Macska doktor

Macska doktor

Írta: Kovács L István

Nem kérem, de jönnek a hírek,

ki mikor, és hol mennyit lopott,

valaki megint stadiont kapott.

Ki, kivel, hol, mikor csalta párját,

milyen vehemensen szórja átkát.

Vérnyomásom már az eget verte,

de a macska nem foglalkozik vele,

fölugrik, magát az ölembe fészkeli,

rázendít, és dorombol halkan,

mirr-murr- ki az úr, mirr-murr- ki az úr.

Dühömben már észre sem veszem,

sűrű bundájába túrt a kezem,

dorombolása ujjaimnak adja a ritmust,

érzem élvezi a masszírozó rítust,

fészkelődik,hogy a masszázs máshol is érje.

Láss csodát, micsoda módszer,

plafoni vérnyomásra macska a gyógyszer,

mérgem zuhanásba kezdett, a macska megérezte,

leugrott, lábaimnál tekeregve írt néhány nyolcast,

s mintha azt kérdezné: Minden rendben?

Rám nyávogott, és dolgára iramodott.

Hát persze „doktor úr” minden rendben,

mosolyogtam, egy darabig nem rágódom híreken.

De, ha mégis megérzi a macska doktor,

ölembe ül, és mindent helyre dorombol.

2018. szeptember 28.

Tiszakécske

Vannak pillanatok

Vannak pillanatok

Írta Kovács L István

Nem akarok erős lenni, sírni akarok,

túl nehéz a teher  lassan összeroppanok.

Mint a patak folyjanak szememből a könnyek,

bomlik a lelkem zsákja így egy kicsit könnyebb.

Kimegyek a tópartra, sétálok egy nagyot,

gyönyörködöm abban, mit Isten nekünk adott.

Keresem a békét, míg szívemben meglelem,

most ne mond, hogy legyek erős, most így jobb nekem.

Csend szőjön körém burkot, lelkemnek nyoszolyát,

Uram, vedd el fájdalmát, add vissza mosolyát.

Párnámé a bánat, most ő viseli terhem,

ne lássa meg senki, hogy érte sír a lelkem.

A mosoly mögött balladányi bánat feszül,

itt az  éjjel, most kicsit hagyjatok egyedül,

nem akarok erős lenni, sírni akarok,

túl nehéz a teher, lassan összeroppanok.

2018. szeptember 27.

Tiszakécske

Kép: Hainrichffy Kata  

Este van

Este van

Írta: Kovács L István

Este van, csak a hold vet némi fényt,

fehér  haja  ezüstösen csillan,

pipára gyújt, bodor füstje illan,

a szobában ezernyi karika száll,

csöndes az est, jól esik a félhomály.

A megfáradt test hintaszékben pihen,

nyikorog kicsit, ahogy előre-hátra billen.

Melléből sóhaj szakad, visszhangozzák a falak.

A fejben film, régi idők emléke pereg,

nem álmos, de lecsukódnak a szemek.

Míg emlékek között révetegen kutat,

kihűl a zsarátnok, a pipa, füstöt nem ad.

Hirtelen eszmél, apró láng lobban,

sárga ujjai között a gyufa vörösen lángol,

a fény arca árkai között bukdácsolva táncol.

Nagyokat szív fölizzik az apró katlan,

az aromás dohánytól kellemes illat van.

Csak az évek ne nyomnák úgy a vállát,

motyogva csóválja fejét, kicsit megjáratja  lábát,

és kitudja, hol jár, míg a szobában köröz.

Este van, csak a hold vet némi fényt.

2018. szeptember 26.

Tiszakécske

Kép: Kivés Ilona 

Kerékpár túra

Kerékpár túra

Írta: Kovács L István

Szép őszi nap, kellemes idő,

lágyan simogatja arcomat a szellő.

Még egy biciklitúra a dombok között.

Lassan elmúló élet nyomai a tájon,

átmenet nyárból a télbe, hogy ne fájjon.

Sápadnak, mégis szépek a színek,

még nyílnak, a réten virágok egy csokorral viszek.

Kerékpárommal meg-megállok,

csodálom a végtelent, hol összeér a föld s az ég,

a távoli felhők havat ígérnek, ahhoz korán van még.

A naptárban szeptember végét írjuk,

még várom, hogy legyen egy kis indián nyár,

ne kelljen még reggel sem sapka és sál.

Hadd lobogjon még hajam a szélben,

még simogassa arcomat lágyan,

hadd élvezzem a csendet, a haldokló tájban.

Bár hiányzik a madárdal, a tücsöknóta,

mégis lenyűgöz a látvány, ez a néma óda.

2018. szeptember 26.

Tiszakécske

Kép: Hainrichffy Kata