Ritmus

Ritmus

Írta: Kovács L István

Balettcipő halkan koppanó lépte,

suhanó tüll könnyed röppenése,

ütemre mozdulnak karok s lábak,

hajlik, feszül a test, ívei lágyak.

Így pillangó lebben virágról virágra,

kecsesen mozog szíve ritmusára.

A száj néma, megsüketült a csend,

a mozdulat-szónok test beszéde zeng.

És megérint az ütem, a tánc,

a lélek kisimul, eltűnik  a ránc,

már, ringó tested együtt suhan vele,

benned is valahol megszólalt a zene.

2017. április 27.

Tiszakécske

Kép: Gulyás László (Tánc)

Ébredés (delíriumból)

Ébredés (delíriumból)

Írta: Kovács L István

Borús alkonyat, ijesztő fények,

az úton menni kell, hiába félek,

Előttem az ismeretlenbe új út vezet,

mögöttem a múlt végleg ködbe veszett,

Rossz álmok démonai tartottak fogva,

elmegyek, többé nem leszek a sátán foglya.

2017. április 26.

Tiszakécske

Kép: Gabi Kavics (Oláh Gabriella)

Megtalál a szó

Megtalál a szó

Írta: Kovács L István

Válogatom a szavakat, melyik, hova illő,

a sok között melyik szól, ő a megfelelő.

Hol ide, hol oda teszem, helyét keresem,

nem találom, teljesen beleveszem.

Pihenni, érlelni a „zsebembe” teszem,

elviszem sétálni, út közben ízlelgetem,

forgatom, mint bort a pohárban, számban,

különös illatot, ízt keresve zamatában.

Ahogy tisztult borban látszik a nap fénye,

úgy villan be hirtelen az elmémbe,

jó helyen járok, megtalált, itt van közel,

lehajol  értem, fölemel,  magához ölel.

2017. április 25.

Tiszakécske

Egy szép nap

Egy szép nap

(Föld napra)

Írta: Kovács L István

Gyere, fussunk, add a kezed,

nevessünk a patak is nevet,

habosan csobogva szalad,

s ha kőbe botlik, nagyot kacag.

Nézd, nyílik a réten a sok virág,

ezerféle fű, patak parton cserje ág,

kössünk egy kis bokrétát belőle,

hajadba tűzöm oldalt, de kissé előre.

Játszunk, feküdjünk a fűbe,

nevessünk a Napra, az égre.

Látod, futnak a bárányfelhők,

kergetik őket  a vidám szellők.

És a magasban csillogó-feketén,

egy fecske villan az ég peremén.

Az erdő felől vidám zene szól,

száz hangján madárkórus dalol.

Lombok között búg a gerle orgona,

a furulyán rigó játszik cifrázza,  

fa oldalán harkály dobol ütemet,

és az erdő  ezer hangja simogatja fülemet.

Esteledik, még egy csokrot szedek,

haza sétálunk, add a kezed…

2017. április 22.

Tiszakécske

Utca-színház

Utca- színház

Írta: Kovács L István

A téren, egy ember ül székén,

egy kopott gitár nyugszik térdén,

s ahogy a húrokon játszik,

arcán s testén szenvedély  látszik.

Fejmozdulatai, az arcmimikája,

mutatja, átéli a zenét, nem csak játssza.

A darab egy személyes zenés dráma,

most írja az élet, erre a gitárra.

Az utca publikummal telve,

ki siet, az is megáll egy percre,

Ő csak játszik, észre sem veszi,

hogy műsorát mennyi fül élvezi.

Látszik, csak testben van a téren,

kitudja hol, merre jár lelkében,

hová repítette a zene szárnya.

De, ide visszatér, ez az Ő színháza.

2017. április 21.

Tiszakécske