Késő minden szó
Írta:
Kovács L István
Valahol mélyen nem tud megnyugodni,
csöndjében sem a szív, sem a lélek,
újra és újra föltépnek sosem gyógyuló
sebet,
s mint a vulkán tör fel az emlékezet.
Apró téboly, önsajnálati mámor, szenvedés,
egy kicsit sírunk, vagy verset írunk,
hadd tisztuljon a seb, enyhüljön a nyomás,
van, hogy késő minden szó, minden vallomás.
2018. július 30.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése