A vén tekergő

A vén tekergő

Írta: Kovács István

Kopott szőrű vén tekergő,

alig volt már benne erő,

az úton át akart menni,

már nem lehetett fékezni.

A fejét érte az ütés,

innen már nincs menekülés,

életútja  végét járja,

tekergett a nagyvilágba’,

tudja Isten tán megszökött,

vagy kiverték, úgy lett üldözött.

Enni már régen nem kapott,

de sűrűn mérték a botot,

fekszik, reszket a négy lába,

kilátszik minden bordája,

oldalán éktelen sebek,

portól mocskosak, véresek.

Szemet senki nem vet rája,

„csak egy koszos, loncsos kutya”

magányosan lesz halála.

De egy ember mégis akadt,

ki a tekergővel maradt,

véres fejét ölbe vette,

vigaszszóval becézgette,

mondott neki egy szép mesét,

míg az le nem hunyta szemét,

amíg a láng el nem lobbant,

s a szív utolsót nem dobbant.

Keresett egy méltó helyet,

eltemette a vén ebet.

2015-08-27

Tiszakécske.

Vágta a réten

A hintaló kalandjai 2.

Vágta a réten

Írta: Kovács István

Hó, ho, hó

hintaló,

tarka szőrű kis csikó,

süt a nap az égen,

vágtatunk a réten,

pipacs, margaréta, búzavirág,

de szép színes itt a világ,

csillagvirág, szarkaláb,

szép pillangó száll reád,

tarka szárnya izeg-mozog,

elcseni a virágporod,

körbejártuk a nagy rétet,

láttunk sok-sok bogár népet,

zümmögő méhet,

ki gyűjtötte a mézet,

szöcskét, tücsköt, hangyát,

pókot, ahogy húzta fonalát,

vakondtúrást, ürgelyukat,

kapkodtuk is a lábunkat,

a vágtában megtorpantunk,

mert kis patak állta utunk,

itt a parton megpihentünk,

dús füvében lehevertünk,

de ebédidőt jelzett gyomrunk,

így hát gyorsan felugrottunk,

egy vágtában haza mentünk,

asztalon várt a levesünk,

gyere hamar mossuk kezünk,

hó, ho, hó kis csikó,

kalandozni jaj de jó.

2015-08-26

Tiszakécske.

Szerep

Szerep

Írta: Kovács István

Papírra írt érzelmek,

fájdalmak és örömök,

csalódások, szerelmek,

viszonyok a világgal,

és embertársainkkal,

egy magasztos érzéssel,

múlttal, jelennel , jövővel,

egy-egy szelet belőlem,

vagy akár belőled,

ha magadénak érzed.

Szöveg vagy vers?

Csak játék a betűkkel,

ponttal és a vesszővel,

szavak egymásra vetve,

céltalan semmibe veszve,

hang, pusztába eresztve?

Vagy szikra, mely lángot vet,

és terjed, mint a láva,

pusztítva mindazt, ami

akadály és útját állja,

hogy az üszkök alól,

ébredjünk egy más világra.

Ítélkezni nem tisztem,

ahhoz túl keveset tudok,

de elmondom, mit érzek,

mert ebben a darabban,

ha csak bohóc is, de még

én is, szereplő vagyok.

2015-08-26

Tiszakécske.

Csillagközi kalandok

A hintaló kalandjai 1.

Csillagközi kalandok

Írta: Kovács István

Hó, ho, hó

hintaló,

tarka szőrű kis csikó,

száguld velem

álom szárnyán,

a holdfényes

csillag-rétek

 hét határán,

érintettük Nagy Medvét,

húztuk Göncöl szekerét,

Pegazussal versenyeztünk,

Nagy Kutyától menekültünk,

mérgesen fújt ránk a Bika,

gyorsabbra vettük az iramot,

a Rák nem figyelt,

s nekünk tolatott,

ezen az Oroszlán jót kacagott,

a Vízöntő nyakon öntött,

mikor a reggel,

éppen ránk köszöntött,

helyzetünket Mérlegelve,

visszatértünk ébredezve.

Hó, ho, hó kis csikó,

kalandozni jaj de jó!

2015-08-25

Tiszakécske.