Rendíthetetlen hit

 

Rendíthetetlen hit

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fölnézel, a felhőkben Istenedet látod,

neki szól, hozzá száll minden imádságod,

a keresztet magadra nagyon sűrűn veted,

nincs mi megrengetné benne erős hited.

.

Hazád most kegyetlen bombák földje,

ott ma sok élet, ártatlanok vére hull a földre.

Mégsem kérdezed meg „HOL VAGY ISTEN”?

Míg imádat mondod, érzed, veled van a hitben.

.

Mert hiszed, nem Isten műve e szörnyű gyalázat,

ember az, kinek tettére nincs semmilyen magyarázat.

Igaz, embersége bennem erős kételyeket ébreszt,

vajon meddig megy el, vajon még mire képes?

.

A lator kezéből senki nem veszi ki a fegyvert,

hiába öl, s tesz földönfutóvá oly sok embert.

Ő öl, a világ tanácskozik, kerekasztalnál ötletelnek,

nálatok rakéták hada süvölt, lánctalpak dübörögnek.

.

Te hiszel, hiszed, hogy egyszer a borzalmaknak vége,

hogy az imák eljutnak, s meghallgattatnak az égbe.

Hogy egyszer gyógyulni kezdenek a sebek,

egyszer békés, nyugodt álomra hajlanak a fejek.

.

Te akkor is majd fölnézel az égre, Istenedet látod,

neki szól, hozzá száll, hála imádságod,

a keresztet magadra akkor még sűrűbben veted,

nincs, nem volt mi megrendítené benne erős hited.

 .

2024. 11. 08.

Tiszakécske.