Erőn
felül
Írta: Királdi-Kovács István
.
Óh!
Mennyi minden nyomja az ember vállát,
szeretet,
és békevágy tölti ki minden álmát.
Küzd,
reménykedik, imát mond Istenéhez,
nem
érti miért nyúl emberkéz a fegyveréhez.
.
Hiszen
oly sok feladat volna, mit megoldani kéne,
pusztítanak
az elemek, nem kellene fegyver a kézbe.
Viharok,
árvizek, aszály, és még ezernyi csapás,
de
ez mind nem elég, emberek hol van a tudás?
.
Hol
van, mi előre vinne, hol az alkotó, építő elme,
ölni,
rombolni nem kihívás az az ostobák terve.
A
leromboltat újra, jobbra kell felépíteni, de mi az ára,
ha
az ember nem tud vigyázni értékeire, sem magára.
.
A
nehézségek után a jobbat, reméljük, várjuk,
de
vajon felnövünk- e végre már hozzájuk?
Oly
sok szűkesztendő telt el, számolni sem tudjuk,
a
jobbnak, mindig csak az ígéretét kapjuk.
.
A
csapás, ha sárba is tipor, valahogy felállunk mindig,
erőn
felül kapaszkodunk egy sokkal magasabb szintig.
Soha
nem adjuk fel a reményt, még bízunk, hiszünk,
a
gondviselésben, míg utolsót nem dobban a szívünk.
.
2023.
11. 05.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése