Ezüst naplemente

Ezüst naplemente

Írta Kovács L István

Két ember messze a távolba néz,

szívük mint a pille, mégis oly nehéz,

együtt fürödtek az élet tengerében,

lágyan ringatóztak,

akkor is, ha éppen tajtékzott habfehéren.

Hajukat ezüstre cserzették az évek,

szép volt, ami elmúlt szeretetben élnek,

a Naplementét nézik  összebújva,

a férfi szól, a nőt átölelve:

Én ugyan így tenném, ha elkezdhetnénk újra…

2017. július 29.

Tiszakécske

Kép: G. Faraone 

Lánybúcsú

Lánybúcsú

Írta: Kovács L István

Hálót szőtt köréd a szerelem,

karikagyűrű csillog a kezeden,

a leány élet búcsút vett tőled,

egy szó,  és asszony lesz belőled.

Egymás mellett álltok, így döntöttetek,

„jóban-rosszban” esküt tettetek,

Ő rád bízta magát, Te ő rá magadat,

sose feledjétek, az elhangzott szavakat.

Ma boldog az ünnep, nagy a vigalom,

finom étel, ital, torta az asztalon,

zene és tánc, a násznép járja,

mindenki fölkér egy menyasszonytáncra.

Dobálják a bankót egy fordulóra,

sietnek nagyon, mert ketyeg az óra,

leteszed szépen a menyasszonyi fátylat,

magadra öltöd menyecske ruhádat.

Innentől kezdve indul a móka,

nagy kaland vár az élet hajóba’,

legyél bárkádon olyan vitorla,

mi nem szakad el az élet viharba'.

A párod olyan árboc legyen,

mi nem törik, nem hajlik a tengeren,

tart erősen, ha feszül a vitorla,

és lágyan ringat a hullámzó habokba’.

2017. július 26.

Tiszakécske

Majd holnap

Majd holnap

Írta: Kovács L István

Még nem múlt el semmi, csak félbe maradt,

érzés, gondolat, ecsetvonás, egy mozdulat.

Az óra, még halkan ketyeg, számolja az időt,

mutatói más-más ritmusban járják a keringőt.

Gyertya lobbant bizonytalanul, imbolyogva,

elalszik, hogy fénye helyét a holdnak adja,

ki óvatosan lopakodva épp beles az ablakon,

és fekete árnyékot maszatol a falon, az asztalon.

A mély csend ráül a kanálra, bújik az üvegbe,

az ecsetről lecsöppenve sűrűsödik egyre.

Már, mintha az óra sem ketyegne tovább,

elszenderülve süppedünk az éj bársonyába.

Még nem múlt el semmi, majd holnap újra ébred…

2017. július 26.

Tiszakécske

Kép: Viktor Szekeres 

Ima egy barátért

Ima egy barátért

Írta: Kovács L István

Uram!

Barátom lelkét régmúlt idők dolgai kavarják,

mely, tejfehér ködből fölsejleni látszik,

egy mélyen szunnyadó emlék bújócskát játszik.

Életének csónakja kétségek hullámain vergődik,

nem gyakorlott evezős, lelke megfenekleni  látszik.

Kérlek, a kellő pillanatban old fel zavarát,

segítsd, hogy jó döntéssel mentse ki magát,

hogy kedélye, lelke ne sérüljön jobban,

öleld magadhoz, légy vele a gondban.

Kérlek Uram figyelj rá, őrizd hívedet!

Köszönöm neked!

Ámen!

2017. július 24.

Tiszakécske

Ódon falak

Ódon falak

Írta: Kovács L István

Nem a múltban élek, csak ott lakom,

hol ódon idők nyoma van a falakon,

hol nem nyomaszt a modern sivárság,

és a szürkeségben ritka vendég a vidámság.

A nagy tükör vonz, nézd, csodás a formája,

benne mennyi szeretet  és a mester munkája,

a függöny illatos nehéz brokát, a szék a pad,

mind, mind pihentet megnyugvást ad.

A munka, a tanulás, a mindig rohanás,

a poros, füstös város az egymás taposás,

fullasztó, szeretet nélküli szürke napok,

de, a régi falak között itt, itthon vagyok.

Ha szürkén fáradtan érek haza, leülök, olvasok,

(zaklatottság alél, átjár valami szellemi erő),

a tükörben már színes egyéniség  vagyok,

nem a múltban élek, de élni innen indulok.

2017. július 22.

Tiszakécske