Alkonyat

Alkonyat

Írta: Kovács István

Fiatal énemre a kor,

úgy rakodik, mint szürke por,

emlékekre fátylat terít,

de vérem még nagyon hevít.

Én még megmásznám a hegyet,

megállítanám a szelet,

lehoznék ezer csillagot,

mi az égen, ott fenn ragyog.

De már a csillagok neked,

hol ragyognak, ott kellenek,

sétáljanak fenn az égen,

mi meg itt lenn kéz a kézben.

Este összebújva, csendben,

régi-régi dalt dúdolunk,

néha nevetve táncolunk.

nem számítanak az évek.

Azt akarom, hogy még élvezd,

minden szépségét az ősznek,

S én még érezni akarom,

kezed melegét homlokomon.

2015-02-25

Tiszakécske

Menyasszonyköszöntő

Menyasszonyköszöntő

Írta: Kovács István

Megkérték kezed,

rab lett a szíved.

Fejeden fátyol,

szép szemed ragyog

a boldogságtól,

arcodon mosoly,

kezedben csokor,

angyalnak öltözve,

indulsz egy „börtönbe”,

hol boldogság vár.

Vissza út már nincs,

szíveden bilincs,

alatta egy kincs,

csak az övé vagy,

egy életre már.

Asszony lett neved,

égjen a tüzed,

tőled lesz meleg,

a családi fészek.

Sok boldogságot,

adjon a férjed!

2015-02-18

Tiszakécske

Tavaszi kép

Tavaszi kép

Írta: Kovács István

Tavaszi szél leng,

madárének zeng,

a réten nyílik,

sok tarka virág,

szép ez a világ.

Fák rügye pattan,

madárcsók csattan,

épül a fészek,

vidám az élet.

Csobog a patak,

egy nyuszi szalad,

és bokor alatt,

szoptat két fiat.

Fák lombja között,

gerle pár dúdol,

s ágról-ágra száll,

szerelem tombol,

közöttük is már.

Hangyák, bogarak,

násztáncot járnak,

messze már a tél,

itt új élet kél.

Földből kel a mag,

új kalászt nevel,

mint kis gyermeket,

az anyai kebel.

Tele a szív is,

kék boldogsággal,

szép szerelemmel.

Új reményekben,

hisz még az ember.

2015-02-17

Tiszakécske

Magányosan

Magányosan

Írta: Kovács István

Nehéz az élet, fáj a szívem,

engem bántottak már oly sokan,

de még reménykedve keresem,

vajon a boldogság merre van.

Míg a magány csöndjét hallgatom,

a tónál egy fa alatt ülve,

a habokkal ring gondolatom,

s a szemem messze elrévülve.

Ha egyszer leáll majd a szívem,

és többé nem dobban már újra,

vajon lesz akkor kinek könnye,

záporként a síromra hullna?

Majd ha végül eljön az idő,

és örökre lecsukom szemem,

lesz valaki, ki fájdalommal,

megtörten suttogja el nevem?

Ha már nem koppannak lépteim,

és ajkamon nem csendülhet szó,

kiben élnek emlékképeim,

ki mondja neki én voltam jó?

Megszólít egy hang, mélyen belül,

nem dőlt még össze ez a világ,

vár még rád sok vidámság, derű

nem kell még a sírodra virág.

2015-02-15

Tiszakécske

Farsangi játék

Farsangi játék

Írta: Kovács István

Átváltoztál kicsit, jelmezbe bújtál,

Félre vezetni, becsapni akartál,

Dögös ruhában, vörösen izzik hajad,

Szinte lángra kap tőle a fekete kalap,

Lángvörös hajadnál égetőbb a csókod,

Itt-ott lyukas lelkemre Te adod a foltot,

Hamis, rút szavaid harsányan csattannak,

De alattuk halkan szól a gyöngyharang,

Hiába öltöd fel boszorkányos jelmezed,

Alóla kilátszik gyönyörű kék pendelyed,

Öltözhetsz Te démonnak, vagy bárminek,

Hogy ki vagy, elárulja szép kék szemed,

Haragos képet vágva, magadban mulatsz,

De szád sarkában ott van szelíd mosolyod,

Benne szíved csücske, mint a nap úgy ragyog,

Tükör előtt ülve tölthetsz néhány napot,

Magadra ölthetsz százféle csúf maszkot,

Te szentül, és komolyan azt hiheted,

De előlem még sem takar el jelmezed,

Ám érdeklődve, szívesen megbámulom,

Legyen közös az ünnepünk, elárulom,

Tőled gyönyörű a jelmez és a napom.

2015-02-05

Tiszakécske