Titáni harc

Titáni harc

Írta: Kovács L István

Repedezett pici földkupacok,

nézd, lassan már nyílik a föld,

apró fejét kidugja  rajta a Tavasz,

előtör belőle a zsenge zöld.

De lám a tél még visszafordul,

hó zuhannyal betakarja,

s jeges haraggal reá mordul,

várjon még a Tavasz azt akarja.

Háztetők fehérlenek, mint cukorsüveg,

fák reccsenve nyögnek a hó teher alatt,

ágain reszketnek a duzzadt rügyek,

és a szél a csúf hideg, csak hordja a havat.

De kecsegtet a remény, vékonyodik a felhő,

ahogy ablakról sötétítő függönyt húznak el,

átszűri a Nap fényét, mint egy tüllkendő,

titáni harc ez, a természet törvényeivel.

Hiába késlelteti a Tavaszt hó és hideg,

kiszól a takaró alól a téli hunyor és a krókusz,

hogy a születés késhet, de nem állhat meg,

lehet hogy kemény, de már csak hókusz- pókusz.

2018. február 28.

Tiszakécske.

Fotó: Pünkösti József  

Kiállításon V. fejezet.

Kiállításon  V.fejezet.

Írta Kovács L István

Kellemes idő volt, és langyos szellő lengedezett a fák között. A házból finom illat terjengett. Ármin kivett a hátsó ülésről egy szép táskát a pezsgőt és a virágot és fölment a lépcsőn a teraszra. Óvatosan lépkedett, meg akarta lepni Szerénát, de nem sikerült. A lány már tűkön ült és percenként kinézett, jön e már. Még az ételt is majdnem elrontotta a szaladgálásával. Az ajtóban találkoztak össze.

Szervusz Szeréna.

  -Szia! Végre, megjöttél, már nagyon vártalak.

Mondtam, hogy jövök, ne légy már ilyen kislányosan türelmetlen.

  -De annyira hiányoztál, féltem, hogy le akarsz rázni.

Ha le akarnálak, nem mentem volna el a kiállításra sem. Nyugodj meg, azt tudnád, ha nem akarnálak látni. Gyorsan és keményen kapnád meg a kiutat.

De remélem nem azért jöttünk össze, hogy vitatkozzunk.

  -Nem, bocsánat.

Ezt neked hoztam, nyújtotta a lány felé a csokrot és a szép Brazil őslakosoktól vásárolt mintás alkalmi táskát, amiben egy alkalmi ruha is volt. És oda hajolt, hogy megcsókolja a lány homlokát.

  -Szeréna zokon vette, csak ennyi, egy homlok puszi?

Még csak a barátom vagy, ha jól emlékszem, mondta kis mosollyal a száján Ármin.

A pezsgőt betehetem a hűtőbe, kérdezte, de közben be is rakta mielőtt a nő mondhatott volna bármit is.

Hogy állsz a főzéssel? Kész van, most vacsorázunk vagy elmehetünk sétálni egyet? Olyan szép idő van kinn.

  -Frissen akarod enni, vagy nem baj, ha melegíteni kell?

Mit főztél?

  -Gombás szarvas pörköltet, de nem tudom, mivel szereted, tésztát, vagy krumplit főzzek hozzá? Azt csak akkor főzöm ki mielőtt enni akarunk.

Ha nem nagy gond, akkor séta után galuska tésztát én csinálok hozzá!

  -Árminka! Te tudsz főzni?

Rákényszerített az élet, hogy megtanuljak.

  -Menjünk akkor.

Ármin hátul összefogta a kezét, a nő belekarolt és egy kis ösvényen a fák közé léptek.

Mesélj Szeréna, miért váltatok el és miért nem maradtál a családod közelében?

  -És Te mesélsz magadról? Vagy titok minden?

Majd annak is eljön az ideje. Régen elmentél, nem tudok semmit rólad, bár kinyomoztathatnám, de tőled szeretném hallani.

  -Kinyomoztathatnád? Hogyan?

Van ismerősöm, akinek ez nem volna ügy.

  -Tudod, muszáj volt elmennem, ismerted apámat, durva ember volt és erőszakoskodott velem. Igaz, nem tudott célt érni sosem, mert kézzel, lábbal védekeztem, de elég volt, hogy kék, zöld voltam mire megszabadultam tőle. Ezért leléptem. Egyből Németországba mentem, és ott kerestem egy képzőművészeti iskolát, amit itthon abba kellett hagynom a szökés miatt.

Az iskola alatt, ismertem meg egy nagyon gazdag mecénást, aki támogatta az iskolát, sűrűn jött az alkotások között is válogatni magának, barátainak. Egyszer a fiával jött, megtetszettünk egymásnak, randizgattunk és egymásba szerettünk. Acélipari vállalatuk volt. Született két lányunk, de sajnos a férjem alkoholista lett, bántani kezdett, miután híressé lettem, és járni kezdtem kiállításról, kiállításra a képeimmel, Ő nem jött velem, viszont nagyon féltékeny volt.

Én meg eszedbe sem jutottam?

  -Jaj, dehogy nem, de azt sem tudtam hol vagy katona, mi a címed, meg komoly volt-e a szándékod. Hiszen olyan könnyű volt bármire rávenni, kihasználni.

Tudod, sokan mondták nekem, hogy kihasználsz csak, de nem érdekelt, komolyan szerettelek, ezért nem mondtam ellent semmire. Úgy beléd voltam zúgva, nem láttam, nem hallottam tőle. Te meg nem vettél észre semmit. Játszottad a kislányos, buta játékaidat. Azt hitted az újaid köré csavartál, pedig nem.

  -Sajnálom Ármin, hogy ekkorát tévedtem.

Közben haza érkeztek, Ármin letette a zakóját, kért egy kötényt föltette főni a vizet és neki állt galuskát készíteni. Szeréna pedig melegítette a pörköltet és terített a vacsorához.

2018. február 27.

Tiszakécske

Kiállításon IV. fejezet.

Kiállításon   IV. fejezet.

Írta: Kovács L István

Nagyon lassan teltek a napok, Szeréna egyre nyugtalanabb volt. Már nehezen bírta az idegtépő várakozással járó stresszt. Hiába hívta telefonon a titkárnő mindig lerázta, - hiába telt el az egy hét, a főnök úr még nem érkezett meg,- mondta minden híváskor.

Úgy gondolta, letagadtatja magát, ezért személyesen keresi föl.

  -Jó reggelt, bent van már Wasady úr?

Jó reggelt asszonyom, még nincs itthon, nem érkezett haza.

   -Nekem azt mondta, hogy egy hét és itthon lesz.

Mi is úgy számoltuk, hogy ennyi idő alatt végez, de valami nemzeti ünnep miatt nem tudott két napig csinálni semmit.

  -Mégis csak jó lett volna, ha magával visz!

Elnézést asszonyom, Ön kicsoda és milyen ügyben keresi Wasady urat?

  -Egy régi barát, nemrég találkoztunk újra és megígérte, hogy fölkeres, de nem jött, aggódom érte.

Nem kell aggódnia, nagyon óvatos ember, és ha külső tényezők nem akadályozzák, akkor pontos is.

  -Mondja kérem van családja, mit lehet róla tudni?

Nekem? Nincs, családom illetve nem vagyok…

  -Nem magának, a főnökének!

Azt mondta barátja és nem tudja családos e?

Hát kérem, ebben nem tudok segíteni, fogalmam sincs, itt mi nem beszélünk családról, dolgozunk.

Hivatalból, amit tudni kötelességünk azt tudjuk, de a főnök úr nem tartozik ebbe a körbe.

  -Hát többre számítottam, nem hiszem, hogy senkit nem emleget, nincs családi fotó az asztalán, feleségről, gyerekekről?

Hölgyem megmondtam, ebbe nem vagyunk beavatva. Kérem, most távozzon, dolgom van. Viszontlátásra!

Szeréna dühösen vágta be maga után az ajtót és elrohant.

Az ajtó előtt majdnem fellökte Wasadyt. Aki meglepetésében, elkapta a nőt, hogy el ne essenek.

Hát te, mit keresel itt, nem voltak nálad az emberek, vagy változás történt a munkával kapcsolatban?

  -Nem! Téged kereslek. -vágta oda dühösen-  Azt mondtad, ha haza értél fölkeresel, már régen letelt az egy hét és nem jöttél, nem telefonáltál.

Szeréna, könyörgöm, legyél már egy kis belátással, dolgozom, külföldön voltam és néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Többet érnél el, ha türelmesebb, toleránsabb lennél. Most nem voltam itthon több mint egy hétig, be kell mennem az irodába. Kérlek, töltsd el valahol a napot, hadd dolgozzak nyugodtan, ha végzek, délután elmegyek hozzád.

  -Rendben van, hajolt oda szelídebben és hirtelen egy puszit, nyomot Ármin arcára. Tudod mit, haza megyek, készítek, valami finomat gyere el hozzám.

Mondta doromboló, hízelgősen kérlelő hangon.

Négyig itt vagyok, öt óra, negyed hatra ott leszek nálad. Szervusz.

Tájékozódott a cégénél folyamatban lévő dolgokról, előirányozta a holnapi értekezletet, és menni készült.

  -Elnézést főnök úr, megkérdezhetem ki ez a hölgy önnek? Mert azt állította régi barát, és kérdezősködött a családjáról is. Nem mondtam neki semmit. De jó lenne tudni, ha kérdez, meddig lehet elmenni?

Köszönöm szépen Szandra, jól tette, hogy nem mondott semmit. A cég ügyei a cégre tartoznak a magánügyem pedig rám, azért magánügy. Egyébként tud a családomról bármit is?

  -Nem, semmit!

Jó, akkor ez egyelőre maradjon is így! Viszontlátásra holnap.

   -Viszontlátásra!

Ármin elindult Szerénához. Az autóban volt az ajándék, amit Brazíliából hozott a nőnek. Útközben megállt pezsgőt és virágot vásárolt.

Az óra pont délután öt óra öt percet mutatott, mikor megállt az erdei ház előtt.

2018. február 27.

Tiszakécske.

Kiállításon III. fejezet

Kiállításon  III. fejezet.

Írta: Kovács L István

Közben megcsörrent a telefonja, gyorsan lement a lépcsőn és beült az autóba, de az ajtót nyitva hagyta, tudta a titkárnője, Szandra hívja.

Szeréna már sokallta, hogy kint van és kicsit röstellte is magát, amiért ismét sikerült megbántania, pedig nem akarta.

Kiment hát, hogy megnézze, hol van, és mit csinál, de nem látta sehol. Megkérdezte a munkásokat.

  -Uraim, nem látták azt az embert, aki az előbb itt volt a teraszon?

A kocsijában ül, telefonál.

Szeréna elsétált a lépcsőig, onnan látta, hogy Ármin éppen kiszáll az autóból és elindul felé.

Menjünk be. Mondta a nőnek.

Szeréna, bocsáss, meg nem tudok itt maradni.

  -Miért? Csattant fel a szót belefojtva Szeréna.

A titkárnőm telefonált, megvan a repülőjegy, holnap el kell utaznom, ezért ma csomagolni kell.

  -Hová mész?

Ne haragudj, de ne követelőzz, ne kérd számon a dolgaimat. Egyszerűen üzleti útra megyek és talán egy hétig is eltart. De nyugodj meg jönni fog két ember, fölmérik, a munkát fotóznak, rajzolnak méreteket vesznek, és két  hét múlva tervekkel, rajzokkal és árajánlattal visszajövök.

  -Vigyél magaddal! 

 Tessék? Milyen alapon, vagy jogcímen? 

Dolgozni megyek nem nyaralni. Kormány Hivatalokba, szállító cégekhez, biztosítóhoz.

  -De este csak akad időd, legalább egy kicsi rám is?

Nem értelek, még csak most jöttél vissza, és már mindent akarsz? Azt hiszed, mindent lehet ott folytatni ahol annak idején abba maradt? Nagyon erőszakos vagy Szeréna, fogd vissza magad, kezdek félni tőled.

  -Azt sem árulod el hová mész?

Nem szívesen, még képes leszel utánam jönni.

  -Nem megyek, hiszen itt vannak, dolgoznak az emberek, nem hagyom itt őket. Jó látni, ahogy változik, szépül a környezet ahol élni akarok.

Na jól van, nagyon érdekes jó minőségű fáért megyek, de kiviteli engedélyt kell kérni, tengeri szállítást intézni, biztosítást kötni rá, mert nagyon sokba kerül az Ipe fa. Brazíliába kell érte elmenni.

De ennyi elég is. Így is sokat mondtam. Szervusz!

  -Hé csak így elmennél, puszi nincs?

Nem, még nincs, azt hiszem, nagyon korai lenne.

Ezzel Ármin elment. 

Ő megkönnyebbült, míg Szeréna dühöngött, hogy ilyen merev és megközelíthetetlen Ármin. Pedig fiatal korában oda tette ahová akarta, mindig irányította szegény fiút. Úgy látszik tényleg felnőtt és férfi lett.

Pedig valamit tenni kell, meg kell szereznem őt. Kell egy férfi, és nem utolsó sorban, bár az anyagi helyzete nagyon jó, de nem romolhat. Nem mondhat le az anyagi biztonságról, és a nemzetközi kiállítások alkalmával kapott szállodák neki nem felelnek meg. A luxus szállodák és az egyéb kiadásai pedig sokba kerülnek, ezekről nem csak, hogy nem akar, de nem is mondhat le.

Folyt. köv.

2018. február 26.

Tiszakécske.