Ernyők

Ernyők

Írta Kovács L. István

Fekete, fehér, piros,

csipkés, fodros,

pöttyös és színes,

egyszerű és míves.

Apró női kellék,

hol eső ellen,

hol a naptól véd,

de tusára, harcra,

sem utolsó,

ha a közeledő szándék,

kissé bosszantó.

Kis kézi kupola,

cserfes lányka,

vállán viszi forgatva,

közben,

be nem áll a szája,

csacsog bele a világba.

Légyottról jön,

egy kényes dáma,

fehér csipkés,

óriás kupolája,

alig látszik ki alóla,

sok a titkolnivalója.

Esernyő,

napernyő,

van némi bája,

egy nő kezében,

ernyőből,

sosem lesz,

sétapálca.

2016. szeptember 30.

Tiszakécske

Kép: Hainricffy Kata  

Tanya éjjel

Tanya éjjel

Írta: Kovács L. István

Holdbéli táj a tanya környéke,

kerüli az élet, múlt szépsége,

falak omladoznak, tető avul,

a nádat szél tépi róla vadul,

dőlt léckerítés a semmit őrzi,

tán a holdnak is kár itt időzni.

De a kapuja, még hűen őrt áll,

nem fog az idő a kemény tölgyfán,

mestermű szépen ívelt, faragott,

büszke lehetett rá ki ott lakott,

dombor díszei életről szólnak,

emlék, szántó, vető, aratónak.

Sarka nem nyikordul hiába vár,

ki lépne be? - arra senki sem jár-

a hold nézegeti minden éjjel,

szereti, hogy dacol az idővel,

hideg fénye végig csillan rajta,

mintha ember kedvest simogatna.

2016. szeptember 30.

Tiszakécske.

Ezer apró levél

Ezer apró levél

Írta: Kovács L. István

Gondolatfoszlányok agyamban,

összefüggéstelen halmazban,

minden percben elkalandozom,

a semmibe nézve álmodom.

Az asztalon ezer kis levél,

és mindegyik csak párpercet él,

írok néhány sort majd elvetem,

a még szebb szavakat keresem.

A nagy költőkhöz kellett menni,

kertjükből szóvirágot csenni,

de mások keblén illatoznak,

ha elcsenem, rám szégyent hoznak.

Így marad ezer apró levél,

talán valamikor összeér,

helyet kap egy szép, tiszta lapon,
és végre elmondhatom…

2016. szeptember 29.

Tiszakécske

Öregekért szólok

Öregekért szólok

Írta: Kovács L. István

Ma, még buzog ifjúi véred,

világot váltani vagy képes,

és ez örökké tart úgy érzed.

Vallod, hogy az idősebb ember,

útban van, álljon félre, nem kell,

akadály lassú lépteivel.

Ifjúság, álljunk csak meg ennél,

gyermek voltál ifjúvá lettél,

kicsi lett, szorít az élettér.

De az idő az lassan lépked,

csillapszik ma még buzgó véred,

és sétálni fog futó lépted.

Kiket ellöknél, mert öregek,

egykor ők fogták a kezedet,

hogy futhass utat tapostak neked.

Állj meg, lásd bennük a holnapod,

mit ma adsz, majd te is azt kapod.

Magadnak talán ezt akarod?

Jer, fogd meg a reszkető kezét,

nézd hálásan csillogó szemét,

tiszteld jobban megőszül fejét.

2016. szeptember 28.

Tiszakécske

Őszi nyár

Őszi nyár

Írta: Kovács L. István

Még szikrázóan kék az ég,

az izzó Nap ontja hevét,

víz fölött friss a levegő,

itt esik jól a pihenő.

Lágy szellő arcot simogat,

a tóban csónakot ringat,

összesúg a parti náddal,

míg hintáz egy rigó párral.

Fövenyen horgász, botja lendül,

zsinór szalad, orsó perdül,

hajlik a bot karikára,

 nagy hal akadt a horgára.

A délután úgy elszaladt,

már a fák hegyén ül a Nap,

elmélázik néhány percre,

s betakarja az éj sötét leple.

2016. szeptember 27.

Tiszakécske