A fuvola

A fuvola

Írta: Kovács L. István

Egy fuvola halkan sír az éjben,

szerenád, viszonzás reményében.

Akinek szól egy szép barna leány,

lehet, hogy nem is hallja talán.

Még sötét, és zárva az ablaka,

egyre jobban zokog a fuvola.

Mégsem lobban föl a gyertyafénye,

és a rózsaszál sem hull eléje.

Reményét vesztetten elcsendesül,

doboz alján mély álomba merül.

2016. február 29.

Tiszakécske

Kép: Agárdi Gabi 

Őrizni a régi időt

Őrizni a régi időt

Írta: Kovács L. István

Csendes, kopott öreg tanya,

rágja már az idő foga,

lyukas rajta a zsupfedél,

de a fala tiszta, s fehér.

Jár ide egy öreg néni,

a tisztaság őt dicséri,

ha elfárad, az udvaron,

megpihen egy kopott padon.

Megidézi a gyermekkort,

amikor itt, még élet folyt,

nagycsalád, s szeretet lakta,

amíg ő él, fel nem adja.

Pergeti a régi filmet,

végig nézi újra mindet,

mint jó katona a várban,

őrzi a rég elmúlt időt.

2016. február 29.

Tiszakécske

Biblia olvasó

Biblia olvasó

Írta: Kovács L. István

Alkonyfátyol borul a magányos csendre,

napi dolgait, már régen elvégezte,

egyedül maradt, így senkire nincs gondja,

de a Szentírást, azt soha ki nem hagyja.

Kezében egy könyv, megviselt fedéllel,

együtt kapta régen a keresztlevéllel,

az ablak mellé ül, ott még valamit lát,

és Isten igéinek átadja magát.

Ajkán csendes sóhaj, és boldog áhítat,

ahogy forgatja a sárguló lapokat,

olvassa az írást maga elé mondja,

gyarlóságért Isten hátha feloldozza.

Sötét lett a szoba abba kell, hogy hagyja,

de, a rózsafűzért így is elmorzsolja,

esti rítusának imával vet véget,

lelki békességgel nyugovóra térhet.

2016. február 28.

Tiszakécske

Kép: Leiterné Julika

Vadvízen

Vadvízen

Írta: Kovács L. István

A hegy sziklás csúcsa hósapkát visel,

melegszik az idő, lejtőin a nap tüzel,

olvadék víz zuhog alá, óriás robajjal,

vadvízi evezős egy könnyű csónakkal,

sziklatörmelékek  között bukdácsol,

a viharos szél vizet, embert korbácsol.

Evezőjével erőteljesen lapátolva,

csónakját ide, oda kormányozza,

hogy elkerülje a hegynek csapódást,

mert, az okozna nagy, nagy csalódást,

ha magányos túrája sikertelen lenne,

ha a győzelme, a zúgó vízbe veszne.

2016. február 27.

Tiszakécske

Kép: Hairichffy Kata

Cinke a fán

Cinke a fán         

Írta: Kovács L. István

Cinege lábáról, lekerült a cipő,

virágzó faágon vidáman trillázik ő,

hirdeti a tavaszt, hogy itt a kikelet,

messzire üldözték a csúf, hideg telet.

Pattan a rügy, feslik a bimbó minden ágon,

színes kabát van a cinege madáron,

dalával párját is hívja, készül a nászra,

fészket is építene a virágzó fára…

2016. február 27.

Tiszakécske

Kép: Kun István  (Cinke a fán)