Fecnik, lapok

Fecnik, lapok

Írta: Kovács L István

Már itt van augusztus vége,

kósza felhők gyűltek az égre.

Kezemben mappa, sok fecni és lap,

rajtuk elharapott szó, félig írt gondolat.

Figyelmem eltereli egy-egy villanás,

fel-fel röppenő árnyék madár zajongás.

Dróton fecskeraj útra készen ül,

ma-holnap mind elrepül.

Csak ülök mélán, pihenek,

a nap nem éget, élvezem.

Gondolatom messze jár,

vajon a fecskékre valaki vár?

Vagy utaznak, mert ez a sorsuk?

Távolban vonat kattog a síneken,

gondolatmenetem kizökken,

mint medréből az áradó folyó,

vár e rád valaki, te kedves utazó.

Átölelt-e féltő kar, mely visszavár,

vagy búcsúztál, és majd visszajössz,

mint eresz alá a fecskepár.

Csend lett a vonat elment,

elvitte magával a percet,

ismerős és ismeretlen utazót,

itt hagyta a vágyat, az illúziót.

Elszállt a perc, az én percem,

rendet teszek ez volt a tervem.

De kuszák maradtak a gondolatok,

tovább halmozódnak a fecnik a lapok.

2018. augusztus 31.

Tiszakécske