A
Postás
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Hatalmas táska húzta a
vállát,
benne vitte levelek
százát,
Üdvözletet,
szerelmi vallomást,
születési értesítőt, s
olykor gyászt.
.
Ha esett, vagy izzón
tűzött a Nap,
fáradhatatlanul rótta az
utcákat.
Lépcsőzött emeletről
emeletre,
minden címzett számított
a levelekre.
.
Mindig mosolygot, volt
pár kedves szava,
mint némi kincset, úgy
adta a levelet oda.
az ifjú hölgyeknek
csibészesen bókolt,
asszonyoknak csak úgy
szóban kezet csókolt.
.
Megfárad a lába, válláról
lekerült a táska,
nincs is már annyi
küldemény, sem levél,
a postásokat leváltotta
az e-mail,
az elektronikus levélre
nem kell bélyeg.
.
Csak nyomj egy enter ez a
lényeg,
Nem számít az utcák
hossza, sem az emelet,
Süt a Nap vagy esik,
megkapod a levelet,
mindegy hogy mi benne az
üzenet.
.
De hiányzik a gesztus, a
kedves szó,
a csibészes kacsintás, a
mosolygó arc,
a kapcsolati tükör,
embertől-emberig,
Kapocs volt Ő, a postás,
a hírvivő.
.
2023. 04. 20.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése