Én késtem el

Én késtem el

Írta: Kovács L István

Néha még visszanézek rád,

pilláimmal integetek, úgy teszek,

mintha  homok lenne, benne,

vagy, valami csípné, a szemem,

és zuhanok egy mély csendbe,

fekete fátylak között valamit keresve.

Egy állomásra érek,

a vonat már elment régen,

leülök a peron betonjára,

mint gyerek, a lábammal kalimpálok,

rugdosom a sínt, mintha ő lenne hibás,

pedig tudom, én késtem el.

Esteledik, a beton hideg, fázom,

kedvetlenül indulok haza,

kezem mélyen a zsebemben,

benne csöndemet viszem,

album képei közé rejtem el,

úgy, hogy néha megtaláljon.

2017. május 30.

Tiszakécske

Életem, életed, életünk

Életem, életed, életünk

Írta Kovács L István

Úgy jöttél e földre,

hogy kijelölték utad,

sokan segítettek,

fogták a kezed,

ez nem volt jó neked,

hát ifjúi hévvel lázadtál.

Letértél az útról,

magad akartál menni,

vágyaid, terveid voltak,

majd te megmutatod,

megváltod a világot,

úgy gondoltad.

Egyedül maradtál,  

mindig előre mentél,

lassan, bukdácsolva haladtál,

olykor eltévedtél,

a járatlan úton kövek sebezték lábad,

de a lélek magányától jobban,

semmi sem fájhat.

Akkor megpihenve a távolba néztél,

nem láttad még, hol van a vég cél.

Rájöttél, úttörőnek is kellenek társak,

eltérsz a tervtől, módosítod,

érzed, valahol  várnak.

Békét kötsz lelkeddel,

visszatérsz az elrendelt útra,

nem haragszol sem magadra, sem az úrra.

Ha, majd megtérsz a természet kebelére,

visszanézel azt mondod megérte.

2017. május 30.

Tiszakécske

Gyermeknap

Gyermeknap

Írta: Kovács L István

Elszálltak az évek, anyám, apám elment régen,

szeretnék még gyermek lenni, hiányukat érzem,

hiszen, nem nagy kor még az én hatvan-pár évem.

Ha gyermek lennék, egyszerre ölelném anyámat, apámat,

saját gyermekemet, kicsi unokámat.

Hallhatnánk együtt kis unokám gyöngyöző kacagását,  

ahogy ölelőn fonná nyakunk köré kicsi karját.

Néznénk, hogyan cseperedik, ahogy az élettel ismerkedik,

könnyeznénk egy kicsit az érettségi bálon,

és büszkék lennénk nagyon a diplomaosztáson.

Hogy megérem-e, nem tudhatja senki,

de nekem régen jó volt gyermeknek lenni.

Gyermekek, unokák azt kívánom nektek,

szeretet és öröm ne csak gyermeknapon legyen.

2017. május 28.

Tiszakécske

Völgy a Hargitán

Völgy a Hargitán

Írta: Kovács L István

Ez a falu vége, vagy az eleje, nem is tudom,

nincs több ház, csak szálfenyők a hegyoldalon.

Hirtelen ér véget, nem ritkulnak a házak,

az utolsók szinte már a fák alatt állnak.

A földút hegyről jön, majd kaptatva hegyre megy,

a völgy ölében egy szusszanásnyit megpihen.

Tán nem is falu ez, csak egy karéjnyi házsor,

pár család lakott itt, ki fa vágó, ki pásztor.

Roggyant oldalú házak, szél bontotta tetők,

nyáj nélkül, árván burjánzó kövér legelők.

Más módi járja, már nem kell a hegyi pásztor,

Istállóban él a nyáj, hol teli a jászol.

Fejsze is régen csattant, már nem balta termel,

letarolják a fákat óriási géppel.

Kihalt, üres lett a völgy, elmentek a népek,

új világ jött a régit eszi az enyészet.

Szél zúg a házak fölött, a fákat tépi bőszen,

párafelhőkkel kergetőzik itt a völgyben.

Egy céltalan vándor, ki ép csak erre tévedt,

pihent egy percet s gondolataiba révedt.

Hová lettek az emberek, akik itt éltek?

Jólesne egy darab sajt nincs, akitől kérhet.

Tarisznyából gyűrt papír, néhány sort ír rája,

csak emléknek a völgyről s indul a dolgára.

2017. május 27.

Tiszakécske

Mosoly

Mosoly.
Írta: Kovács L István

A legszebb smink az arcon,
egy finom izom mozdulat,
egy barázda, mimikai kép,
fáradt arcod ettől lett szép,
nem kell a festék, rúzs, púder,
látod, az nem csábít úgy el,
mint mosolyban ragyogó arcod.
Kávédat kezedben tartod,
kerevet előtt a padlón ülve,
mert most ott kényelmes,
olvasol, írsz, vagy rajzolsz,
mert így érzed jól magad,
és nekem adod legszebb mosolyodat.

2017. május 27.
Tiszakécske

Kép: Hainrichffy Kata 

Mindenben...

Mindenben…

Írta: Kovács L István

Több ezer virága a rétnek,

szerényen- hivalkodón szépek,

csak egy ül rövid száron, árván,

mint a Nap, úgy mosolyog, sárgán.

Felismertelek.

Pillangó könnyed táncot libeg,

csábító illatok közt piheg,

most kedvére valót nem talál,

így, fáradtan kezemre száll.

Felismertelek.

Fehér felhő lebeg az égen,

vitorla a végtelen kéken,

szikrázón, ahogy szemed ragyog,

oly tisztán, mint legszebb mosolyod.

Felismertelek.

Millió csillaga az éjnek,

csak egy, ami ragyogón fényes,

egy, ami mindig irányt mutat,

ha eltéveszteném az utat.

Felismertelek.

2017. május 21.

Tiszakécske