Míg a szívem dobog

Míg a szívem dobog

Írta: Kovács L István

Az emlékek akkor is fájnak, ha szépek,

ha már nincs velünk,

kit valaha mellénk rendelt az élet.

Megszülettem, ölelt, ringatott a szülők keze,

óvták lépteim, figyelték életem,

hogy amit kaptam az útra, mit kezdek vele.

Lett iskola, és munkatárs, barát, ismerős,

lazább és erősebb kötődés,

szerető, egymásért kiálló, felelős.

Bármilyen hosszú is az élet kegyetlenül véges,

eljön az idő mikor menni kell,

a búcsú fáj, a folytatás nélküled rémes.

Mégis, könnyek nélkül, gondolok rátok,

tőletek vagyok, aki lettem,

eltávozott szülők, testvérek, jó barátok.

A szélben emlék gyertyák lángja lobog,

hogy voltatok, köszönöm nektek,

velem-bennem éltek, míg a szívem dobog.

2017. október 30.

Tiszakécske

Kép: Web.

Verőfényes reggel

Verőfényes reggel

Írta: Kovács L István

A láthatáron felkúszik az aranyló Nap,

fény nyilakként szórja szét a sugarakat,

ahogy a legszebb tűzijáték, magasra repülnek,

és az égen, mint virágszirmai szétterülnek.

Még a hálóingedben állsz az ablak előtt,

kezedben forrókávé, s nézed az ép felkelőt,

arcodon, lelkedben nyoma sincs az éjnek,

mint ki fürdik, átadod magad a fénynek.

Árad, átölel, éltet a bársonyos meleg fény,

lelkesít az új nap hozta friss remény,

az ígéret:  ma jobb lehet minden,

mosolyogsz,  és veled mosolyog az Isten.

2017. október 29.

Tiszakécske

Töklámpa: Zsolnai Tímea alkotása

Vándor dal

Vándor dal

Írta: Kovács L István

Elindultam egy hosszú útra,

tudtam nem lesz könnyű túra,

de, keresnem kell helyemet.

Rég bolyongok, járom a világot,

helyet sehol nem találok,

hol otthon érezném magam.

Akadtak jó emberek, hívogató tájak,

szegény viskók, fényes várak,

de, maradni sehol nem tudok.

Elém a szerencse soha nem feküdt,

érzem, idegen vagyok mindenütt,

de szégyent sehol, senkire nem hozok.

Rájöttem ott van az én hazám,

hol ölében ringatott anyám,

már tudom, merre van a helyes út.

Magam előtt látom a tájat,

hol nem feledtek, mindig vártak,

bölcsőm és otthonom ez a völgy.

Innen indított útnak az élet,

ide most csendben visszatérek,

lehajtott fejjel, mint tékozló fiú.

2017. október 28.

Tiszakécske

A kút gémje

A kút gémje

Írta: Kovács L István

Vándor csodálkozik, ha arra jár,

mi néz fel az égre?

Egy lábon álló vízimadár,

vagy egy kútnak gémje,

mely ép nem hajol,

vízért a mélybe.

Messzire látszó jelző őr,

nyakáról  kútostor lóg,

akár egy kanalas csőr,

kanala szikkadt faveder,

vízzel kínálja az utazót.

Olykor nyikorog,

óvatosan helyesel,

hintáz, bólogat,

mint mérleg, ha terhével

egyenlít súlyokat.

Égő torok, száraz gyomor,

ital nélkül nagy teher,

alámerül, nagyot kortyol,

kút mélyből  a faveder,

s bőven kínálja a szomjazót.

Majd mélyen hajol újra,

vándor, töltsd meg kulacsod,

indulj tovább az útra,

ahol álmaidat kutatod,

a tudás gémnek,  tanulás a kútja.

2017. október 27.

Tiszakécske

Kép: Imre Földesi