. 04. 24.

Tiszakécske.

A Postás

 

A Postás

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hatalmas táska húzta a vállát,

benne vitte levelek százát,

Üdvözletet, szerelmi vallomást,

születési értesítőt, s olykor gyászt.

.

Ha esett, vagy izzón tűzött a Nap,

fáradhatatlanul rótta az utcákat.

Lépcsőzött emeletről emeletre,

minden címzett számított a levelekre.

.

Mindig mosolygot, volt pár kedves szava,

mint némi kincset, úgy adta a levelet oda.

az ifjú hölgyeknek csibészesen  bókolt,

asszonyoknak csak úgy szóban kezet csókolt.

.

Megfárad a lába, válláról lekerült a táska,

nincs is már annyi küldemény, sem levél,

a postásokat leváltotta az e-mail,

az elektronikus levélre nem kell bélyeg.

.

Csak nyomj egy enter ez a lényeg,

Nem számít az utcák hossza, sem az emelet,

Süt a Nap vagy esik, megkapod a levelet,

mindegy hogy mi benne az üzenet.

.

De hiányzik a gesztus, a kedves szó,

a csibészes kacsintás, a mosolygó arc,

a kapcsolati tükör, embertől-emberig,

Kapocs volt Ő, a postás, a hírvivő.

.

2023. 04. 20.

Tiszakécske.

Tengerkék ég

   

Tengerkék ég

Írta: Királdi-Kovács István

.

Végtelenül mély, és kék a tenger,

lám hozzá milyen kicsi az ember.

Mégis fürkészi az eget, mi van írva a csillagokba,

nem tudja, benne van a legszebb csoda.

.

De Ő, ember, ki mindig mást szeretne,

egyszer megfürödni a csillagközi tengerekben.

Már nem érdekli, (tán csak felületesen),

mit rejt a vizek mélye, mi van a Föld belsejében.

.

El, messze el, ettől a világtól, csak ez a vágya,

minél messzebb, minél nagyobb távolságra.

Szűk már ez a rohanó világ, értelmetlen,

vesztébe miért is rohan, olyan érthetetlen.

.

De hiába megy bárhova, mert ember,

cipeli magával mind azt, amit nem kell,

lelkében viszi, azt mitől menekülne,

minden be van kódolva a zsigerekbe.

.

A földi, az égi tenger is kék,

mehet bárhová, önmaga elől nincs menedék.

.

2023. 04. 09.

Tiszakécske.

A bűntelen bűnhődése

A bűntelen bűnhődése

Írta: Királdi-Kovács István

.

Sem Pilátus, sem Heródes olyan bűnt nem talála,

amelyért Jézusnak halál járna, ezért el kell, hogy bocsássa,

dühöd papok, s a népből is sok kiáltja, az is, ki tegnap még imádta,

ne ez legyen utolsó szavad, Őt feszítsd meg, Barabás legyen szabad.

.

Döntött, engedett az erős akaratnak, Barabás, a lator szabadul,

Jézus, fáradt lemondással a Golgota hegyre indul.

És akkor nem volt senki, ki legalább egy szót szólt volna érte.

csak tolongtak, látni akarván, hogy ér véget fiatal élete.

.

Fenn a Golgota egyik dombján, a Koponya-helyen,

szégyen, de bűntelenül halt meg az egyik kereszten,

Szidalmak, gúnyok és sírások közepette, kérte Atyját, Istenét,

„Bocsáss, meg nekik nem tudják, mit cselekszenek”.

.

Vajon félt-e, a rettenthetetlen, a bátor, félt-e Jézus a haláltól?

Kik elkövették azt a vétket, hogy megtagadni őt pillanatig sem féltek,

vagy ahogy mi félünk ma, mindentől, és esdeklően fordulunk hozzá,

és orcánk nem pirul bele ma sem, csak elvárjuk, hogy segítsen.

.

Nem a haragjától félünk, tudjuk, megbocsát nékünk,

a jámbornak, ki imát mormolva dolgát teszi,

a latornak, ki nem dolgozik, csak a másét orvul elveszi,

a gyilkos is mossa kezét, mikor áhítattal kéri kegyét.

.

Több mint kétezer éve, nincs elítélve, hiszen nem volt bűne,

fel sem menti senki, amiért keresztre kellett menni.

Neki miért nincs bocsánat, rehabilitáció, miért nincs feloldozás?

Kik rehabilitálhatnák, ők juttatták oda, bűnösebbek, mint bárki más.

.

2023. 04. 08.

Tiszakécske.

 

Úgy menni el...

 

Úgy menni el…

Írta: Királdi-Kovács István

.

Úgy menni el, hogy közben maradni,

Lábam nem indul, az eszem és szívem menne,

próbálgatom a szárnyaimat, nem emelnek fel,

vergődöm, a levegőt csapkodom szárnyaimmal,

fel-fel ugrok, de a gyökerek nehezen szakadnak el,

hiányoznátok is talán, pedig előbb-utóbb menni kell,

búcsúzva, vagy a nélkül indulni el.

Ez a hely nem nekem való, pedig ide születtem,

ez a mocsár, ez a nádas a hazám,

ide rakott fészket apám, és anyám.

Farkasok tanyája lett e tájék, markoló tépi a nádat,

dózerek hada töri, változtatja meg a tájat,

hiába rikoltunk, siratjuk a fészket,

a dübörgő gépek elnyomják az egészet.

Úgy menni el, hogy közben maradni?

De hol, hol van az a hely, legalább egy talpalatnyi?

.

2023. 04. 07.

Tiszakécske.

 

Kép: kivés Ilona

Kimeríthetetlen kút

 

Kimeríthetetlen kút

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ha nincs tovább, mert elfogyott az út,

építs magadnak egyet, mint a vándorok,

kik úttalan ugaron törnek a célfelé,

előttük a vadon, mögöttük az út,

a végtelen kimeríthetetlen kút,

nekik ez a céljuk, ez az életük.

.

Mondják cigányélet ez, nincsen célja,

ő sem tudja, mit keres, csak megy előre,

mert boldogabb, nyugodtabb lesz tőle.

A zarándok, ki útra kel vajon mit akar,

Istent keresi, vagy önmagát? - Nem tudom,

de mikor visszatér, boldognak látom.

.

Az úton ha, megfárad, teste éjjel pihenni tér,

nyűtt csizma a vánkosa, takarója csillagos éj.

tarisznyája reggel füttyszóval van teli,

a távolban harang szól, útját arra veszi.

Nem koldus ő, sehol nem is kér,

így is akad némi leves, párfalat kenyér.

.

Jó emberek mindenhol vannak,

a vándornak kérés nélkül is adnak,

ő hírekkel, jó szóval fizet,

így kívánja a tisztesség, a vándor becsület.

Ha, szűk lett az élettered, elfogyott az út,

keresd önmagad, Te vagy a kimeríthetetlen kút.

.

2023. 04. 05.

Tiszakécske.

Surranó idő

 

Surranó idő

Írta: Királdi-Kovács István

.

Itt most állni látszik az idő,

pedig egykor hogy szaladt,

ma bekopog ajtón, ablakon,

senki nem várja, tovább halad.

.

Talán vasfogával a tetőbe csíp,

itt-ott kicsit megrágja a falat,

majd hátul a fák és bokrok

takarásában tovább halad.

.

Meggondolja magát,

visszasurran csendben,

jó hely ez itt neki,

nem zavarja senki, megpihen.

.

Valamit még tennie kéne,

tudjanak róla, hogy itt járt,

sokáig madár sem jött erre,

eddig türelmes volt, de hiába várt.

.

Már menne, de elkésett végül,

nem osonhat el észrevétlen,

megállította egy ember,

itt tartotta , egy ecsetvégen.

.

2023. 04. 03.

Tiszakécske.

 

Kép: Hargitai Beáta