Ázott
madárka!
Írta:
Kovács L. István
1972 ősz, kórházból ment vissza a
kollégiumba, édesanyját látogatta meg.
Nagyon szép őszi este volt, felhők alig
látszottak az égen, de valahonnan mégis eső utáni, friss illatot hozott az esti
szellő, a csillagok azonban zavartalanul ragyogtak az égen. Sietnie kellett volna,
az házirend nem tűrte a késést, mégis ráérősen ballagott a villamosmegálló
felé.
Akkor még Miskolc egy szép, de a vasgyár
miatt, poros, koszos nyüzsgő város volt.
Már látszott a megálló, mikor egy
zsebkendő méretű felhőből ömleni kezdett az eső, mint ha kilyukadt volna egy égi
víztartály.
Esernyőt nem látott senkinél, hiszen az
idő nem indokolta, hogy azt is vigyen magával, aki útnak indul.
Pillanatok alatt bőrig ázott, aki az
utcán járt és hirtelen nem tudott menedéket találni magának.
A villamosmegállóban egy sötétbarna hajú lány
állt, amint közelebb ért hozzá, köszönt, de meg is sajnálta szegényt. Látásból
ismerte, hiszen a kórházban dolgozott, ahol anyja feküdt. És, bár ő is megázott,
a lány vékony alakja, vállon alul érő haja, annyira vizes lett, és oly
esendőnek, védtelennek tűnt, hogy felkínálta csöpögő zakóját.
Mosolyogva köszönte, de nem kérte, hiszen
abból is csurgott a víz. Beszélgettek, kiderült, hogy egy darabig együtt
villamosoznak, a lány Diósgyőrben lakott, a fiú a Perecesi elágazásnál szállt
le, busszal ment tovább.
Beszélgettek, arcukat mosta a lágy őszi
zápor, miközben nézték a csillagokat, és csodálkoztak rajta, hogy ily gyönyörű
csillagos égből, hogy tud oly hirtelen, ilyen eső esni.
A hölgy húszas évei derekán járhatott, a
fiú másodéves ipari tanuló volt, tizenhat éves. Buzgott benne a fiatalság, de
nem kezdett ki a lánnyal.
Annak ellenére, hogy eláztak, mint két
kismadár, és már fáztak is a nyitott villamoson, jó hangulatban váltak el.
Még kétszer látták egymást a kórházban,
de köszönésen kívül, csak mosoly és tisztelet volt közöttük.
Az édesanya haza mehetett a kórházból, és
ők soha többé nem találkoztak!
Viszont volt egy romantikusnak tűnő este,
ami akár a lányban is nyomot hagyhatott!
__________________________
Az életben történhetnek jelentéktelennek
tűnő dolgok, amiről később kiderülhet, akár jellemformáló hatásuk volt, van,
lehet.
Mindig tisztelte a női nemet, föl sem
merült benne a helyzettel való visszaélés lehetősége. Mondhatná bárki, mert egy
tacskó, kölyök volt. Lehet, de az óta, is különös tisztelettel van a nők iránt.
És, jó rá visszaemlékezni!
2015-12-27
Tiszakécske.
A képet: Erdei B Ágnes festette
