Dübben a medve

 

Dübben a medve

Írta: Királdi-Kovács István

 

Vas és szénszagú füst száll az égre,

még egy lapáttal dobnak a szénre,

szikra repül szerte, a pattogó tűzből,

kiveszik a vasat az izzókatlan mélyről.

 

Felülete forr, éppen, hogy nem folyik,

képlékeny, fölhevült legalább ezer fokig,

döngve remeg a Föld, dübben a medve*,

kihozza a vasból, ami bele van rejtve.

 

Nyúlik, alakul az acél serénykedik az ember, 

nem tudni még szerszám lesz, vagy fegyver,

ő ügyesen kibontja, mint a szakma mestere,

nem fegyver lesz abból, földet szántó eke.

 

Kandeláber oszlop, vasúti sín, korlát, és rácsok,

mi sötétben világít, veszélyben óv, vigyáz rátok,

szerszám erdőre, mezőre, bányásznak a föld mélyébe,

izzik a vas dübben a medve*, a mesternek jó a kedve.

 

Ha kell, tudna kardot, akár ágyút is csinálni,

de a munkájával is békét akar szolgálni,

hasznos alkotással védeni az embereket,

kivenni kezükből a gyilkos fegyvereket.

 

Béke kell és építő munka, virág a rétre,

vidám gyerekek iskolába, játszótérre.

A műhelyből vas, szén, izzadság szaga száll,

dohog a kohó, és súlyosan, döngve kalapál.

 

2022. 09. 28.

Tiszakécske.

 

*medve= nehéz gépikalapács