Mese

Húsvéti készülődés

Írta: Kovács L István

     A kis nyúl Gézuka, vidáman fütyülve ment a szép, frissen zöldellő tavaszi réten. Már itt, ott egy- egy korai virág is nyiladozott, amiket sorra megszagolt, hogy a legillatosabbakat szedje össze. A papája Nyúl Bendegúz szigorúan rá parancsolt, hogy Kity- kotty nénihez úgy illik tojásért menni, hogy a kosár tele legyen friss, illatos virágokkal. Gézukát ugyanis festhető tojásokért küldte el a mamája, a világhírű mezei festőművész Nyúl Pötyi. Az illemtanról pedig a papája oktatta ki. Már jól tele volt a kosár, nem is járt messze Kity- kotty néni házától, mikor találkozott Bari Balázzsal.

    Szia, Gézuka, hová mész? –kérdezte Balázs.  Tojásért küldött a mama ide a kert végében lévő tyúkól sorra Kity- kotty nénihez, mondta Gézuka.

   Segíthetnél nekem Balázs, ha nincs más dolgod, kérte a Gézuka. Mit segítsek? Tudod-e, hol lehet barka ágat találni? Persze hogy tudom, ott a kerítés tövében fut a patak ahol inni szoktam, ott van a barka. Menjünk, hozzunk azt is, lepjük meg tyúkanyót vele. Lementek a patakhoz, ahogy barkaágat próbáltak letörni megláttak egy libát úszkálni. De idegen volt, nem tartozott az udvarhoz. Balázs meg is kérdezte gyorsan nincs véletlenül eladó tojása. Volt neki kettő és mivel nagyon fáradt volt, már nem bírta magával cipelni a messze lévő tóhoz, a két kis kópé elmondta, hogy húsvétra kell és gyönyörűre festi a világhírű tojásfestő Nyúl Pötyi néni. Hallottam már róla, mondta a vadliba, így nektek adom ezt a két tojást.

    Örült a két kislegény, így mentek el Kity-kotty nénihez, aki a virágok és a barka láttán úgy megpakolta a kosarat, hogy Gézuka majd megszakadt mire haza vonszolta. Balázs pedig a vadliba tojásait görgette óvatosan, el ne törjenek. Megörült nyúlmama, a két kis legényt megdicsérte, és jutalmul övék lesz a két hatalmas libatojás, amiket a legszebbre fog festeni, amiért ilyen szépen segítettek és még plusztojást is hoztak a vadlibától. 

     Csak, hogy így kevés lesz a festék.  Most nyúl Sárit küldte el Kecske Klári boltjába festékanyagért, hozzál répát a piroshoz, céklát bordónak, hagymahéjat a barnához, pitypang virágát sárgának, útilaput zöldnek és egy vörös káposztalevelet a lilához.  
    Addig is Nyúl Bendegúz neki állt fúrta, faragta, patkolta a nagyobb tojásokat. Nyuszi mama pedig, egész délután festéket kevert, préselt, szűrt, pacsmagolt, hogy másnap meg tudja festeni a gyönyörű tojásokat és azok megszáradjanak, mire jönnek a locsolkodó legények.  Jöttek is hétfőn, még a harmat föl sem szállt Gézuka és Balázs már az ajtóban állt, övék lett a két legszebb festett, hímes tojás.

2018. március 31.

Tiszakécske

Kép: tojásmúzeum-origo  

        

Sorvezető

Sorvezető
Írta: Kovács L István

Csak egy rövid vers volt,
három sor, tizenhét szótag,
és én már tudtam hol vagy.

Éreztem, itt motoszkálsz,
teszel, veszel, izgatod agyam,
és megint, nem lelem magam.

Három sor, lehet nem is vers,
másnak nem mond semmit,
én, csak én rágódom ennyit.

Egy rövid vers, néhány szó,
egy rezdülés, mely jel talán,
csendes dobbanás a szív falán.

Mert nem érzi senki más,
nem érzi a lelked benne,
nekem, mintha sorvezető lenne.

2018. március 28.
Tiszakécske

Kép: Web.

Cseppnyi

Cseppnyi

Írta: Kovács L István

Mikor egy vízcsepp a tengerbe cseppen,

hullámot vet ezerszeresen,

fodorként gyűrűzik tova, egyre tágul,

és magába fogadja a tengert barátul.

Mikor a szeretet a szívbe cseppen,

vajon hullámot vet ezerszeresen,

hagyod-e, gyűrűzve terjedni tovább,

hogy magába fogadva térjen vissza hozzád.

Ha gyűlölet cseppen poharadba,

mondd azt miért döntöd magadba,

miért mérgezed meg saját lelkedet,

mi úton, út félen  porként  belepett.

Miért nem vágod a falhoz a poharat,

miért nem tárod ki szívedet, s karodat,

ne hirdess Isten nevében gyűlöletet,

még az ördög is ismer könyörületet.

Megalkuszik, ha azt kívánja az érdek,

Ő is gyermeke atyjának, istenének,

angyal volt egyszer , nagyon régen,

ebből maradt  cseppnyi a szívében.

2018. március 28.

Tiszakécske.

Kép: Kivés Ilona  

Kiállításon XXXI. fejezet.

Kiállításon   XXXI. fejezet.

Írta: Kovács L István

Nagyon szép őszi reggel köszöntött rájuk. Ármin bundás kenyeret óhajtott. Az ötlet tetszett a lányoknak is, így az ötletgazda neki állt az előkészületeknek. Kis árnyékot vetett a dologra, hogy a sülő olaj szaga Szerénát azonnal ki űzte a teraszra. Így ott reggeliztek meg. A lányok csodálkoztak mikor Ármin megkérdezte anyjukat:

  Jól, vagy drágám, nem akarsz visszafeküdni, vagy hívjak orvost?

  -Ne butáskodj már, ez nem betegség, csak egy állapot, túl fogom élni.

  -Anya! Mi történt? Mi van veled? Mi ez az aggódás Ármin?

  -Ó Sabiném semmi az egész, múló gyengeség, tudod az áldott állapot része. Úgy néz ki, kis testvéretek lesz.

   Sabine és Yvett majd nem leesett a székről. Szerencse, hogy támlás székek voltak.

  -Na de anya, a Te korodban, nem veszélyes egy kicsit. Ármin hogy tehetted ezt anyával? És nem is mondtad tegnap az autóban. - dühöngött Yvett.

  -Kicsim, Árminnak is csak este mondtam meg, én is csak szerda óta tudom, azóta nem találkoztunk, illetve nem volt alkalom rá. Ilyet nem jelent be az ember idegen társaságban, egy kiállításon. Különben is, nem csak Ármin tehet róla, én is ott voltam. Este pedig kettesben megbeszéltünk minden ezzel kapcsolatos fontos dolgot. Nem vetetjük el, kihordom, megszülöm.

  -Ármin, kérdezhetek valamit? – szólalt meg Sabine. Negyvenhat évesek lesztek, ha megszületik a gyerek. Föl tudjátok nevelni, lesz rá erőtök, de legfőbb képen időtök?  Félre ne érts, őszintén örülök, ha tudjátok vállalni, de ő még mindig gyerek lesz, mikor Ti már nagyon öregek. És mi a tervetek arra az esetre, ha egyedül kell maradnia?

  Nos Sabine, Yvett, ezekre a dolgokra még nem volt időnk gondolni, vagy megbeszélni. De gondolom, ha a sors úgy hozza, valamelyikőtök a szárnyai alá veszi. Ha az eltartására gondoltatok, nem kell aggódnotok. Nem szoktam pénzügyekről beszélni senkivel, eddig még anyátokkal sem, de több és nagyon biztos lábakon állok anyagilag, ennyi legyen is elég egyelőre. Egyszer már, nagyon fiatalon valaki lenullázott, majd nem bele őrültem, ezután senki nem fog. Ha anyátok ezen túl, semmit nem csinálna, akkor is el tudnám tartani. Nem fogtok csalódni bennem. Kakaót kér még valaki?

  -Ne haragudj, rájuk Ármin kérlek, csak féltenek, tudni akarják a szándékainkat.

  Édesem, egyáltalán nem haragszom és megértem őket, elmondtam mindent. Érzésem szerint ennyit kell tudni egyelőre.

  Más kérdés!  Mennyire vagytok fáradtak, akartok-e valahová elmenni, kirándulni, szétnézni? Hiszen keveset jártatok még Magyarországon. Kezdetnek javasolhatom Budapest, Halászbástya, Duna parti séta?  Holnap pedig Hétfő, Debrecenbe kell mennem üzleti ügyben, ami kb. egy, másfél óra, utána városnézés, fotózás?  Ha megfelel a hölgyeknek. Csak korán kell kelni, mert kilenc órára a partnernél kell lennem.

Így telt el lassan a két hét, amíg a lányok, Sabine és Yvett itt tartózkodtak.  Ármin megmutatott nekik mindent, amire kíváncsiak voltak, és érdemes is volt megnézni. Megbizonyosodtak arról is, hogy Ármin komoly férfi, alkalmas az anyjuk társának és biztosak voltak abban is, hogy a születendő gyereknek jó, gondos apja lesz. Sabinének nagyon tetszett a pilisi erdő és környéke, valamint a Kékes környéki erdők. Ígéretet tett az anyjának, hogy ha megunja Kanadát, vagy csak közelebb akar jönni e kettő között, próbál munkát keresni. Yvett nem ígért ilyesmit.

  -Itt nincsenek cápák mama. De ha szükséged lesz, rám haza jövök.

A repülőgép elvitte őket Münchenbe Ők ott vettek búcsút egymástól.

   Haza értek az üres lakásba, ahol eddig négyen voltak, és megoszthatták a már felnőtt gyerekekkel boldogságukat. Furcsán érezték magukat, Szeréna sírt egy darabig, Ármin vigasztalta.

   Nyugodj meg édesem, megleszünk mi szépen, remek kis családot kaptam ajándékba.

Mindent megteszek a boldogságunkért, és ha kell, a lányok is jönnek. Nem vagyok gyakorló vallásos, de hálát adok a mindenség teremtőjének, hogy kárpótol a veszteségemért.

Vége

2018. március 24.

Tiszakécske

Kiállításon XXX. fejezet.

Kiállításon  XXX. fejezet.

Írta: Kovács L István

   Szombaton délelőtt tíz órakor volt tervezve a kiállítás megnyitója. Ezért a péntek éjjelt egy hotelban töltötték.  Szerénának korán a galériába kellett menni, fölkészülni. Ármin azt mondta van egy kis dolga, de megígérte neki, hogy kilencre ott lesz. Mindjárt fél tíz és sehol sincs. De egyébként is súlyos terhet kapott a vállára, nem hiányzott a férfi miatti izgalom. Próbálta hívni, de nem vette föl a telefont a férfi. Szeréna rettegett, hogy baj érte talán, mert nem szokott soha késni, vagy ha mégis telefonál. De, mikor meglátta, hogy a folyosón közelít a két lányával hirtelen megkönnyebbült és sírva borult a nyakukba.

  -Hát Ti, és hogy-hogy közösen?

  Ármin értünk jött a repülőtérre, -mondta Yvett-, csak késett a gép, de most menj, rád vár mindenki.

Egy könnycseppet kitörölt Szeréna, melyet a sminkje bánt, de már nem volt mit tenni.

A nagy meglepetés a megnyitó végén érte. Az ünnepélyes, nagyon szép megnyitó után Ármin kért szót, ami a galéria vezetővel le volt egyeztetve. Oda lépett Szeréna elé.

  Kedves Vaszil Szeréna. Megkérlek, legyél a feleségem, és felé nyújtotta azt a gyűrűt, amit hónapokkal ez előtt ki választott az ékszerésznél, hogy azt szívesen viselné!

Szeréna meg sem tudott szólalni, de úgysem értették volna akkora ováció és taps követte az eseményt, csak Ármin nyakába borult. A lányai rögtön átölelték őket. Jött a gratuláció a közönség soraiból is. De végül is a vendégekkel kellet foglalkoznia. A családi ünnepséget későbbre, otthonra halasztották.

  A galériában késő délutánig maradtak, mindig jött valaki érdeklődő a művésznőhöz, kötetlen beszélgetésre, képet is vásároltak tőle. Az első napja szépen sikerült. Már délután öt óra elmúlt mikor haza tudtak indulni.

  -Ármin Te csibész, jól rám hoztad a frászt, miért nem mondtad, hogy késel, vagy, hogy nem érsz oda kilencre? És Ti lányok, nem jeleztétek, hogy ma, és hogy együtt jöttök. Hát ez nagy meglepetés volt.

  -Jaj anya, ne aggodalmaskodj már mindenért. - Mondta Sabine -. Ármin fölvette velünk a kapcsolatot és tőlünk már megkért. Leszerveztük ezt nagyon szépen.

  -Nekem is sikerült időben eljönni, a főnököm megértette, a családi esemény ott is fontos, így más kutatásban vettem részt, ami pont jókor ért véget, el tudtam jönni. - szólt közbe Yvett- Münchenben találkoztunk, onnan együtt repültünk haza.  Na, ne bőgj anya.

Ölelték meg a hátsó ülésen két oldalról a lányok. Haza értek és Ármin hozta a pezsgőt, már otthon a nagy családi eseményt meg kellett ünnepelni. A lányokkal való személyes találkozást és az eljegyzést. Ármin ételt is hozatott az ünnepléshez. A lányok fáradtak voltak, hiszen elég hosszú út volt mögöttük, aránylag hamar elmentek aludni. Így Ármin újra megkérdezte:

  Mondd biztos, hogy elfogadsz férjedül?

  -És Te biztos, hogy engem akarsz feleségnek?

  Igen! Teljesen biztos, tudod már legalább negyven éve.

  -Te bolondos, akkor még csak öt évesek voltunk, nagycsoportos óvodások, - nevetett a nő.

Igen, tudom, és az óta vagyok szerelmes beléd. Te meg játéknak vetted az egészet.

  -Szólnod kellett volna.

Most ezen ne vitázzunk, most szóltam.

  -Éppen ideje volt, nem kapkodtad el.

  És nevetve átölelte és mintha sosem akarnák abba hagyni hosszan csókolóztak.

  -Zsibbad a szám Ármin, menjünk fürdeni és feküdjünk le mi is. Kicsit fáradt is vagyok.

  Jó, édesem, menj fürödni, addig előkészítem az ágyat.

  -Ármin, van egy nagy meglepetésem. Egyik délelőtt, ha már Pesten járok, gondoltam elmegyek mindenféle szűrővizsgálatra…

  És beteg vagy, remélem nem találtak valami komoly, vagy súlyos dolgot? – vágott közbe a férfi.

  -De, nagyon súlyosat találtak.

Ármin felugrott, lámpát kapcsolt, hogy lássa kedvesét. Ideges lett és türelmetlen.

  -Ne ijedj meg, bár én is megijedtem mikor megmondta az orvos.

  Mit az? Az Isten szerelmére mondd már!

  -Babánk lesz, állapotos vagyok.

  De hát, hogy? Nem vagy még túl azon a koron? Persze örülök neki, de negyvenöt évesek vagyunk. Még ilyenkor lehet?

  -Borzasztóan ritka, de lehetséges, viszont nagyon veszélyes is. Azt hittem, hogy már elmúlt a ciklus idő, nem volt egy ideje menzeszem, hát ezt neked köszönhetem. Persze én is ott voltam. Csak most nagy kérdés mit csináljunk? Hiszen komoly kockázatai vannak a gyerekre és rám nézve is. És Sabine lányomnak lenne itt az ideje anyának lenni.

  És mit szeretnél, hogy gondolod a dolgot? Kihordod, fölneveljük, vagy megszakíttatod?

  -Te mit gondolsz, vállaljuk, illetve vállalod? Föl tudnánk nevelni? Állunk olyan jól, egészségileg, anyagilag?

  Ha vállalod a kihordást, a szülést akkor a legjobb orvosokat fizetem meg, akár külföldön is, a világon ott szülsz, ahol akarsz. Minden ellenőrzésre viszlek, minden vizsgálaton ott leszek.

  -Én akarom Őt, Ő is engem, mert akkor nem jött volna, és ha így áll a dolog igen vállalom. Holnap közlöm a lányokkal is.

  Akkor szervezhetem az esküvőt is?

  -Azt majd még megbeszéljük, még csak ma jegyeztél el.

És ölbe vette kedvesét körbe táncolt vele a szobában, ujjongott örömében Ármin. Majd óvatosan letette az ágyra, nehogy véletlenül megüsse valahol magát. Mellé feküdt hátulról megölelte, kezét a nő hasára téve, simogatva aludtak el.

2018. március 23.

Tiszakécske.

Folyt. köv.