Ropog a hó

Ropog a hó

Írta: Kovács L István

Léptem alatt ropog a hó,

rég átázott a hótaposó,

de fogva tart az erdő,

az égre nyúló kopasz fák,

a halkan összekoccanó ág.

Arcomba harsány illatot lehel,

a fák, az avar fanyar párája ölel,

a hó alatt lélegző anyaföld,

hullt levélből humuszt érlel,

így viaskodik a faggyal, a téllel.

Egy ágról kis hó a nyakamba hull,

kósza napsugár lökte le bátortalanul,

kicsit gyenge még ép, hogy világít,

próbálja melegének van-e ereje,

hívogatja a hóvirág apró feje.

Szürkül az ég, esteledik,

lassan- lassan haza ballagok,

néhányszor  még beszívom mélyen,

az erdőt, annak fanyar illatát,

s léptem alatt ropog a hó.

2019. január 27.

Tiszakécske