Hegedű az éjszakában

Hegedű az éjszakában

Írta: Kovács István

Egy szerelmes szív dala,

mint szép szimfónia

szól, egy hegedű húrjain,

valahol az éjszakában.

Szeretetteljes a dal

mit játszik, vidáman

táncoló ujjakkal,

egy fekete szemű lány.

S bár az éjszaka hideg,

keze mégsem remeg,

a magány sem fázik lelkébe,

két hű társ van vele,

a hegedű és a zene.

Vonója alól száll a dal,

száll fel az égre,

holdnak is tündöklőbb

lett, sápatag fénye.

Már a szél sem susog,

csak a szív  dala szól,

könnyedén, lágyan,

egyesült a zene és a lélek,

e holdas éjszakában.

2015-03-30

Tiszakécske

Mama ne sírj!

Mama ne sírj!

Írta: Kovács István

Mama ne sírj,

ha hiányzom, csak nézz fel az égre,

ott vagyok minden csillagfénybe,

a hold sugarába, a madár énekébe,

én vagyok az eső, ki arcodat mossa,

a nap sugara mi megszárítja.

Mama ne sírj,

ha hiányzom utad magányába,

nézz le az útporába,

tépj egy szál virágot,

ott vagyok az illatába,

vagyok a rózsának tövise,

mely hajadat tépi,

szirmának bársonya,

mely ajkadat éri.

Mama ne sírj,

ha hiányzom a szoba hűvösében,

ott vagyok a bogárzümmögésben,

mely az ablaknak koppan,

én vagyok a fahasáb,

mely a kályhában roppan,

s benne vagyok minden hangban

melyet zongora ad, ha billentyűje koppan.

Mama ne sírj,

én örülök, hogy a tied voltam,

nézd most ott vagyok a mosolyodban.

Mama ne sírj!

2015-03-29

Tiszakécske

Gyász

Gyász

Írta: Kovács István

Itt nincsenek szavak,

mert a jajongás nem az.

A szó, most mind elakad,

csak a nehézlégzés,

a mély sóhaj marad.

Csendesen folynak a könnyek,

azt hisszük, hogy így könnyebb,

meghasadt vérző szívünk,

egy kőszikla nyomja,

belőle patakzik a bánat,

s agyunk föl nem fogja,

miért történik így?

Hogy ki magzatát hordja,

majd büszkén bölcsőt ringat,

iskolába vezet kézen fogva,

Ő ágyazzon meg a koporsóba,

annak, kit még meg sem legyintett

a nagybetűs ÉLET,

máris az angyalok közé lépett.

S ha Isten kegyelme végtelen,

(mert végtelen)

miért engedi, hogy ily gyász legyen,

egy anyai szíven, mely védtelen.

Védtelen e megpróbáltatástól,

mert természetellenes,

az, hogy anya gyermeket gyászol.

2015-03-28

Tiszakécske

Pletyka

Pletyka

Írta: Kovács István

Kedves öreg nagymamák,

finomat sütnek, főznek

úgy várják az unokát,

tiszta rendes a ház s az udvar,

délutánra nincsen dolguk,

már kihűlt a pitvar,

míg apjuk szundikál,

vagy a kocsmát járja,

kiülhetnek az utcára,

s bele üthetik orrukat,

bárkinek a dolgába,

kinn vannak a székek,

ott hol a pletykafészek,

előttük nincs titok a faluba,

forog a nyelvük, mint a motolla,

korhely Jancsi, kéjnő Juliska,

ki lett állásából kirúgva,

ki, kinek az udvarlója, szeretője,

kiből lesz ügyvéd, orvos, vagy pásztor,

kit vert el nagyon az ura,

mikor hazatért a kocsmából,

ki költözött el a faluból,

csak tanulni, vagy lakni,

folyik a pletyka,

„hallottad? Ó az nem is úgy vót”

nem bírják abba hagyni,est-ebédig

pedig nem is végeztek még, csak félig,

majd fojtatják holnap, új nap, új hírek,

megtelnek a ház előtti pletykaszékek.

2015-03-25

Tiszakécske

Kép: Huszár Boglárka

Csadorban

Csadorban

Írta: Kovács István

… sétálsz, a lángolónap

barnára cserzi arcod

valami hiányt érzel

szétnézel magad körül

s nem látsz sehol lányokat

itt nem villan hosszú comb

nem látsz szép ívű tomport

dekoltázs is otthon maradt

az arcokat mintha csak

éj sötétje nyelné el

úgy fedi fekete lepel

melyből két tengerkék-szem

éjben fénylő csillagként

ragyogva tűnik elő

tekintete perzselő

mely a szívedig hatol

megigéz, földig tarol

alakja zsákba dugva

de lelke a kirakatba

mélyen nézz a szemébe

lelkének míves tükrébe

és már nem számít milyen

csinos a ruha alatt

szíved örök rabja marad

2015-03-22

Tiszakécske