Rendíthetetlen
hit
Írta: Királdi-Kovács István
.
Fölnézel,
a felhőkben Istenedet látod,
neki
szól, hozzá száll minden imádságod,
a
keresztet magadra nagyon sűrűn veted,
nincs
mi megrengetné benne erős hited.
.
Hazád
most kegyetlen bombák földje,
ott
ma sok élet, ártatlanok vére hull a földre.
Mégsem
kérdezed meg „HOL VAGY ISTEN”?
Míg
imádat mondod, érzed, veled van a hitben.
.
Mert
hiszed, nem Isten műve e szörnyű gyalázat,
ember
az, kinek tettére nincs semmilyen magyarázat.
Igaz,
embersége bennem erős kételyeket ébreszt,
vajon
meddig megy el, vajon még mire képes?
.
A
lator kezéből senki nem veszi ki a fegyvert,
hiába
öl, s tesz földönfutóvá oly sok embert.
Ő
öl, a világ tanácskozik, kerekasztalnál ötletelnek,
nálatok
rakéták hada süvölt, lánctalpak dübörögnek.
.
Te
hiszel, hiszed, hogy egyszer a borzalmaknak vége,
hogy
az imák eljutnak, s meghallgattatnak az égbe.
Hogy
egyszer gyógyulni kezdenek a sebek,
egyszer
békés, nyugodt álomra hajlanak a fejek.
.
Te
akkor is majd fölnézel az égre, Istenedet látod,
neki
szól, hozzá száll, hála imádságod,
a
keresztet magadra akkor még sűrűbben veted,
nincs,
nem volt mi megrendítené benne erős hited.
.
2024. 11.
08.
Tiszakécske.