Csak a hajad lett ősz...

Csak a hajad lett ősz…

Írta: Kovács L István

Néhai ifjúságod ráncaidban pihen,

ősz hajad, mint fehér selyem libben,

talán néha egy kicsit remeg kezed,

és lépteidet bizonytalanul teszed.

De, nyomtalanul nem múlik el semmi,

ölelő karjaidban olyan jó megpihenni,

mosoly, mi arcodról soha nem  fogy el,

tele van kedvességgel, szeretettel.

A ma is parázsló, csillogó szemed,

még, megperzsel egy-néhány szívet,

hisz, árad, sugárzik belőled az élet,

csak a hajad lett ősz,

harmóniádat nem törték meg az évek.

2017. március 31.

Tiszakécske

Új élet küszöbén

Új élet küszöbén

Írta: Kovács L István

Elrejti az erdőt a Tavaszi pára,

vágyik már a napsugárra.

Várja a simogató meleget,

télen fázott épen eleget.

Ám, még hamisan kel a reggel,

fázik, didereg, párát lehel.

De a kelőnap első sugara,

meleget hint a lombokra.

Üde zöld egérfül levelek,

szétfeszítik már a rügyeket.

Bimbóból virág nyit szaporán,

madár, kikeletet zeng a fán.

Új lendülettel pezseg az élet,

 színeivel feledtetik a hófehéret.

2017. március 29.

Tiszakécske

acélszikrák 22.

acélszikrák 22.

Írta: Kovács L István

A tanulás bontja ki, az elme sötét szövevényei közül a világosság szikráját. A tudni és megismerni akarás vágya viszi az ismeretlen felé, azokat az úttörőket, akik révén előbbre jut a világ. A tudás az, mit senki nem képes elvenni tőled, magaddal viszed a sírba, viszont naponta bővíthető, csiszolható, tökéletesíthető. De tudd, soha nem érsz a végére. Mindig van új és még újabb fölfedezni való. Olvass, tanulj!

2017. március 24.

Tiszakécske

Tengerparti séta

Tengerparti séta

Írta: Kovács L István

Különös zajok és mégis csend,

itt nyugszik a lélek, megpihen,

langyos, szélben sirály rikolt,

messze a várostól egy csendes folt.

A tenger vize zúgva loccsan,

sziklafalról visszacsobban,

fehér tajtékká töri a lendület,

mint finom por száll a sós permet.

Nincs huzat, zaj, füst és korom,

a szélben hajam és kabátom lobog,

jólesik, felfrissít a tengerparti séta,

csak a gondolataim zavarnak néha.

Fejet szellőztetni jön ki az ember,

mikor zúg, háborog,  mint a tenger,

hogy utána tisztábban lássa a képet,

mit elé tár hol keserűn, hol édesen az élet.

2017. március 23.

Tiszakécske

Katarzis

Katarzis

Írta: Kovács L István

Szemem vibráló fényű lámpák,

színes kavalkádja vakítja el.

Fülemben decibel bombák,

robbanva szórják repeszeiket.

A fejemben fékevesztett elektronok

száguldanak, őrült sebességgel,

hasítva idegpályám kusza szövevényeit.

A színpadról dübörög a zene,

fergeteges élmény az előadás,

a tetőponton egyként üvölti mindenki,

„ ringasd el magad…”

Az élmény leírhatatlan.

2017. március 22.

Tiszakécske

Kép: Attila  Lajos Hegyi