Otthontalanul
Írta: Kovács L István
Üres az
utca, üres a tér,
a
koldus itt hiába kér,
kalapja
nincsen,
tenyerét
nyújtja előre,
már a
remény is kiszökött belőle.
Csak a
Nap sugara melengeti,
fáradt,
kérges kezét,
nem
volt reggeli és nem lesz ebéd.
Vacsorával
már nem is gondol,
késő
jött elment az autó,
a
kukákban üresség tombol.
Talán
holnap, ha megéri,
ha
lesz, ki vacsoráját nem kéri,
vagy
éppen sok, nem bír el vele,
és neki
megőrzi a kuka fedele.
Legalább
is így reméli…
Kemény,
fehérgalléros urak,
elvitték
a házát,
utcára
rakták egész családját.
És most
törvénnyel is sújtja,
mondván,
nem lakóhely az utca…
2018.
augusztus 14.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése