Hol egykor…
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Hullámzó aranykalászt
lengetett a szél,
suhant a kasza, s rendre
dőlt a gabona,
mit lányok, asszonyok
szedtek marokra,
a Haza ünnepén, abból
sült az új kenyér.
.
De a gőgös kivagyiság
odáig jutott,
hogy a jó aranykoronás magyar
földbe,
veszélyes hulladékot,
mérget termő,
tájidegen vetőmagot
hozott.
.
Keltek, nőttek a gyárak
egyre nagyobbra,
egy nem tetszett, így
hoztak még párat,
s ha hallatták szavukat,
az volt a válasz:
balga nép mit beszélsz,
fog be a szádat.
.
Benn forr a düh, egyre nő
a harag,
s ha egyszer mégis
kitörne a vulkán,
vajon minden kő kövön
marad,
vagy összeomlik a vár, mert nincsen alap?
.
Hol egykor, békés, dolgos
emberek éltek,
ma még sötét,
kilátástalan a holnap,
az emberek az erőszakkal
dacolnak,
hiába, egy tollvonás
elhallgattatja a népet.
.
2023. 08. 22.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése