Munkácsy Mihály
(Dallos Sándor: A nap szerelmese /Aranyecset című könyv felhasználásával)
Írta: Királdi-Kovács István
.
Tanuló évek (Békéscsaba)
.
Még bajsza sem serken, mikor asztalos inasnak áll,
Mestere lesz, a zord, s kegyetlen Lángi Mihály.
Nappal az asztalos műhely szerszámait nyűtte,
Fűrészt, gyalut, kalapácsot s időnként az enyves ecsetet.
.
Éjjel, gyertyafénynél rajzolgatott, lerajzolta Lángit, az öreget,
Ancsa a szolgáló nézte, hasonlít, -mondta és nevetett.
Tetszett neki a fiú, s hogy mily édes, bódító a szerelem,
Tőle tudta meg, s tanulta szorgalmasan, már tizenöt évesen.
.
Lángi úr, egyszer kikergette hóviharban sírkerítést festeni,
A zord idő éppen az élet szenvedéseitől akarta menteni,
De, hogy az Isten hidege ily csúfosan meg ne vegye,
A lelket egy ember, Laca Bálint tuszkolta vissza bele.
.
Miután dolgavégezetlen, a vihart leküzdve haza ért,
Maga ellen fordította bőszült bikaként tomboló mesterét.
Kemény szócsata tettlegességgé fajult, ki-kivédte igazát,
A mester szíjjal, a gyermek fahasábbal vívta meg a csatát.
.
Még azon a napon, Laca úr jött kiegyenlíteni egy számlát,
Melynek Lángi Mihály teste, és bűnös lelke látta kárát.
Addig úgy mellékesen a mester bádog Krisztust festett,
De a nagyember látogatása után nem bírta el az ecsetet.
.
Nem szerette, ha Miska rajzolgatott, és próbálgatta az ecsetet,
Ám sok volt rá a megrendelés, hát a festéssel megbízta a gyereket.
Mihály a mester előtt szabódik, de a műhelyben nekilát,
Festéket tör, hígít és félénken megfesti első bádog Krisztusát.
.
Igaz gondolja ez csak másolat, de mégis az ő kezének munkája,
Közben ösztönösen rájön, az ecsetkezelés alapvető titkára,
Tűzgyúlt a lelkében lángolt, ahogy siklott az ecset a kezébe,
Tizenöt évesen az első igazi festett képe, amolyan alkotásféle.
.
Lassan, sok viszontagsággal teltek a súlyos tanuló évek,
De helyt állt és végül kínjai asztalos segédlevelet értek.
Bozontos fejű, serkenő bajszú szépszál legény lett belőle,
Érett nők sóhajtoztak, asszonyok szédültek, s haltak el tőle.
.
Kérték, de nem maradt, összecsomagolta kevéske holmiját,
Útnak indult, ahogy akkor szoktak, várt rá a nagyvilág.
Gyalog vette nyakába az utat, hogy edződjön, mint az acél,
Fürödjön záporban, tanuljon időt a por pöffenéséből, ez volt a cél.
.
Ifjonti csapongások (Békéscsaba, Arad, Gyula)
.
1858 Novemberében ér Aradra, ahol asztalos segédi állást kap,
Albrecht Ferdinánd jó nevű műhelyében dolgozik nap, mint nap.
Itt grófoknak, főispánoknak, püspököknek készítettek bútorzatot,
Azokon segéd nem, vagy alig-alig, és csak keveset dolgozhatott.
.
Hiába dolgozott reggeltől napestig és hiába volt a maga ura,
A kapott bér jobbára az éhezést is éppen hogy csak futotta,
A mester az öltözködést megkövetelte, de a bér kettőre nem tellett,
Így, ki jó ruhában járt, mint az urak, az koldus módjára éhezett.
.
Sokszor álmatlankodva egy jobb, egy szebb időről álmodott,
Egy ilyen éjjelen a műhely falára mindenféle figurát fellopott.
A mester ámulva, hitetlenkedve nézte, tetszett neki, amit lát,
S miután kiderült, hogy ki tette, nyomban le is rajzoltatta magát.
.
Száját tátva gyönyörködött az egész műhely, állt a munka,
Sorra is került lassan az Albrecht család minden pereputtya.
Külön fizetséget a hiteles ábrázolásért nem kapott,
Azért annyiból nem bánta, hogy legalább gyakorolhatott.
.
Aradon sok kalandban volt része, de sajnos alacsony volt a bére,
Rendes főtt ételt nem evet talán fél évig, ezért nagy volt a teste éhe,
Súlyosan megbetegszik, és ezernyolcszázhatvanban, mint félig halott,
Visszatér már Gyulán élő nagybátyjához, ahol megfelelő ápolást kapott.
.
Így is hónapokon át szenvedett, naponta órákig nyögött, gyötörte a láz,
Aggódva leste minden kívánságát, s félve gyógyította az egész ház.
Szívében másik tűz is égett, majd hogy nem felemésztette, s lábadozása
alatt,
Képekről és rézkarcokról másolt, így tanulta meg értelmezni a vonalakat.
.
Beiratkozott egy Fischer nevezetű rajztanárhoz, hol gipszmintákat másolt,
Itt megismerkedett Szamossy Elek festőművésszel ki tanítványává fogadta,
Ettől kezdve kemény idők jöttek, mert az elméleti tudást is pallérozni
kellett,
De Mihály bensőjét izzító tűzéből, ifjúi lendületéből, erejéből erre is
tellett.
.
Két és fél évet dolgoztak együtt szoros, életre szóló barátságot kötve,
De búcsúzni kellett, elkészült Szamossy vállalt munkája, lejárt szerződése.
A mester ajánlólevelet adott neki, mellyel elindult az akadémiák rögös
útjain,
Egy véletlen folytán rájött, hogy az ő útja a fény, és hogy
játsszon húrjain.
.
1863 Pest
.
Pest megcsalta, rideg, kiábrándító volt, rengeteg idegen szó, és ember,
Hogy a pesti térképen németnyelvű a felirat, és aki nyomta Landerer.
Nem hitt a szemének, hogy a Talpra magyar-t, és a Tizenkét pont-ot,
Ugyan az az ember nyomta, ki most németül igazít el a városba.
.
Forrt a dühe, de tanulnia kellett, s az utcán nem lakhat az ember,
Talál szállást, s ott olyan egyéneket ismer meg, kikből árad a meleg.
Húsz éves sem volt, de néhány képe már ismert és nevet adott neki,
Néhány idősebb festő, látja benne a jövő géniuszát, és tiszteli.
.
Tehetsége egyre jobban domborodik, de óriási terhet cipel,
Az örök elégedetlenséget, szélsőséges csapongásokat, mit nehezen visel,
Ha elfárad, kétségbe von mindent, sutba vágná, amit addig elért,
Hajszolja magát, keresi az utat, a még nagyobb, a valódi sikerért.
.
Sikerért, de elsősorban nem az ünneplést hajtja, az nem érdekli,
Hanem, a festést, a fények játékát, a kompozíciót hajtja, keresi.
Sok, már nevet szerzett idősebb festőt megismer személyesen,
Biztatják, támogatják, keblükre ölelik, szívélyesen.
.
Ligeti Antal a múzeumi képtár őre, képeket vásárol, és ad el tőle,
Szerény, de biztos jövedelme, megélhetése lesz belőle.
Mégis egyre tobzódik, hajtja magát, dolgozik, keresi az utat,
Mindenki a jövő nagy festőjének tartja, de ő tovább kutat.
.
Viszontagságok, kevés öröm, sok bánat, halál nyomja lelkét,
Ha belefárad, hosszú alvásokkal teszi elviselhetőbbé terhét.
Ha már végképp túlcsordult, és belül sok lett a minden,
Gyulán, vagy Gerendáson a nénikénél szabadságol, pihen.
.
A kórság mitől szenvedett, később majdnem szemét vette,
A Szent Rókus Kórház szemésze, dr, Hirschler megmentette,
Oda a két jó barátja, Ligeti Antal és Than Mór ajánlotta,
Rájuk mindig úgy számíthatott, mint a legjobb barátokra.
.
Bécs
.
Than Mór ajánlólevelével, és Engel Gyulával indul hódítani,
A császárváros nem fogadta őket szívesen, szerette volna ellódítani.
A zord időt nem érdekelte az ajánlás, kemény viharos tél volt,
Arcukba vágta a havat, mint apró üvegszilánkok úgy karcolt.
.
Karl Rahl megtekintette rajzait, elolvasta az ajánló levelet,
Felvette, de azt mondta neki: igazi mestere csak önmaga lehet.
Miska tanult az akadémián, és Rahl úr magán óráira is járt,
S míg sikereket ért el itt az akadémián gáncsoskodókra talált.
.
Bécs a drága város, nem csak szakmai téren adta föl a leckét,
A megélhetésért is küzdenie kellett, s ez nyomasztotta lelkét.
Képeket küldött Ligetinek, hogy itthon adja el, ha tudja,
S hogy élni tudjon, Ligeti a pénzt nyomban átutalta.
.
Az otthon hiányát, a honvágyat soha nem szokta meg,
Ezért barátainak küldött, és tőlük sűrűn kapott levelet,
Így enyhült az otthon iránti vágy, a szerető ölelés,
És bizony ez a vágyakozó léleknek nem kis enyhülés.
.
Milyen is volt a jelleme az is kiderült, mert hiába szegénysége,
Volt nála szegényebb is, ő neki az utolsó falatját is kettétörte.
És mindenki másnak szívesen segített, ha kérte,
Hálát, köszönetet soha nem kért és nem is várt el érte.
.
Iskolába menet rabja lett egy kirakatban látott képnek,
Kifestette honnan származik nyomban utána is nézett,
A kirakatban Ludwig Knaus: Szemfényvesztő című műve állt,
Ez a jel az útmutató, mit régóta keres, de eddig nem talált.
.
Már évekkel előtte Szamossyval a tónusról beszélt,
Most itt áll előtte nézte, magába szívta, teljesen elvette eszét.
Rahl halála után kirúgtak az akadémiáról Münchenbe tér vissza,
És félbehagyott képét Szénásszekér azonnal átdolgozza.
.
Ismét sokat tanult, kereste a szintézist, magával fordult szembe,
Lerázta az akadémiás modort, cafrangjait, új tűz izzott benne.
Hiányzott neki, aki állandó önkívületét, cselekvővé tenné,
Belső válságából, képei iránti elégedetlenségéből kivezetné.
.
Paál László jött segítségére, ki kiabált, vitázott vele, és megütötte,
S hogy helyre billentse öntudatát, hosszú sétákra vitte.
Így született az Ásító inas, és a Siralomház a két remek,
Hogy megérte a sok küzdelem a bizonyság rá ezek a képek lettek.
.
Párizs és környéke
.
Párizs, a nagy álom, a művész világ közepe, vágyai netovábbja,
Onnan néhány ember Düsseldorfba látogat, s teljesül a vágya,
Meghívást kap. S bár ellenezték távozását, hisz itt kéne örülnie,
Hogy magára talált végre, s ezért itt lenne méltó elmélyülnie.
.
Párizs csáb erejével nem vetekedhetett semmi, hát ment,
Meghívói kilencszobás lakásában kapott szállást és műtermet,
Ez kötöttségekkel járt, ami Mihálynak nem igen tetszett,
Szeretett a maga ura lenni, ezért új lakást, és műtermet keresett.
.
Nehéz volt neki Párizs, alaposan megtörte lendületét,
Partik, estélyek, öreg férjek, sok fiatal feleség,
Kik még épp csak bimbóztak, a jóképű fiatal, férfit lekötötték,
S e szertelen hajszoltsággal ismét a mélybe lökték.
.
Paál Laci kellett ismét, hogy a mélységből mentse,
S míg Laci istápolta megint született néhány remekműve.
Néhány hét után, egy hölgy halála, kivel hosszútávra tervezett,
Hetekre letaglózta, öngyilkos akart lenni, de szénaboglyára esett.
.
A sikertelen kísérlet furcsa mód meghozta az életkedvét,
S megfestette a házigazda egyik szobájának mennyezetét.
Mikor végzett visszatért Párizsba, majd Barbizonba, Paál Lacihoz.
Itt meglátogatta egyik szeretőjének, későbbi felesége húga.
.
A lány csak tizenhét éves volt, aki Mihálytól eszét vesztette,
Néhány hetet együtt töltöttek, így lett egy pár kép modellje.
Zálogház, Virágszedő lány, Holnap vihar lesz, Pásztor leány.
Mivel a lányka étvágya nagy volt legfőbb kapocs köztük a dívány.
.
De Marces báró meghalt a gyászév után feleségül vette özvegyét,
Mert a nő húgára megharagudott, s annak tovább nem kereste kegyét.
Cecile, így hívták az asszonyt, neki látott felmérni a Munkácsi vagyont,
Palotát építtetett, és a vagyoni helyzetről a képkereskedőnél tudakozott.
.
Miska hírét vette, asszonyát és kereskedőjét leteremtette,
De mert szerződés kötötte Goupilhoz, képeit továbbra is hozzá vitte,
De nyílt egy kiskapu, jóemberek által Londonba is került képe,
Hogy vagyona legyen innen más, titkos számlára is ment a pénze.
.
Egy német úr, a vihar elől menedéket kért a Munkácsy házban,
Ott meglátta a Milton című képet, s azonnal forrólázban égett,
Sedelmeyer képkereskedő bemutatkozott s a képre, tett ajánlatott,
Meg akarta szerezni a képet, melyet Mihály az Istenért sem adott.
.
Nem adott, mert kötötte a szava és a szerződése, el is nyúlt az úr képe,
Ilyen becsületes emberrel még nem volt dolga, de szerelmes lett a képbe,
Hát cselhez folyamodott, felkereste Goupilt, s Munkácsira megalkudott,
igy lett a mű, és maga a mester egy ismertebb, még nagyobb ember.
.
Három éve nős volt, azért a szerelmet, a szép nőket meg nem tagadta,
Híve maradt a női nemnek, és egy új asszony a közeledést elfogadta,
1877-ben szeretője lett egy másik festő felesége Chérie, az Istenadta,
És szült egy fiúgyermeket, s hogy Mihály láthassa ő lett a kereszt apja.
.
Felesége nagylábon élt, és mindig a Miska pénzét szórta,
Pedig szép jövedelmet adott neki az bárótól örökölt birtoka,
A nő a Kolpachi birtokán volt tavasztól őszig, azt igazgatta,
De jövedelmét nem tudni mennyi volt, s azt hova rakta.
.
Mert, hogy pénze legyen, váltót hamisított, Mihály kifizette nagy kegyesen,
Az asszonyt megdorgálta, s jelenteni akarta a hatóságoknak,
De nevét is féltette, hogy az újságok majd azon csámcsognak,
Ezért inkább kifizette, de a további jövedelmét kettévette.
.
Úgy rendezte képeinek árát, hogy nyitott egy titkos számlát,
Érezte a zsigereiben, hogy ha baj éri, betegség, vagy nem tud festeni,
Az asszony utcára dobja, mint egy rongyot s a pénzből nem jut neki,
Nem lesz sem orvos, sem étel, most értette meg, ez az asszony egy métely.
.
A Milton kép olyan fogadtatásban részesült minden kiállításon,
Hogy estély, estély hátán, ünnepelték nevét, hangos kritikákon,
Felesége élvezte, Mihály nem szerette ezt, gyakran el is szökött,
Nagyokat sétált, vagy menedéket keresett valamely nő karjai között.
.
Paál Laci egy ideje beteg volt, Mihály vitte felkereste vele a professzort,
Dr Charcot megvizsgálta, és további vizsgálatra szanatóriumot javasolt,
Miska intézte, fizette legjobb barátjának, gyerekkori pajtásának,
Aki szükségkor őt magát istápolta, hát most rajta a sor úgy gondolta.
.
Laci, hol fogyott, hol hízott, kedély állapota, ahogy a tenger hullámzott,
A doktorok nem tudták megállapítani a bajt, igy állapota sem változott,
Ha jobban volt, kiengedték, de barátai társaságát nem sokáig élvezték,
Hamar visszaesett, dolgozni már nemtudott, csak túlélni minden napot.
.
Lacit súlyos baleset érte, mitől a fején mély seb keletkezett,
Mely az agykérget is érte, s ezzel sorsa megpecsételtetett,
Többé nem vett kezébe ecsetet, gumi szobába zárták,
Csak egy dolgot nem veszített el, Miskát, az igaz barátját.
.
Laci, halála nagyon megviselte, de tisztességgel eltemette,
Hosszú ideig nem is tudott festeni, és a felesége is sokat perelte,
Fájt a lelke, és elunta a sok vitát, úgy döntött felszámolja otthonát,
Felszámolta titkos szerelmifészkét, búcsú nélkül hagyta el feleségét.
.
Mintha csak a sarki boltból jönne, úgy tért haza két hónap múlva,
Addig gyűjtött erőt, hogy újmunkába kezdjen, s neki fogott felbuzdulva.
Sedelmeyer nem hitte neki, hogy ez lehet, hát bizonyságul neki állt
festeni,
És megfestette a képet. A képkereskedő nem hitt a szemének,
.
Három és félóra alatt ötszázhetvenkét-féle árnyalata volt a kéknek.
Ajánlatott hatalmas összeggel, hogy fessen bibliai témát a mester,
Aki először nem állt kötélnek, mire felesége perlekedni kezdett vele,
De a mester a nőuralmat megunta, és otthonából elég durván kidobta.
.
Miskára Zord idők vártak, a munkában, és a szerelemben sem dőlt korlátnak,
Oly tűzzel, szenvedéllyel művelte mind a kettőt, félő volt, hogy árt
magának.
A kérésre bibliai témába kezdett, s egy vázlatot harminckét napig festett,
A hatalmas vásznon kirajzolódott, a „Jézus Pilátus előtt” jelenet.
.
Sokszor dolgozott úgy, hogy nem evett, pedig a terembe kapta az étkeket,
Ha elfáradt, pihent, néha heteket olykor nyakába vette a természetet,
Kirándult sétált nagyokat, békét, nyugalmat, töltődést keresett,
Vagy éppen modellt keresve nézte az utcán bóklászó embereket.
.
Közben előkerült a régi szerelme, ki még Rahl iskolában lett a kedvese.
Egy tragédia, választotta el őket, tizenöt évig várták egymást epedve.
A szenvedély sokszor kemény vitákat szült, s néha pillanatnyi haragot,
Végül Sven betegsége győzött, s Mihály karjaiban élete elfogyott.
.
Újabb tragédia, újabb mélység, úgy gyászolt, hogy munkába menekült,
A műterem sarkába zsámolyt tett, s képzeletében kedvese azon ült.
Így telt el a gyászév, s e közben a képe Európai, majd világsikert aratott,
Az évfordulón a sírnál virrasztott, majd onnan a feleségéhez utazott.
.
Csak néhány hétig pihent, úgy hogy azért kilenc kisebb képeket festett,
Csendélet, Gereblyéző leány, Méhes a napfényben, Holdtölte,
Virágokat rendező nő, Patak partján, Nap nyugta a fák között, egy akvarell,
Nyári almafa, és a Fürdő gyermekek, és a kereskedőnek küldte a képeket.
.
Amilyen hirtelen jött indult is, mert mint villám jött neki az új téma,
A Mester nagyot álmodott, fejében a Golgota vászonra kívánkozott,
Vászonra, de mekkorára, s vitte az ötletét, Sedelmeyerhez hamarjába,
A két embert elfogta a hév, lelkükben már a szenvedély tüze ég.
.
Beszélnek, vitáznak, meghányják, vetik a témát, egy hosszú estén át,
Hol fér el ekkora vászon, hol festi meg, hol mutatják be, milyen
kiállításon?
Mert a vászonnak, gigászi méretűnek, 460X712 cm-nek kell lennie.
Elámult magán, fantáziája lobot vetett, ereiben az önkívület mámora
csepegett.
.
Némi betegség vett rajta erőt, s tartatott vele néhány hét pihenőt,
De egy erős kúra végén, mint szomjazó a vízért, úgy kapott az ecsetéért.
És úgy dolgozott hónapokon át, hogy orvosai sem hitték ezt a csodát.
Nem csak az ecsetje villogott, vakítottak a színek és fények, mindenki csak
pillogott.
.
A Kálvária 1884. április, 25-én került kiállításra, óriási volt a
fogadtatása,
Talán nagyobb, mint az előző képé, hónapokon át egymást taposták az
emberek.
A lapok is ünnepelték, mindenki hozsannázott és önkívületben nézte a képet,
De a mesternek még valami hiányzott, a két képpel még nem volt elégedett.
.
Érezte, hogy a Jézus Pilátus előtt, és a Kálvária mellé valami kell,
Belülről kikívánkozik valami, ami éget, amitől még feszül a mell.
Lelki szemei előtt megjelenik a kép, amitől megenyhül, felszabadul végre,
Betegen fog hozzá és már érzi, hogy az „Ecce Homo” lesz az új, és utolsó
képe.
.
Sajnos bevált a jóslat, hogy nem éri meg a hatvan évet, és az mindenki
látta,
Hogy lelkében, szemében, gyilkos szenvedéllyel, mindkét végén ég Miska
gyertyája,
Betegsége a bénulás lett úrrá rajta, orvostól orvosig vitték, hiába,
1900. 5. 1-én, Enderichbe háromévi szenvedés után halt meg a szomorúházban.
.
És ami nagyon fájt neki
.
Magyarországon is sokan szerették, ünnepelték, ha haza látogatott,
Agitálták, s kínáltak neki jó állásokat, fizetést, lakást, kényelmet.
Pihentető is lett volna, s amellett festhetett volna kisebb léptékű
képeket,
Ám orvosai, és felesége nem javasolta, féltették az itthoni környezettől.
.
Meghívást kapott, hogy az épülő parlamentbe fessen egy „Honfoglalás”-t,
De oly méltatlan vitába keveredtek, hogy le akarta mondani a megbízatást.
A miniszterelnök elé kerül és az ő kérésére mégis csak vállalja a munkát,
Párizsban áll neki a képnek, hogy elkerülje az urakkal a méltatlan csatát.
.
De így is sok levelet kapott, minden fő rang mást szeretett volna látni,
De nem fogadta el senki akaratát, a benne élő képet fogja megcsinálni.
A művet maga hozta Budapestre, de nem a parlament dísze lett.
A parlamentből a Szépművészeti Múzeum falai közé tévedett.
.
2022. 02. 05.
Tiszakécske
