Vadvihar

Vadvihar

Írta: Kovács L István

Fekete felhő könnye zúdul,

nagy mérgesen le-lemordul,

fénye tüzes nyílként sistereg,

darabokra hasítja a felleget.

Ahol lecsap ereje rettenet,

fát tördel, oszlopot döntöget,

hegyet mos el, folyót áraszt,

nincs gátja a haragjának.

Vékony vize duzzad érnek,

csak pillanat és tengerré lett,

ép egy házat sodor árja,

bele mossa iszapjába.

Ha vége a szerepének elvonul,

mint ripacs, ki hitte színésszé magasul,

pedig csak tönkre tette a darabot,

mit más jókedvében alkotott.

2018. július 2.

Tiszakécske.