Vívódás

Vívódás

Írta: Kovács István

Hol a kékek összeérnek,

s randevút ad föld az égnek,

ott sétálok, rád gondolok...

rád gondolok, s vívódom magammal.

…szeretném elmondani egyszer,

hogy mennyire …

de nem lehet,

nem lehet, mert félek…

félek, hogy ez lesz a méreg…

a méreg, mely tönkreteszi,

azt mi tiszta, őszinte, érdek nélküli.

Szeretném egyszer szavakba önteni…

de nem, mégsem,

szóval elmondani ezt nem lehet,

ide más kell…

egy érintésbe fúló mozdulat,

mimika, mely játszik,

a szemed, hogy rám vesd,

és a mosolyod…

ó, az a mosoly.

Jó volna elmondani egyszer,

bevallani, legalább magamnak,

…de nem, mégsem,

inkább eltitkollak…,

eltitkollak magam előtt is,

csak, hogy megmaradj nekem,

velem, itt belül, örökre.

2015-06-04

Tiszakécske