Ablak előtt

Ablak előtt

( Haiku és Tanka)

Írta: Kovács L. István

esztelen száguld

ereimben, s lüktetve 

érted szól a csend

hallgatag vágyak

szállnának ablakon túl

falon koppannak

lassan a padlóra hull

arcom égető könnyem

2016. szeptember 1.

Tiszakécske

A teremtés koronái

A teremtés koronái

Írta: Kovács L. István

Mily buta, oktalan titulus,

bár negédes, hízelgő cím,

de mit ér magában a hím?

A magot vető, ha hamuba vet,

még a szarka is rajta nevet,

hogy egy szemet sem tud aratni,

talán éhen is fog maradni.

De mégis, ha hisszük, hogy

a teremtés koronája férfi,

talán egy ékkő is kell néki,

koronára dísznek, mint glória,

ki mellette, tőle, érte ragyog,

mert Isten a teremtéshez,

mindkettőnek  fele jogot adott.

2016. augusztus 31.

Tiszakécske

Lépcsőn

Lépcsőn

Írta: Kovács L. István

Csak leülök ide melléd, és csendben leszek.

Ha úgy gondold, nyugodtan hajtsd vállamra fejed,

hallgathatunk együtt, vagy kitárhatod szíved.

Mi van veled, volt ki magányod megérezte,

mostanság, hogy vagy?  Valaki megkérdezte.

Vagy csak a közös képek miatt ült le bárki,

kitudja visznek e, meddig lehet itt látni.

Van kinek útjában leszel, üldögélj bárhol,

időnként elkapja az urakat a mámor,

módot keresnek, hogy megszabadulni tőled,

miként lehet, titkon elméleteket szőnek.

Emlékszel Horger Antalra, ki eltanácsolt?

Szinte nem változott semmi, most is van néhány,

némelyikből miniszter lett, másból meg dékán.

De, azt mondtam csendben leszek, mégis jár a szám,

s Te, csak nézed a vizet, mint régóta némán…

2016. augusztus 26.

Tiszakécske

Kép: Internet   

Szakadt húrok

Szakadt húrok

Írta: Kovács L. István

Elszakadt húrú hárfán, fals a rapszódia,

bezárt ajkaidról nem szólhat melódia.

A szép szavak mélyen elhalkultak bennem,

helyette farkasok üvöltenek lelkemben.

De lám új virág, nőszirom nyílik a hanton,

más világ jött, új dal csendül  az ajkakon.

Bennem, mégis a Te dalod ritmusa lüktet,

és szeretetben átélt emlékekben fürdet.

2016. augusztus 24.

Tiszakécske

Kép: Internet 

Öregség

Öregség

Írta: Kovács L. István

Bőrét barnára cserzette a nap,

idő ekéje arcán végig szaladt,

össze-vissza húzta a barázdákat,

huncut szemeihez szarkalábat,

a sok év, mi elszállt felette,

sötét haját őszre festette,

de keblében fiatalosan lüktet szíve,

még rákacsint a fehérnépre,

csendes mosollyal méri végig,

és felhajt egy pohárbort, de fenékig.

2016. augusztus 23.

Tiszakécske

Kép: Mária Gátfalviné Dani