Ki tudja

 

Ki tudja

Írta: Királdi-Kovács István

.

A tóparti sétányon kopaszodó fák,

hulló sárga levélszőnyeget terítenek,

túloldalt barnára öregedő nádak,

zörgetnek száraz, törött leveleket.

.

A víz felszínéről áttetsző pára száll,

belőle nedves, nyúlós köd szitál,

a természet gyászruhája ez,

mely most oly közel áll a szívemhez.

.

A parton elárvult pad, mellette asztal áll,

e nedves őszön már nincs, ki erre jár.

Törzshelyünk volt, pedig sosem ültünk ott,

de álmainknak mindig jó otthont adott.

.

Nézem a vizet, kinyújtom kezem,

mintha ott állnál, szemben velem,

csak takar a nád, és az áttetsző pára,

hívlak, de hangom elnyomja egy varjú károgása.

.

Szél hintázik az ágakon, leveleket tép,

az idő, és az ősz, méltósággal tovább lép,

lassan a tavat megkerülve indulok én is,

ifjúságom, ki tudja, hátha ott talállak mégis.

.

2023. 10. 21.

Tiszakécske.