Úgy menni el...

 

Úgy menni el…

Írta: Királdi-Kovács István

.

Úgy menni el, hogy közben maradni,

Lábam nem indul, az eszem és szívem menne,

próbálgatom a szárnyaimat, nem emelnek fel,

vergődöm, a levegőt csapkodom szárnyaimmal,

fel-fel ugrok, de a gyökerek nehezen szakadnak el,

hiányoznátok is talán, pedig előbb-utóbb menni kell,

búcsúzva, vagy a nélkül indulni el.

Ez a hely nem nekem való, pedig ide születtem,

ez a mocsár, ez a nádas a hazám,

ide rakott fészket apám, és anyám.

Farkasok tanyája lett e tájék, markoló tépi a nádat,

dózerek hada töri, változtatja meg a tájat,

hiába rikoltunk, siratjuk a fészket,

a dübörgő gépek elnyomják az egészet.

Úgy menni el, hogy közben maradni?

De hol, hol van az a hely, legalább egy talpalatnyi?

.

2023. 04. 07.

Tiszakécske.

 

Kép: kivés Ilona