Nem én tagadtalak meg

 

Nem én tagadtalak meg

Írta: Királdi-Kovács István

.

Még nem elég? -pedig már elvettél mindent, amit lehet,

megtört a hit, térden a remény, megalázva a becsület.

Állítólag a békéért harcolsz, de az agresszor oldalán,

egykori elnyomók, ma gyilkos utódai előtt szalutálsz.

.

Nem mi tagadtunk meg, te nem ismered el, ki nem a híved,

Nem érzed tetteid súlyát, teher vagy, és rossz a híred.

Mi jár a fejedben? -nem tudom a választ, s tán kérdezni is kár,

hogy veled országunkra, s benne ránk milyen jövő vár.

.

Emlékszel? Buszokkal hoztad a népet, hogy tapsoljanak neked,

változott az irány, nem érzel irántuk mást, megvetést, gyűlöletet.

Nem mi tagadtunk meg, te élsz kordonok és függönyök mögött,

és nem ők tagadtak meg, te élsz hamis illúziók között.

.

Ki téged kritikával illet, szerinted a hazát gyalázza,

pedig hiába hiszed, nem te vagy a Magyarok országa.

Sokszínű e nép, eleve hét ősi törzs egységéből jött létre,

és ennyire széjjel a lelkeket soha senki nem tépte.

.

Nem mi tagadtunk meg! Te illeted gyalázó szóval, ki mást gondol,

s ha bátran ki fejti nézetét, híved, azonnal fellázad, tombol.

Pedig minden megbeszélhetnénk, ha a gőg helyett együttérzés lenne,

Tudod nem repül madár, ha egy szárnya béklyóba van verve.

.

2024. 10. 24.

Tiszakécske.