Barátaim, adjatok időt

 

Barátaim, adjatok időt

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fáradt a testem, a lelkem,

tőlem az élet oly sokat elcsen,

hagyjatok pihenni egy kicsit,

ha nyugszik a szívem, majd kinyit.

.

Csak adjatok időt, egy keveset,

hogy lehajthassam fejemet,

jólesne egy kis szünet, pihenő,

mint cselédlánynak a kimenő.

.

Zárva voltam, de nem mentem sehova,

itt van szívemnek, lelkemnek otthona,

csak kérek tőletek egy kevéske időt,

hadd gyűjtsek magamnak némi erőt.

.

Fáradt a testem, a lelkem,

össze kell magamat szednem.

A gyűlölethez nem kell erő,

sem munka, az lényükből jön elő.

.

A szeretet is ostrom, állni kell,

hiszen abba is sokan buktak el,

de én felállok, felemelem fejem,

és akkor az ölelőt, viszont ölelhetem.

.

2023. 11. 29.

Tiszakécske.

 

Hála az életért

 

Hála az életért

Írta: Királdi-Kovács István

.

Sárgul a határ, aszalja a Nap heve,

az ősz is lassan ide lopakodott vele.

Ezerféle növény érett bugája nyílik,

benne fehér, selyempamacs hízik.

.

Kibomlik, selymét messze viszi a szél,

végén aprócska mag, új életet remél.

Új életet remél, s hálát ad a teremtőnek,

szélnek, esőnek, napfénynek és a földnek.

.

A földnek, mely, mint jó anya ápolja, neveli,

s ha eljött az elmúlás ideje, testével befedi.

Azt hiszed elmúlt, de nem marad nyomtalan,

nézd, tavasszal az egynek milliom sarja van.

.

Így van az ember is, sarjad az anyaméhben,

megöregszik, megőszül, jó, ha tisztességben.

Közben tanul, alkot, előrébb viszi a világot,

és, tovább adja a tudás nevű hátizsákot.

.

Hited szerint dicsérd a teremtő erőt,

nélkülük nincs élet, a Vizet, a Napot, a Földet, a Levegőt.

Dicsőség az élet, jutalom, adj hálát érte,

mindenki ajándékba kapta, senki sem kérte.

.

2023. 11. 27.

Tiszakécske.

Szerzői jog által védett.

 

Gyere, főzz velem

 

Gyere, főzz velem

Írta: Királdi-Kovács István

.

Magyaros, kapros káposzta párolt lapockával

.

Végy egy megfelelő edényt, miben elfér minden.

Kell tízdeka csemegeszalonna,

ugyan ennyi kolozsvári, jó húsos, füst is legyen rajta,

vágd apró kockára és pirítsd meg aranybarnára,

vigyázz meg ne égjen, s ha kész szűrd le szépen.

.

A forró zsírban piríts kérget egy kiló lapockára,

szépen, pirosra körbe minden oldalára.

tedd tányérra, s takard le, ha elkészültél vele,

a zsírba húszdeka apró hagymakocka kerüljön bele,

ahogy tanultad pirítsd meg szépen, üvegesre.

.

Ha a hagyma üveges, ne sajnálj tőle mást,

adjál hozzá tizenöt deka apróra vágott tv paprikát,

és húszdeka hámozott paradicsomot,

ízesítsd meg sóval, őrölt borssal, rotyogtasd tíz percen át,

s hogy le ne égjen sűrűn keverd át.

.

Ha már átfőtt az egész, tedd vissza a sült szalonnát,

rá a lapockát, engedd fel vízzel, hogy ellepje,

s az egészet lassú tűzön párold félpuhára.

Ezután lesz szükséged egy fej édeskáposztára,

másfél kilót tisztíts meg, s vágd fel nagykockára.

.

Készíts elő egy csokor kaprot, finomra metéld,

ha már félpuha a hús, kóstold a levét,

kínáld meg sóval, borssal, evőkanál piros paprikával,

tegyél még bele három-négy gerezd zúzott fokhagymát,

s végül add hozzá az összedarabolt káposztát.

.

A vízzel várj még, mert a káposzta, levet enged,

hogy ne törjön, néha óvatosan kevergesd meg,

Ha a hús megfőtt vedd ki, hűlés után szeleteld fel.

Ellenőrizd a káposztát, rendben van-e az íze,

és az állagához nincs-e szüksége egy kis vízre.

.

Már nincs szükség másra, mint egy laza habarásra,

használj hozzá tejfölt, kukoricakeményítőt,

add fel neki a kaprot, hagyd rottyanni egyet,

kicsit pihenni engedd, s utána tányérra szegyed,

kínáld meg két szelet lapockával, edd meg jó étvággyal.

.

2023. 11. 23.

Tiszakécske

A platán Ház 3.

 

A Platán Ház 3.

Írta: Királdi-Kovács István

 

Új lakó érkezett a házba.

Erre már régóta nem volt példa, mert teltházzal működött egy ideje. Néhány hete azonban egy régóta ágyhoz kötött beteget elvittek másik intézménybe. Pár napja viszont igazi hárpia költözött a csendes, nyugodt életet biztosító falak közé. Nem törődött a napirenddel, nem érdekelte senki egyedül lenni akarása, ő mindenkihez hívás és kopogtatás nélkül csörtetett be mintha az is, az ő szobája lenne. Kérdezősködött, kíváncsiskodott, minden érdekelte mindenkivel kapcsolatban. Mióta, és miért van itt, van e valakije, aki látogatja özvegy, esetleg elvált. Hiába panaszkodtak a lakók, a vezető sem tudott mit kezdeni vele, mert ő valamikor újságíró volt, a pofátlan és levakarhatatlan fajtából, aki az illemhelyre is követte azt, akiről írni akart. Teljesen felforgatta a ház életét, a rendet.

  Egy alkalommal, a leveleket írogató bácsihoz is beviharzott, leült az ágyra és már bombázta is az öregurat a kérdéseivel. Ő egy darabig úgy tett, mintha nem is hozzá beszélne, de hát nem lehet sokáig tűrni, hogy ő dolgozna, ez a nő pedig nem zavartatja magát, viszont őt nagyon is zavarja, már-már idegesíti.

Úgy döntött, olyat tesz, amit még soha, főleg nem egy hölggyel, abbahagyta az írást, elpakolt, bezárta a szekrénykét felállt és faképnél hagyta a nőt. Igaz belül feszengett, mert tiszteletlenségnek érezte, de nem jutott eszébe jobb ötlet. A parttalan vitákon meg már túl vannak.

A nő csak sápítozott, hogy micsoda modortalan alak, ő csak beszélgetni jött és ilyen kínos helyzetbe még nem hozta senki. Ment a bácsi után, ki a kertbe, a platánfa alatti padokhoz.

Néhányan ültek ott, beszélgettek, de figyelmüket magára vonta a különös jelenet. Az idős úr szépen ballagott feléjük, a „hárpia” pedig utána, de be nem állt a szája, gyalázta a bácsit. Mikor a padokhoz értek, a bácsi leült hozzájuk, a nő pedig a többi emberhez fordulva hangoskodott, hogy mit képzel ez a vénember, hogy őt csak úgy ott hagyja? Micsoda faragatlan, modortalan viselkedés ez,- dühöngött a többiek felé.

  Ekkor a bácsi, megszólalt: elnézést kérek hölgyem, de aki faragatlan és modortalan az pont ön. Nem érti meg, hogy itt az ilyen dolog soha nem volt szokás. Nem megyünk be egymás magánterületére, ha nem hívnak meg bennünket. Vannak közösségi terek, mint az ebédlő, a társalgó, és itt a park, Itt lehet beszélgetni, ha pedig valaki be szeretne menni a másikhoz, akkor a közösségi helyiségek valamelyikében megkérdezzük szabad-e. Ön ezzel szemben becsörtet mindenkihez, kínos kérdéseket tesz fel, és állítólag meg is írja valami újságnak.

Kérem szépen, ezt vissza kell utasítanom, sem rólam sem más lakóról ön nem írhat senkinek, sehová. Egyáltalán tudja a vezetőség, hogy ön a ház életéről ír valami bulvárlapnak?

  Ki kérem magamnak az nem bulvárlap, és nem kérek engedélyt senkitől, ahhoz hogy beszámoljak az itt folyó életről, elvégre semmi sértőt nem írtam!

Asszonyom, ön etikaivétséget követett el, mert senkinek nem mondta meg, hogy amit lát, hall, és megtud, azt ön kiadja harmadik személynek. Nem hallott még a személyiségi jogokról?

Kérem, ha sürgősen nem változtat a magatartásán, akkor ezt tudatni fogom a vezetőséggel, kíváncsi leszek rá így meddig maradhat itt.

 A néhány ember, aki hallotta a kioktatást, helyeselt, és megtapsolta a bácsit. A hölgy levegő után kapkodva megszégyenülten oldalgott el. Néhány napig duzzogott, de több baj nem volt vele.

A bácsi ezt a történetet is megírta a levelében, de az a levél, csak a zárt fiókba jutott el.

 

2023. 11. 22.

Tiszakécske.

A Platán Ház 2.

 

A Platán Ház 2.

Írta: Királdi-Kovács István

.

Délután helyett már ebédidő alatt megérkezett az asztal. A bácsi még az étkezdében volt beszélgetett, mikor szóltak neki, hogy két ember keresi. Ők voltak, igen a boltos jött valakivel, meghozták a szekrénykés íróasztalt.

  Egész délutánra, megvolt a foglalatossága. Szépen áttisztogatta, bekente viasszal, hogy felfrissüljön, és jó illata legyen. Igaz így két napig nem tudta használni, nehogy letörlődjön róla a viasz, és hadd szívja jól magába a fa, és úgy sokáig csillogó fényes maradjon.

Néhányan kíváncsiak voltak a szerzeményére, de nem tolakodott senki, mert tudták, hogy nem szereti, ha zavarják. Megvárták a délutáni, kora esti séta idejét és ott érdeklődtek a szekrénykéről. De csak szűkszavúan felelt, nem akarta nyilvánossá tenni mi a szándéka, mégis megengedte, hogy vacsora előtt, aki akarja, megnézheti, ha nem nyúlnak hozzá, a viasz miatt.

 Este nehezen aludt el, sokáig gyönyörködött benne, és tervezgette, mit hová fog tenni, hogy mindennek meglegyen a helye. Majd a feleségére gondolt, aki nem engedte a lakásukba nem illő darabot, és gondolatban beszámolt neki a szerzeményéről. Nem haraggal, szeretettel mutatta be neki a szekrénykét.  Végül csak elnyomta az álom.

A másnap a megszokott rendben telt, séták a kertben beszélgetések, olvasás. Csak este nézte meg, hogy szívja magába a fa a viaszt. Szerzett valahonnan egy puha rongyot és finoman megtörölte a hátulját, hogy kellően száraz e már. Úgy látta, hogy csak megvárja a holnap délutánt, majd ebéd után fogja szépen fényesre törölgetni, és estére bele is pakolja a papírokat, amire írni fog, a tollakat, tintát, merthogy régi típusú mártós, és töltőtollat is vett, szerette őket használni. Itatóspapírt, vonalzót, és levélbontó kés is volt, mint egy rendes irodai hivatalnoknak. Hiába nagydologra készült.

  Másnap ebéd után, neki látott a szekrényke fényezésének. A puha ronggyal szépen, szeretettel átdörzsölte, s keze nyomán egyre csillogóbb lett a bútor. Utána szépen belepakolta azokat a dolgokat, amit oda szánt. Mikor végzett, kicsit elérzékenyülve szemlélte munkáját. Már csak egy szék, és egy asztalilámpa kell, hogy akár éjjel is írhasson. De azok is majd idővel meglesznek, a lényeg itt áll előtte, gondolta magában.

  Oda húzta azt a széket, ami eddig is a szobában volt, és megírta első levelét a feleségének. Hosszú, többoldalas beszámoló volt arról, mi történt vele azóta, hogy egyedül maradt. Hogy adta el a közös lakást, és költözött be a Platán Házba, és hogy sikerült megvennie egy olyan kis szekrénykét, amire mindig is vágyott.

 Kicsit könnyezve, de elégedetten olvasta el néhányszor, majd egy borítékba tette, Ráírta a feladót és a címzett nevét, de a cím helyére az aznapi dátumot írta. Bezárta a szekrényke egyik fiókjába, és örömtől lelkesen ment a zuhanyozóba. Boldogsága az éhét is feledtette, így a vacsorát is kihagyta.

Néha, milyen kevés is elég, hogy az ember boldognak érezze magát.

Bár azt nem tudom, mennyire kevés az, ha az ember olyannak ír az életéről, akivel régen nem találkozott, de fontosnak érzi, hogy beszámoljon a vele történtekről.

.

2023. 11. 21.

Tiszakécske.

 

A Plátán Ház 1.

 

A Platán Ház 1.

Írta: Királdi-Kovács István

.

A Platán Ház egyik szobájában ült csendes magányában, csak néha nyikkant a hintaszéke. Az ablakon át bámulta a hatalmas platánfát, mely szinte már teljesen kopasz volt. A hideg, nyálkás, ködös éjszaka levitte róla még azt a néhány levelet is, amit az esti szél rajta hagyott. Azt hitte, hogy a nap megint a szokásos szürke egyhangúságban fog telni. Gondolataiban messzire kalandozott, olyan időkre, amik talán meg sem történtek, mégis valamiért elevenen élt benne.

Nem akart ő ide költözni, de a magányt, az egyedüllétet csak korlátozottan szerette. Jó volt tudni, érezni, hogy szükség esetén, vannak a közelében, csak a személyes szféráját ne zavarja senki. Tartsák tiszteletben, ha egyedül akar lenni. Éppen úgy, mint egykor a felesége, és a munkatársai. Jó későn lett nyugdíjas, mert jól bírta magát, és ráhúzott még pár évet. A feleségét súlyos betegség vette el tőle, így egyedül maradt, gyerekeik nem születtek. Néha, mint most is, napokra nagyon mély önsajnálat vett erőt rajta.

Tekintetét most elfordította a fáról, és maga elé a parkettára meredt, majd lassan felemelte a fejét és körbenézett a szobában. Mintha megvilágosodott volna, meghökkent attól, amit látott maga körül. Tárgyak, papírok, könyvek feküdtek szanaszét, asztalon, szekrényen, földön. Eddig föl sem tűnt neki, amit most meglátott. Pedig mindig pedáns ember volt, adott a rendre. Most önmaga előtt elszégyellte magát, s arra gondolt mit szólna a felesége, ha látná. Néhány percig nézelődött, gondolkodott, majd fölállt és elkezdet rendet tenni a szobában. Mindennek talált helyet, volt, aminek a kukában, a maradéknak pedig más, kicsit méltóbb helyet keresett. Mikor végzett elégedetten nézett szét, és elgondolkodott, hogy tehetné szebbé lassan múló napjait.

Döntött!

Felöltözött és kiment a városba, mozgásuk nem volt korlátozott, csak a kapuzárást kellett betartani, de az sem volt túl szigorúan véve. Néhány óra elteltével, egy szatyornyi papírral, tollakkal, tintával tért vissza. Úgy döntött, hogy mintha levelet írna a feleségének, leírja a napjait, a beszélgetéseit a többi itt lakóval, a személyzettel, és hogy egyáltalán mi történik a házon belül. De mindent név nélkül, hogy ha véletlenül idegen kézbe kerülne, a szereplőkre ne lehessen ráismerni.

Egy baja volt még, a szobában lévő asztalka, nem volt alkalmas az írásra, ezért másnap újra elment. Látott valahol egy antik bútor kereskedést, hogy ott szétnéz, hátha talál egy régi, jóállapotban lévő szekrényes íróasztalt. Olyat, aminek asztal része kihúzható, a szekrényke pedig zárható, hogy illetéktelen ne férhessen az irományaihoz, legalábbis míg ő él. Ilyen asztalkára régóta vágyott, csak nem passzolt a lakásuk berendezéséhez, de itt most senkit nem érdekel, mivel és hogy rendezkedik be. Másnap hamar, már reggeli után elindult. Az üzlet tulajdonosa, biztatta, hogy van olyan, meg kell keresni, mert régóta ott van, csak eddig nem érdekelt senkit, valahol a raktár mélyén porosodik. Hosszas keresés, és némi pakolás után megtalálták.

Olcsón oda adta a boltos, örült, mert megszabadul tőle, és látja, hogy jóhelyre kerül, ugyanis nagy szeretettel simogatja a bácsi. A szállításban is megegyeztek, délután, zárás után elviszik neki, a saját kisteherautójukkal.

 

2023. 11. 17.

Tiszakécske.

A platánfa

 

A platánfa

Írta: Királdi-Kovács István

.

A lenyűgöző óriási, kastélyra emlékeztető épület, szokatlanul kicsi udvarának nagyrészét elfoglalta egy hatalmas, az ősz, és a szél által rongyosra tépázott öreg platánfa. (Mely miatt az épületet Platán Háznak hívták). Tenyérnyi háromágú, csipkézettszélű levél már csak itt-ott volt rajta, azok is sárgásbarnán lebegtek a szélben, vagy lassan távolodva úsztak a levegőben messzire a fától, ahogy a szél letépte és vitte őket az ismeretlenbe. Kopaszra vetkezett ágain, mint valami harangnyelvek hosszú kocsányon csilingeltek a tüskés, gesztenyeszerű barna gömbök.

Ágai között fáradtan, erőtlenül igyekeztek áttörni, a még alacsonyan járó Nap sápadt sugarai. Világos szürke, néhol a kéreghámlás miatt zöldes-sárga árnyalatú törzse legalább két öl széles lehetett. Alatta kört leírva padokat helyeztek el, hogy az épület lakói kiülhessenek, napozni, frisslevegőt szívni, beszélgetni, vagy akár olvasni. Ez ugyan ritkán fordult elő, mert az itt lakó emberek elhagyottan súlyos lelki gondokkal, bajokkal éltek, és eléggé elhanyagolt állapotban kerültek ide. Soknak volt családja, de régen magukra hagyták őket, nem is érdeklődve a hogylétük felől. Itt panaszolták el egymásnak az életüket, a magányukat, a jobb pillanataikban dicsérve a világ valamely boldogabb sarkában élő gyermekeiket, akikre akkor büszkék voltak, ám a másik pillanatban a könnyek jöttek, a lelki fájdalom könnyei, hogy az unoka már milyen nagy és még élőben nem látták őket, de fotót is csak pici babaként küldtek róluk. Az öreg fa meg csak állt, hallgatta őket, néha susogott valamit, amit ők nem érthettek, de örültek, hogy kimondhatták mit éreznek. Többen akkor nyíltak ki igazán mikor egyedül üldögéltek, és félhangosan adták elő monológjaikat. Azt nem lehet tudni, hogy Istenhez, a fához, vagy csak úgy maguknak mondják, esetleg oda képzelik a hozzájuk tartozó, hiányolt személyeket, de az határozottan látszott rajtuk, hogy két-három napig egy kicsit mintha megkönnyebbültek volna.

Hogy a fa megőrizi-e a titkukat, vagy elsuttogja, a szélnek nem lehet tudni. Tény, hogy mostanában néhány varjú ül a legmagasabban lévő ágakon, és hangosan kárognak, hogy ők is panaszkodnak-e, vagy a fától hallják a történeteket, és arra mondják, hogy kár, ez örök titok marad.

.

2023. 11. 15.

Tiszakécske.

 

Az adósság metaforái

 

Az adósság metaforái

Írta: Királdi-Kovács István

.

Az ember azt hiszi, hogy csak a pénz útján lehet adós,

kevesebben, de lélekben Isten felé is éreznek tartozást.

Azt viszont rendszerint elfelejtik, hogy van erkölcsi adósság is,

a jó tett helyébe jót várj, közhelynek tekintet szólás is erre utal.

.

Isten ugyanis nem várja el, hogy segíts neki, de azt igen,

hogy az emberiség hasznára legyél, akár a napi munkáddal,

akár, más jótéteménnyel, adakozással, ápolással, gyámolitással.

Úgy, hogy azt ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül tedd.

.

Ha önzetlenül segíted a rászorulót, és hálát nem vársz érte,

attól a megsegített érezheti úgy, hogy adóssága van.

Nem feléd, hanem egy másik rászoruló felé, akinek ő tudna segíteni.

És van a társadalmi adósság, amely az emberiség segítésén alapszik.

.

Szolidaritásnak is hívják, de alapvetően, olyan adósság,

melyet felelősséggel bíró ember nem kérdőjelez meg.

Tény, az emberek lelkét a pénzügyi adósságok terhelik meg igazán,

az anyagi jólét fedezi az élet feltételeit biztosító szükségleteinket.

.

Ami szolgálja a lelki jóllétünket, ezzel egyenlítve ki az önmagunknak,

fennálló adóságunk egyensúlyba hozását. Az a lélek, aki egyensúlyban van,

sokkal könnyebben teljesíti küldetését, felel meg mindenféle kihívásnak,

és biztosabban tud támasz lenni a rászorultaknak.

.

2023. 11. 09.

Tiszakécske.

 

Kérdezlek, Uram

 

„Jöjjön el a Te országod,

legyen meg a Te akaratod,

mi ként a mennyben, úgy a földön is”

.

Kérdezlek, Uram

Írta: Királdi-Kovács István

.

S íme, eljött az országod, nézz szét Uram!

Ez lenne a Te akaratod?

Ilyen lenne a Te országod?

Mit tettél, mikor teremtetted az embert, Uram?

.

Vagy csak mi gondoljuk embernek magunkat,

de valójában mi lennénk a sátán?

A legszaporább, a leggyilkosabb lény,

ki jobb a pusztításban, mint az építésben.

.

Otthonunknak adtad e Föld nevű golyót,

vagy csak átmeneti szállás, két pont között?

Nem értelek Uram! Miért nem adtál, több alázatot,

megértést, tiszteletet az emberek lelkébe?

.

Miért a gyűlölet, az anyagijavak utáni vágy, éltet bennünket?

Miért van gonoszság ott, hol Isten szelíd,

hol ódák zengenek békéről, szép világról?

De hol itt a béke, a szép világ? Nézd, csupa könny a világ.

.

Látod? A földet bomba szántja, madár helyett rakéta száll,

teher benne a mindent elsöprő gyilkos halál.

Romba döntött falvak, városok égnek, a szíveken kéreg,

tényleg ártatlan gyermekek, emberek vérét kéred?

.

Vagy, Te ez vagy? A saját képedre teremtettél minket?

-netán a tükör ilyen görbe, és csalóka a kép.

Mondd az öldöklés kéjéből a gyilkosoknak mikor lesz elég?

Előtted állok, kérdezek, mert nem értem az elaljasult világot.

.

Tudod, írnám én a szépet, a jót, dicsérnélek Téged, és a Napot,

de, szememet kénesfüst marja, fülem befogom, hiába,

átjön a szenvedők, jajszava, az ártatlanok sírása.

Hol a paradicsom, az éden? Mert ami van, pokolnak érzem.

.

2023. 11. 06.

Tiszakécske.

Erőn felül

Erőn felül

Írta: Királdi-Kovács István

.

Óh! Mennyi minden nyomja az ember vállát,

szeretet, és békevágy tölti ki minden álmát.

Küzd, reménykedik, imát mond Istenéhez,

nem érti miért nyúl emberkéz a fegyveréhez.

.

Hiszen oly sok feladat volna, mit megoldani kéne,

pusztítanak az elemek, nem kellene fegyver a kézbe.

Viharok, árvizek, aszály, és még ezernyi csapás,

de ez mind nem elég, emberek hol van a tudás?

.

Hol van, mi előre vinne, hol az alkotó, építő elme,

ölni, rombolni nem kihívás az az ostobák terve.

A leromboltat újra, jobbra kell felépíteni, de mi az ára,

ha az ember nem tud vigyázni értékeire, sem magára.

.

A nehézségek után a jobbat, reméljük, várjuk,

de vajon felnövünk- e végre már hozzájuk?

Oly sok szűkesztendő telt el, számolni sem tudjuk,

a jobbnak, mindig csak az ígéretét kapjuk.

.

A csapás, ha sárba is tipor, valahogy felállunk mindig,

erőn felül kapaszkodunk egy sokkal magasabb szintig.

Soha nem adjuk fel a reményt, még bízunk, hiszünk,

a gondviselésben, míg utolsót nem dobban a szívünk.

.

2023. 11. 05.

Tiszakécske.