Szenvedély

Szenvedély

Írta: Kovács L. István

Szemeimre, hályogot von,

szívem köré, vashálót fon,

neve, itt ég az agyamba’,

már nem ismerek magamra.

Mást nem, csak a nevét írnám,

nem tűrné, ő lenne bírám,

így marad minden titokban,

édes terhét viszem magamban.

Őrület határán állok,

éjjel becsapnak az álmok,

fáj a hajnali ébredés,

nem kell megváltó feledés.

Igen, akarom, hogy fájjon,

kínozzon meg minden álom,

belőle annyi az enyém,

és, e pársor, mint költemény.

2016. március 28.

Tiszakécske

Rügyfakadás

Rügyfakadás

Írta: Kovács L. István

Még itt, ott magán hordozza az ősz avasságát a táj,

de már sarjad a friss fű, rügyet bontanak a fák,

madarak szárnya suhan, daluk messzire száll.

Hólétől duzzadva kis patak siet folyó ölébe,

beleveszve, mint gyermekkeze apja kezébe,

s együtt csorognak tovább, egy távoli vidékre.

Lám, mindenhol serken, mozog az élet,

zsendül a fű, új ágat hajtanak a növények,

mindenki épít, odút, vackot vagy fészket.

Szerelem és virágillat bódító elegye leng,

lángolószívek dübörögnek valahol benn,

új életek születnek, odúban, vacokban, fészekben.

2016. március 30.

Tiszakécske

Pipacsos táj

Pipacsos táj

Írta: Kovács L. István

Pipacs, búzavirág, margaréta, kamilla,

egy mezőn van kinyílva,

tarka virágszőnyeg, vegyes illata száll,

a színes mező ecsetre vár,

jön a festő, állványon a vászna,

kezében ecsetje, palettája,

keveri a színeket, pirosat, kéket, sárgát,

elkészült a kép nézheted a vásznát,

téli didergésben fölnézel a képre,

mint ha nyáron kimennél a rétre,

sétálni egyet a nap melegében.

2016. március 29.

Tiszakécske

Balatonhoz

Balatonhoz

(vallomás)

Írta: Kovács L. István

Eljöttem hozzád, régi barátom,

beteg, fáradt testem pihenést találjon.

Eljöttem, feltölteni lelkem,

a természet ölében nyugalomra leljen.

Balaton környéke, őszinte szerelem,

véled magamat, régen eljegyeztem.

Benned még nem csalódtam soha,

nincs  szívemnek nálad hűbb otthona.

Fának dőlve, víztükrödet nézem,

fehér habjaiddal mit üzenhetsz nékem.

És, ha parton ülve, lábam vízbe teszem,

lágyan, jólesően simogatod nekem.

A kötelesség, ha el is szólít tőled,

vissza jövök, mert soha nincs elég belőled.

2016. március 28.

Tiszakécske.