Fecnik, lapok

Fecnik, lapok

Írta: Kovács L István

Már itt van augusztus vége,

kósza felhők gyűltek az égre.

Kezemben mappa, sok fecni és lap,

rajtuk elharapott szó, félig írt gondolat.

Figyelmem eltereli egy-egy villanás,

fel-fel röppenő árnyék madár zajongás.

Dróton fecskeraj útra készen ül,

ma-holnap mind elrepül.

Csak ülök mélán, pihenek,

a nap nem éget, élvezem.

Gondolatom messze jár,

vajon a fecskékre valaki vár?

Vagy utaznak, mert ez a sorsuk?

Távolban vonat kattog a síneken,

gondolatmenetem kizökken,

mint medréből az áradó folyó,

vár e rád valaki, te kedves utazó.

Átölelt-e féltő kar, mely visszavár,

vagy búcsúztál, és majd visszajössz,

mint eresz alá a fecskepár.

Csend lett a vonat elment,

elvitte magával a percet,

ismerős és ismeretlen utazót,

itt hagyta a vágyat, az illúziót.

Elszállt a perc, az én percem,

rendet teszek ez volt a tervem.

De kuszák maradtak a gondolatok,

tovább halmozódnak a fecnik a lapok.

2018. augusztus 31.

Tiszakécske

Az Ősz kincsei

Az Ősz kincsei

Írta: Kovács L István

Sárga és rőt levelek között

az ősz lassan beköltözött.

A szilva kékül, körte sárgul,

úgy mosolyog ránk az ágrul.

Súlyos fürt alatt hajlik a vessző,

szüretre csábít a méz illatú  szőlő.

Az alma színekkel játszik,

itt sárga, mint az izzó Nap,

ott piros, mint a nyári alkony,

csillog, szelíden mosolyog,

ahogy kezemben tartom.

Dió hull, kabátkája kirepedt,

földre ejti  a szép, barna szemeket…

Lassan lépdelve tart szemlét,

mint öreg gazda, járatja a szemét,

körbenéz, mielőtt levetkőzteti a tájat,

tarkára festi a zöld levél ruhákat,

hogy ködös, nyálkás hajnalon,

szél játsszon velük a régi avaron.

2018. augusztus 28.

Tiszakécske.

Kép: Web.  

Absztrakt

Absztrakt

Írta: Kovács L István

Színek, fények, vonalak kavargó örvénye,

az összeillőség megbontott törvénye,

félszavas üzenet annak, ki érti a világot,

játszva, mutat belőle egy – egy szilánkot.

Ha a formák nem illenek egymásba,

átfedéssel alakítja  új, más formába.

Itt, ott, mint ha kaleidoszkóp lenne,

a parányt, vagy univerzumot láthatod benne.

A vonalak kanyargó íve, a szín választása,

a mesélő lélek érzelmi hullámzása.

Ha megérted mosollyal fogadod,

nem a képen, mögötte van, amit mutatott.

2018. augusztus 16.

Tiszakécske

Kép: Lovas Magda  

Otthontalanul

Otthontalanul

Írta: Kovács L István

Üres az utca, üres a tér,

a koldus itt hiába kér,

kalapja nincsen,

tenyerét nyújtja előre,

már a remény is kiszökött belőle.

Csak a Nap sugara melengeti,

fáradt, kérges kezét,

nem volt reggeli és nem lesz ebéd.

Vacsorával már nem is gondol,

késő jött elment az autó,

a kukákban üresség tombol.

Talán holnap, ha megéri,

ha lesz, ki vacsoráját nem kéri,

vagy éppen sok, nem bír el vele,

és neki megőrzi a kuka fedele.

Legalább is így reméli…

Kemény, fehérgalléros urak,

elvitték a házát,

utcára rakták egész családját.

És most törvénnyel is sújtja,

mondván, nem lakóhely az utca…

2018. augusztus 14.

Tiszakécske