A félelemkeltés bűne

 

A félelemkeltés bűne

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hangja még nem hallik, de remeg a föld,

Messze jár, a lélek máris félelmet ölt.

Nyikorgó lánctalpa szántja a betont,

Nagyot böffen, s néhány házat lebont.

.

Hol élettenger ringott, pipaccsal tarkítva,

Holt lelkek, könny, és vértenger borítja.

Sivatag, zöld mező, föld, levegő, vagy tenger,

Keresem vajon hová lett belőle az ember.

.

Keresem, hol a béke, az isteni szeretet igéje,

Békét hirdet, de áldja, ki fegyvert fog kezébe.

Hatalomra törők, dőre játéka élettel, halállal,

Nem jön csata mezőre, nem ül tárgyalóasztalnál.

.

Éhínség, nyomor, és fertő jár nyomában,

Ő mit sem érez belőle, fenn a palotába.

Nem hallatszik oda lánctalpak nyikorgása,

Repülőről dobott, vagy kilőtt bomba robbanása.

.

Milliók menekülnek, árvíz, aszály, háború elől,

Menekülnek, de már nincs hova, a világ összedől.

A gyárakból ömlik a fegyver, nincsenek gátak,

A tartópillérek inognak, van ahol már nem is állnak.

.

Ma már nem divat kiállni, megvédeni a hazát,

Láttam már egymást ölni testvért, fiút, és apát,

Mert más istennek hódolt, mást mondott a párt.

Keresem a tiszteletet, a becsületet, az embert magát.

.

Feldúlt föld, épület, gép, és emberi roncsok,

Nagyobb lett az ország, több a mocsok,

Mondd ki, és mit nyert, ki viszi magával a koncot.

Ki tartja el a rokkantakat, mit a háború ontott?

.

Volna még kérdésem millió, válasz nincs egy sem,

Terror, erőszak, hadművelet, és katonának kell mennem.

Még ők kérnek hitet, lojalitást, mi végre?

Mikor lesz elég a milliók, eddig elhullott vére?

.

2024. 04. 24.

Tiszakécske.