Léptek, arcok, emberek

 

Léptek, arcok, emberek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Jönnek és mennek az emberek,

árulkodó lépteiket jól megfigyelem,

ritmusra koppanó, halkan toppanó,

lendületesen ruganyos és lassan csosszanó,

türelmetlenül, rohanva tova siető.

fal mellett félőn, alig-alig tipegő.

.

És van az enyém, aki most éppen ráér,

tengernyi az idő, mindegy mikor, hová ér,

andalog, bámészkodik, sehová sem siet,

élvezi, hogy vannak körötte emberek.

Emberek, arcok, finomak, durvák,

mosolygók, szenvedők, és durcák.

.

Arcuk gyűrött, tisztának a szemük látszik,

a lépések, szemek és a testtartás játszik,

Sminkelt, magas hölgy tűsarkon kopog,

boldog lehet, mert tekintete mosolyog.

Egy súlyos test gumitalpon toppan,

szeme fakó, tüdeje zihálva szusszan.

.

És még sok-sok ember kinek dolga akad,

hiába a tilalom, munkát, kenyeret nem ad.

Csendben andalgok, nézelődöm tovább,

árva üzletek, üres kirakatok, minden bezárt.

A lépteik és a szemük, fáradt, kiábrándult,

kételkednek, hogy sorsuk még jóra fordul.

.

2021. 03. 31.

Tiszakécske.

Isten áldásával

 

Isten áldásával

Írta: Királdi-Kovács István

.

Csárda mélyén, húzzák a zenészek,

szép csapos leány bort hoz egy legénynek,

már virágos a kedve, kurjant is nagyokat,

úgy szórja a leánynak a dicsérő bókokat.

.

Pirul is a leány, pedig de tetszik neki,

csípőjét riszálja, önmagát kelleti,

szép szál a legény rég kinézte magának,

de a legényt megkérni nem illik leánynak.

.

Megpödri bajuszát, s ekképpen szóla,

jer ide angyalom, jer ide egy szóra,

szép barna leányból, szép menyecske lennél,

ha aratáskor hozzám feleségül jönnél.

.

Mennék én, mennék, de nem ez a módi,

Apám-urammal kéne magának szólni,

Apám-uram, ha esetleg úgy látja jónak,

akkor lesz értelme minden egyéb szónak.

.

Lányka kezét fogja, ez a huncut legény,

most bizony nem tréfál, látszik a szemén,

lopna is egy csókot, csak úgy előlegbe,

pördül egyet a leány, no, még ezt ne.

.

Majd ha szülém, kérdésére igennel felel,

ha nem hagy pártában, maga mellé emel,

csókot akkor sem adok csak úgy, hozomra,

csak ha ott helyben nyomban visszaadja.

.

Borát hamarjában kihörpinti a legény,

még ma este  háztűz nézőbe mennék,

az asztalnál pipázik egy nagy bajúszú ember,

bátyám-uram vőfénynek kérem, kísérjen el.

.

Tust húz a banda erre a jeles szóra,

Feláll a vőfény, ránéz a borra,

poharát emeli, a tisztséget elfogadja,

meglátsd öcsém, tied a lány, az apja néked adja.

.

Pirul a leány, eddig nem gondolta volna,

hogy a kérdés ilyen hamar megoldódna,

Ne pironkodj rózsám, inkább kerülj-fordulj,

üresek a poharak, hozzál még a borbul.

.

Iszunk még egy pohárral mielőtt megyünk,

hogy apád elé állni elég bátrak legyünk,

indulj haza te is, te gyönyörű menyecske,

hadd lássa, az apád mi csillog a szemedbe.

.

Eljött az este, lámpa fénye inog a házba,

valaki kinn a rézcsengőt igen jól megrázza,

mordul a gazda, ki lehet ilyenkor késő este,

mikor az ember már éppen a nyugalmat kereste.

.

De azért ajtót nyit, hátha kedves vendég,

vagy segítségre szorul, az neki a mentség,

mi járatban, atyafiak, kerüljenek beljebb,

szerény hajlékunkban foglaljanak helyet.

.

Asszony hozzál bort, meg poharakat,

míg az urak elő adják, hogy mit akarnak.

Hagyjuk a poharakat gazduram előbb szólnék,

én most amolyan vőfényféle vónék.

.

Leányt kérni jöttünk ennek a legénynek,

hiába na, nem tud parancsolni a szívének,

aztán amennyire tudom, a lányka sincs ellene,

csak éppen gazduram áldása kellene.

.

Hallod asszony, hol ez a jány, mi a szándéka,

gyere ide elém mondd mit akarsz te kis béka.

Mennék én apám, mennék vele szívesen,

ha áldását adná ránk, maga, meg a jó Isten.

.

Drága fiam, oszt azt hogyan gondolod,

eltartani a lányt, a családot, hogyan tudod?

Van földem, jószágom, jó gazdaságom,

csak egy asszony kéne, hogy legyen boldogságom.

.

No! Hol van a bor a jobbik, és hol a pohár,

erre igyunk egy áldomást, most már,

jól van gyermekeim, legyen kívánságtok szerint,

remélem a jó Isten majd rátok áldással tekint.

.

Akkor mostantól, járhattok jegyben,

és azt tudjátok- e, hogy a lagzi mikor legyen?

Learatnék előbb, hogy új búzából új kenyér süljön,

de szüret előtt, hogy a kancsókba óbor kerüljön.

.

 Isten áldásával lett a dolog akaratuk szerint.

Rájuk az Isten mindig mosolyogva tekint.

Ahogy megvan, írva szaporodnak szépen,

virágzik a gazdaságuk, öt gyerek nő egészségben.

.

2023. 03. 23.

Tiszakécske.

 

Komponál a Tavasz

 

Komponál a Tavasz

Írta: Királdi-Kovács István

.

A Nap sugarai, fényorgonaként pásztázzák a Földet,

melegükkel rügyet bontanak, s apró csészelevélkéket.

Szirmok nyílnak, ezernyi szín és tízannyi árnyalat,

szorgalmas bogarak számolják bennük a bibeszálakat.

.

Karnevál ez, tavaszi gála, színekre, illatokra komponálva,

bogarak zöngése, tánca, ritmusát adja rügyek pattanása.

Az apró levélkéket, szirmokat fénynyaláb is felkéri táncra,

egymást ölelve hajladoznak, ahogy a szél fuvolázza.

.

Kismama a Tavasz, bölcsőt ringat, a virág újszülött benne,

Megrészegült madarak adják tudtára tojás van a fészkekben.

fölpezsdült az élet, a hamvadó parázs újra lángra lobbant,

Nem csak virágok nyílnak, most mindenkit szerelemre hívnak.

.

Alkotott a Tavasz, erdőre, mezőre, az emberi létre,

mint legértékesebb virág kivirulnak a Nők, az emberiség éke.

csokor virág a kézben, szerelmes dalok, bókok szólnak az éjben,

a Tavasz színe, illata, mint gyújtóelegy lángra lobban a vérben.

.

2023. 03. 20.

Tiszakécske.

Tavasz volt

 

Tavasz volt

Írta: Királdi-Kovács István

.

A vágy volt övé, meg a csendes bánat,

már nem számolja az átsírt éjszakákat.

„Másé volt, ami soha sem lehet az enyém,

van, hogy nem mindig vidám egy regény”.

.

Múlik az idő, az ember is őszbe fordul,

kedélyét vesztve a szürkeségbe torzul.

Egyszer csak jön a Tavasz, a szép kikelet,

pezsdül a vér, megbolondítja a szíveket.

.

Egy angyal száll a vállra, egy új remény,

hogy még neki is nyílhat virág e földtekén.

Fájón lüktet a szív, túl sok az álmatlan éj,

kemény csatát vív az érzelem, és az ész.

.

Szakadt a lélek, sok lett a lángoló seb,

nem győzött senki, árván hallgat a csend.

Gyógyítaná az idő, szürkeséggel borogat,

nem kell, szeretné megőrizni a nyomokat.

.

Mert van seb, amire titkon büszke az ember,

olyan csatában kapta, ahol nem kellett fegyver.

Önmagával vívott igen kemény, ádáz harcot,

és nem vesztett sem becsületet, sem arcot.

.

2023. 03. 19.

Tiszakécske.

Végletek

 

Végletek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Elhagytam az erdőt, most fáj nagyon.

Mikor és hol hibáztam? -Nem tudom.

Látni akartam a végtelen pusztát,

a hullámzó búzatengert, kukoricatáblát,

a kanyargó Tisza szőkeségét, ahogy Petőfi írta.

.

Itt jártamkor frissen vágott fű illata, szállt éppen,

a szérűn szénából rakott asztagok sorakoztak szépen,

Kenyeret itt sem adtak ingyen, dolgozni kellett keményen,

kinn a szabadban emberek tették, amit kellett serényen,

nem bezárva füstöt okádó gyár, vagy bánya mélyben.

.

De az élet olyan, kell a kenyér, a szén, az eke,

kinek, kinek más a munkája, a hozzá rendelt eszköze,

a teremtő úgy intézte, hogy egymást mind kiegészítse,

így kell a paraszt, a bányász, a gépész, a kovács,

a fodrász, a pék,  a szabó,  az orvos, és mindenki más.

.

Már hagynám a pusztát, nincs hullámzó búzatenger,

felperzselt parlagon tikkadt szöcskenyáj sem legel,

jóltermő földeken idegen gyárak mérget lehelnek.

A mezőgazdasághoz volna tudása a magyar embernek,

évszázadok óta állatot nevelt, szántott, vetett.

.

Nem számított, ha olykor keserű volt is a kenyér,

ha talpalatnyi föld jutott is neki, megdolgozott mindenért.

Urak jöttek rendeletek hoztak elvettek tőlük mindent,

kiölték belőlük a föld szeretetét, a legnagyobb kincset.

Az ezeréves tudást, ami nekik volt elherdálták mindet.

.

Mennék vissza a hegyekbe, talán még lehetnék remete.

Nézném, hogy gyógyul a táj, tőről fakad, sarjad az erdő,

újra belakják vadak, madarak, ahogy benne minden éled,

láthatnék-e attól szebb képet, mint, hogy újra van élet,

ott, ahol az emberkeze volt a legádázabb pusztító fertő?

.

Ma hangzatos szépszavakkal harcol, óvna mindent,

levegőt, vizet, földet, flórát, és faunát, és önmagát a hitben,

de ezek csak szavak, míg a tettek egészen mást mutatnak…

Végletek, a két pont között semmi, a tudósok kutatnak,

ajánlatot tesznek, amit figyelembe alig-alig vesznek.

.

2023. 03. 13.

Tiszakécske.

Hegek

 

Hegek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hegek. Ó hegek, apró tűszúrások,

karcolások, pici vágások, a szívfalán,

soha nem gyógyuló mély sebek,

amitől a lélek fél és örökké remeg.

.

Nem látszik, mert sok van, mi takar,

de ott belül szúr, fáj, ég, s egyre mar.

Nem látod mit hagytál magad mögött,

hogy új, mély seb nyílt ki a többi között.

.

Már körülvesz, mintha védő háló lenne,

de, mint szederbokorban annyi a tüske benne.

Van, ami gyógyul, de a szöveten látszik,

kinyílt régi, vagy égő eleven a másik.

.

Néha elég egy szó, egy tűszúrásnyi jel,

mitől a szív, és a lélek úgy szakad fel,

ahogy elpattan a túlfeszített húr,

és a vége a feszítő kezébe szúr.

.

A felszín talán mutat még némi erőt,

de a lélek, mint kert, mi gazzal benőtt,

pillangó már hiába bolyong benne,

virágot nem talál ott szegény lepke.

.

2023. 03. 09.

Tiszakécske.

Nőnapi elmélkedés

 

Nőnapi elmélkedés

Írta: Királdi-Kovács István

.

A szó: NŐ, kinek mit jelen nem tudom,

nekem van róluk sok, szép gondolatom.

Tisztelet, és szeretet övezi a fogalmat,

benne a folyamatos jövő, új élet foganhat.

.

Mint a Földanya, mikor tavasszal életet ad,

a virág kelyhe, minek mélyén ott ring a mag,

amelyből másik élet, egy gyümölcs fakad,

mit gondoz, ápol, nevel, míg el nem szakad.

.

És mit jelenthet a Nő, amikor testet ölt?

Gyötrelmet, szenvedélyt, mi mégis fennkölt,

mert semmivé lesz a kín, s minden fájdalom,

ha két karja ölelőn zár össze a hátamon.

.

Ha fejem kebelén, vagy ölében pihen,

elmúlik minden, nem fáj semmi sem.

Démon, és angyal, farkas és bárány,

ugyan mi foghatna ki Isten lányán.

.

Az Úr, tréfás, őt teremtette saját képére,

neki adta tulajdonságait egész életére,

tűr, szolgál, őrzi a lángot, nem uralkodik feletted,

de mindig ott van hol körülötted, hol melletted.

.

Sok fellengzős férfi azt hiszi övé a világ,

de mit tenne, ha egy Nő nem figyelne rá,

A mag sosem kerülhetne termőföldbe,

csak a világ hamujába.

.

2023. 03. 08.

Tiszakécske.

A tankok mindig visszajönnek

 

A tankok mindig visszajönnek

Írta: Királdi-Kovács István

.

A tankok mindig visszajönnek,

tüzet okádnak, halált köpnek,

Tépik a földet, hol búza nőtt,

épületek falát, mi romba dőlt.

.

A tankok mindig visszajönnek,

hiába hullik vér, és könnyek,

nem számít, iskola, templom, gyár,

süvít a lövedék, betalál.

.

Hiába könyörgés, ima, jaj,

nem hallatszik, ott túl nagy a zaj,

egyik a sebeit panaszolja,

más fegyver áldását hajszolja.

.

Isten csak csóválja a fejét,

hogy lett az ember ilyen setét,

egymást öli értelmetlenül,

hiszi, megússza büntetlenül.

.

Béke lesz egyszer valamikor,

és talán eljön majd az a kor,

hogy a tankból eke lesz és szánt,

tank helyett esztergagépet gyárt.

.

A békét nem sokáig bírja,

a történelmet vérrel írja,

hogy pokollá tegye az életet,

ahhoz kellenek a fegyverek.

.

Emberek!

A tankok mindig visszajönnek.

.

2023. 03. 06.

Tiszakécske.

Katasztrófa

 

Katasztrófa

Írta: Királdi-Kovács István

.

Valahol a mélyben megmozdult a Föld,

és a felszínen néhány város összedőlt,

omlottak a falak, nem bírták a terhet,

és a kegyetlen erő egyre csak rengett.

.

Falak alatt rekedt rengeteg ember,

erre a munkára nem volt írva tender.

Robaj volt, füst, por, és törmelék,

lóg a víz, a gáz, és a villanyvezeték.

.

Ez mind javítható, anyagi veszteség,

de hogy pótoljuk az emberek életét?

Mert emberek haltak ott ezerszámra,

nem érkezett segítség, jaj, szavára.

.

Pedig a világ, kinyújtotta kezét,

akiknek tudta, mentette az életét,

emberek, kutyák, gépek, példát mutattak,

ásták a törmeléket, mindent átkutattak.

.

Az elemierő nem nyugszik a mélyben,

túl van már többszáz utórengésen,

egyre súlyosbítja még mindig a károkat,

kevés volt neki az a rengeteg áldozat.

.

Most mindenki mutogat, felelőst keres,

mert házat, várost építeni így nem lehet.

Az elveszett életeket ki adja majd vissza,

a rettegést, a félelmet valahol megállítja?

.

Istenhez fohászkodnak, neki sincs elég ereje,

legyőzi a fizika, mert a természet áll felette.

Ha elül a por, a füst, új erőre kap minden,

lesz itt biztonság, szép város muszáj ezt hinnem.

.

2023. 03. 04.

Tiszakécske.

 

A költészet filozófia

 

A költészet  filozófia

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ezer és ezer gondolat suhan át a fejeken,

mély, gyászos, olykor sekélyes érzelem,

gondolatok mi a világ, mi az élet, a szerelem,

mivégre jött az ember, s mi az értelem.

.

Értelmet keres, gyertya, vagy lámpafénybe,

mert világosság kell a tudatlanság sötétjébe.

Erdőben és vízparton a természet megszólít,

a városi embertömeg sugalmaz, meglódít.

.

Mit is mondhatna, hogyan, és vajon kinek?

Írni kell, és elmesélni mindenkinek.

Hogy meséljen, ki beszélni nem tud, nem mer,

mondja el írásban, prózában, vagy verssel.

.

A versbe minden belefér, bánat és öröm,

barátság, béke, indulat, szelídség, közöny,

A szakítás, születés, halál, és a szerelem,

elmélkedik az ember a nagy kérdéseken.

.

A vers kérdez, és felel, letaszít, vagy felemel,

tükröt tart, arcodba nevet, áld, vagy vezekel,

ha rózsa szerelmet vall, ha fáj, a lélek gyászol,

a költészet kút olvasd mindenütt, és bárhol.

.

2023. 03. 03.

Tiszakécske.