Tanyasi éj

Tanyasi éj

Írta: Kovács L. István

Mint egy lábon álló gém,  

nyakát  ég felé nyújtja,

nincs már neki jövője,

csak nagyon hosszú múltja.

Kutya sem csörget láncot,

és nem jár öröm táncot,

ha haza tér a gazda,

kis éji nyugalomra.

Udvarra bámul a Hold,

régen itt nagy élet volt,

lábasjószág, szárnyasok,

kecske, birka, malacok.

Elcsendesedett minden

elszökött az élet innen,

lejárt a tanyák világa,

s mint az éj,rátelepül

a feledés homálya.

2016. július 30.

Tiszakécse

A megbocsájtás

acélszikrák  19.

A megbocsájtás

Írta: Kovács L. István

Bántottak?

Szúr a tüske?

Dolgozd, fel és lépj tovább.

Az igazi megbocsájtás az,

ha nem is haragszol.

2016. július 30.

Tiszakécske

Holt-Tiszánál

Holt-Tiszánál

Írta: Kovács L. István

Hallgatagon oson az este,

víz tükrén hintázik a csendje,

fák között motoz még az élet,

de már ott is pihenni térnek.

Nézem és hallgatom a csendet,

még a Nap visszakacsint egyet,

de, ott szemben, már a hold ragyog,

számba veszi a sok csillagot.

Mint csősz, kinek őrzés a dolga,

és fölmászik egy magas dombra,

fenn az égbolton velük biceg,

míg az éjszaka álmot piheg.

2016. július 28.

Tiszakécske

Habcsók

Habcsók

(nyáresti romantika)
Írta: Kovács L. István

Könnyed, lágy szeretet,
melengeti szívedet,
jólesik, elandalít az ölelés,
csók a kérdés, csók a felelés,
hogy több legyen, hamar add vissza,
mert, szív tortának csók a habja.
S ha langyos nyár este sétára hív,
és közben lágyan muzsikál a szív,
meg, meg álltok a lámpák alatt,
ízlelgetni habkönnyű csókokat...

2016. július 27.

Tiszakécske

Tűbarátnők

Tűbarátnők

Írta: Kovács L. István

Lányok, asszonyok gyülekeznek sorra,

ma mindahánynak itt van fontos dolga,

halkan beszélgetnek, aprót nevetve,

most kicsit minden gond el van feledve,

vagy legalábbis pihenőre tették,

hogy  vidámabban töltsék el az estét.

Az táskáikból kipakolnak szépen,

színes fonal, olló, tű terítéken,

megannyi tarka posztó, hímzett vászon,

virágminta terítőn, kispárnákon,

a kicsi unokának félkész baba,

nagylánynak  ünnepre díszes rokolya.

Ezer kincs, mit elsorolni oly nehéz,

nézzük hát, hogy dolgozik az ügyes kéz,

tűt befűzve rajzolt  mintát öltöget,

hurkot, láncöltést, vagy keresztszemest,

van ki sálat, sapkát köt már télére,

hogy kész legyen, van még hozzá féléve.

Szépen csendben telt nekik a délután,

megbeszélték egymással a technikát,

ki mit, hogy varr, hogy süt, és holnap mit főz,

intrika nem volt, mégis kiment a gőz,

esteledik, családja vár mindenkit,

puszi cuppan, egy hét múlva ugyan itt.

2016. július 22.

Tiszakécske