Nyári fagy
Írta: Kovács L István
Tudod
milyen nyáron a hó?
Jéghideg,
sohasem olvadó.
Álmom
voltál, álmod voltam,
még
dédelgetlek vágyaimban.
De már sohasem
érhetlek el.
irigylem
a szelet, mely a parton ölel,
elkísér, füledbe csacskaságot súg,
széttárja blúzodat, hajadba túr.
Végigfut
a vízen hullámot kerget,
örömében,
hogy megölelhet,
nekem
mást hozott az a szél,
szívemen
hó, jégcsap és dér.
Fázom
pedig meleg a nyár,
az álom
elkerül nem vár,
tudod
leghidegebb a hó nyáron,
mikor
utamat csak egyedül járom.
2018.
július 8.
Tiszakécske
Kép: Hainrichffy Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése